„A két szomszédos ház határfalában húzódó, hosszú darabon feltárt falrészlet Pest város középkori bástyafalának maradványa, amely a 15. század közepén épült, és a mai Belváros területét betöltő Pestet védelmi célokból minden oldalról körülvette…”
Ennek és ennek a háznak „az udvarán 15. századi városfal részlete található”. „Ez a faldarab Pest város középkori bástyafalának részlete…” Ilyen és ehhez hasonló szövegekkel televésett táblákból vagy egy tucatot láthatunk jártunkban-keltünkben a Kiskörút mentén, illetve a dél-belvárosi utcákban – legtöbbjük mellett úgy megyünk el több százszor, hogy észre sem vesszük, nem „itt élt, alkotott ettől eddig vagy csak erre járt ekkor és akkor”-emléket hirdetnek. A zömében zárt kapuk mögött, titkos belső udvarokon húzódó középkori városfalrészletek közel sem metropoliszi méretekről tanúskodnak: a 15. században egész Pest a mai Bécsi utca–Károly körút–Múzeum kör¬ út–Kálvin tér–Vámház körút ívén belül helyezkedett el. A városfalat mély árok vette körül, melynek vizét az a régi vízér adta, ami a Ferdinánd híd vonalával indult a Szív utca irányába, majd élesen elfordulva a Felső erdősor–Rottenbiller utca ívén érte el a Kerepesi utat. Pestnek akkoriban négy bástyával erődített kapuja volt, melyek onnan kapták a nevüket, hova vezettek az innen induló utak: Váci kapu (a Vörösmarty tér közelében), Hatvani kapu (az Astoria aluljárójánál), Kecskeméti kapu (a Kálvin térnél), Belgrádi kapu (a Fővám térnél). Az egykori kapuk emlékét az Astorián és a Kálvinon is őrzik emlékművek – ez utóbbit sokan egy óriási női nemiszervhez szokták hasonlítani, némiképp joggal. Aki teheti, próbáljon meg belógni egy-egy környékbeli épület, például a Múzeum körút 33. alatt lévő bérház udvarába – az egykori városfalrészletek képzeletben összekötve még ma is egyértelműen rajzolják meg a történelmet. Éltes korukat mindenhol tábla hirdeti, nehogy lerobbant tűzfalnak nézzük őket.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!