'Úgy tűnt, a szöveget ma írták, hazánkról, nem 1939-ben a hitleri Németországról'

Pártsemleges pénzek
Békesi Dániel, Budapest
Tele van kérdőjelekkel az Altus-ügy. Erről mesélt nekünk Pelczné Gáll Ildikó fideszes európai parlamenti képviselő, aki szerint sok kérdés merült fel a Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnökhöz, mai DK-elnökhöz köthető Altus Zrt. európai uniós megbízásával kapcsolatban. A képviselő asszony a sajtótájékoztatón, amit Budapesten tartott, nagy lendülettel így fogalmazott: „nagy csend övezi az Altus-ügyet, ugyanis még a céget a 2014–2020-as EU-s fejlesztési forrásokat érintő rendszerbeli változások értékelésével megbízó Európai Bizottság jelzőrendszerének érdeklődését sem keltette fel”. Szerinte „egy olyan cég kap ötmillió eurós megbízást, amelynek erős pártpolitikai kötődése van”.
Pedig – ahogy mondta – az Európai Bizottság kényesen ügyel a pártsemlegességre. Rendben lenne, amit a képviselő asszony elmondott, ha nem jönne közbe mindig valami. A sajtóból megtudtuk, hogy majdnem tízmilliárdos közbeszerzést nyert Mészáros Lőrinc cége, aki, mint ismeretes, a Fidesz pártelnökének, hazánk miniszterelnökének legjobb barátja. Ezzel sem lenne nagy gond, ha a gázszerelőből lett többszörös milliárdos felcsúti polgármester nem olyan pályázaton nyert volna, amelyiket uniós pénzből finanszíroznak.
Kérdezem csendesen Pelczné Gáll Ildikó képviselő asszonyt: ez a pénz nem a pártsemlegesség kategóriájába tartozik? Vagy Mészáros gázszerelő-polgármester tényleg nem pártpolitikai kötődésű?

Nyolcmillió levél
Martényi Csaba, Budapest
Államalapítónk, Szent István fiához, Szent Imre herceghez intézett intelmei között szerepel, hogy „a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad”. A miniszterelnök erre a figyelmeztetésre fittyet hány, nem akar menekülteket látni hazánkban. De azért nemzeti konzultáció keretében megkérdezi a népet.
A 12 kérdés már megjelent. A levelet hamarosan minden 18 éven felüli magyar állampolgár – hatalmas költségráfordítással – megkapja. Nyolcmillió levél megy útjára. A posta a leveleket bő egy hónap alatt kézbesíti majd, húsz napig lehet rájuk válaszolni.
A konzultáció 960 millió forintba kerül a keményen dolgozó kisembereknek. Komolyan kevesen veszik az irányított kérdéseket, de a legnagyobb szomorúság az, hogy a kérdezőről sem derült ki eddig az ilyen leveles közvélemény-kutásokból, hogy adna a véleményekre, vagy bevallaná az alacsony részvételt, az igazi eredményeket, mert az a sikertelenséget mutatná. Lehet, hogy most másképp lesz.
Fontos megjegyezni, hogy a menekültek elsősorban tranzitországnak használják Magyarországot, töredékük folyamodik menekültstátusért, és alig párat fogadnak be. 2013-ban 19 ezer kérelmezőből 360 kapott valamilyen védett státust, 2014-ben pedig 42 ezerből 535. Ez elenyésző szám. Miért kell a bolhából elefántot csinálni? Mire ez a sok hűhó?

Egykor és ma
Fábri Ferenc, Budapest
Vettem egy könyvet, amely így kezdődik:
„Amit elmondani készülök, egy párbaj története. Ez a párbaj két fölöttébb egyenlőtlen fél küzdelme: az egyik oldalon a hatalmas és erkölcsi skrupulusokat nem ismerő állam áll, a másik oldalon egy névtelen, ismeretlen kisember… A párbaj színtere nem a politika, hiszen a kisember nem politikus, még kevésbé »államellenes összeesküvő«. Folyamatosan védekezésre kényszerül, s nem akar mást, mint megőrizni mindazt, amit személyes integritása, saját egyéni élete és becsülete elengedhetetlen tartozékának tekint. Az állam ugyanakkor, amelyben él, és amellyel nap mint nap kapcsolatba kerül, pontosan ettől akarja megfosztani brutális, bár időnként szánalmasan otromba eszközökkel. Az állam ijesztő fenyegetésekkel arra akarja rávenni a kisembert, hogy szakítson a barátaival, változtassa meg a gondolkodását és az államilag előírt nézeteket tegye magáévá, másképp köszönjön, mint megszokta, másképpen egyen és igyon, a szabadidejében olyasmivel foglalkozzék, amitől irtózik, olyan kalandokban vegyen részt, amelyekhez semmi köze, megtagadja a múltját és saját addigi énjét, mindenekelőtt pedig szűnni nem akaró lelkesedéssel bizonygassa az államnak, hogy mennyire hálás neki.”
Nem akartam hinni a szememnek. Úgy tűnt, a szöveget ma írták, hazánkról, nem 1939-ben a hitleri Németországról. Sebastian Haffner Egy német története című önéletrajza első oldalát másoltam ide. Még egy idézetet kell bemutatnom: „A tömeglélek és a gyermeki lélek reakciói nagyon hasonlítanak egymásra. (…) Ahhoz, hogy egy eszme széles néptömegeket mozgasson meg, többnyire egy gyermek értelmi színvonalára kell leegyszerűsíteni. Egy ilyen rögeszme azután, amelyet négy éven keresztül sulykolnak tíz évjáratra való gyerek fejébe, húsz év múlva már a »világnézet« igényével léphet fel és vonulhat be a politikába.”
A fentiek igazolják Ungváry Rudolf téziseit a fasisztoid államról. Az orbánizmus ugyanazon módszerekkel él a társadalom elleni harcában, mint anno a hitleráj. A német történész 1938-ban emigrált Angliába, ahol élete végéig a nácizmus és a német szellemi világ kapcsolatát kutatta.

Politikai neveletlenség
Szász Irina, Debrecen
Néztem az ATV-n a sajtótájékoztatót, amit Kovács Zoltán kormányszóvivő és Pósán László, debreceni fideszes képviselő tartott a bevándorlásról tartandó nemzeti konzultációról. Minden „simán ment” addig, ameddig meg nem jelent mellettük Barabás Richárd, a PM szóvivője. A fiatal szóvivő őszintén elmondta – a fideszesek nemtetszése mellett –, hogy „a magyar politikába még soha nem dobtak be ennyire drága, ennyire ostoba, rosszindulatú és gonosz gumicsontot”. Gondolom, rengeteg magyar embernek ebben a pillanatban szintén az jutott eszébe: van-e értelme kidobni „nemzeti konzultációra”, a semmire majdnem egymilliárd forintot az adófizetők pénzéből. Barabás Richárd egy kék színű gumicsontot akart ajándékozni a két fideszes embernek, de azok nem vették át tőle, így a PM szóvivője a gumicsontot ott hagyta mellettük. Ezzel az egész befejeződött volna, ha az 50 éves, jogászvégzettségű Pósán képviselő nem nevezi futóbolondnak Barabás Richárdot, amit a tévékamerák felvettek.
Kérdezem én, hogy létezik az, hogy ennyire kulturálatlan emberek képviselnek bennünket a magyar parlamentben? Vagy ezek tényleg azt gondolják, hogy ők fideszesek, nekik minden megengedett? Nem érzik- e azt, hogy saját magukat „futópolitikus” szerepben mutatták be? Jó lenne, ha ezek az emberek kapnának, még ebben a korban is, minimális politikai nevelést.

A kormány döntései
Frenkel Eszter, Szeged
Jó érzéke van Orbán Viktornak ahhoz, hogy minél több kormánypropagandistát tartson, akik forradalmi pártunk és kormányunk irányvonalát magyarázzák. Több napilapban volt olvasható, hogy a kormányunk szóvivője, Kovács Zoltán az M1 csatornán elmondta: „A politikának kötelessége beszélni arról, ami az embereket érdekli, mert ha nem hallgatja meg őket, elveszíti kapcsolatát a realitással.” Szép szavak, ha még őszinték is lennének, Kovácsnak nagy piros ötös járna.
Hogy kitől? Például a Ságvári Endre nevét sok-sok évtized óta viselő gyakorlóiskola és gimnázium mostani és volt tanítványaitól. A diákok, a szülők, a szimpatizánsok kérték a kormányt, hogy maradjon meg a Ságvári név a tanintézményeken. Gondoltuk, a kormány meghallgatja a többezres kérelmet, és minden marad, ahogy volt. Dehogyis! Balog Zoltán miniszter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője elvette Ságvári Endre nevét, összevonta a „kis” és a „nagy” Ságvárit, és létrehozott egy új tanegységet. Konklúzió: ez a kormánytag fütyült és fütyül a nép, az emberek, a tanulók véleményére.
Kedves Kovács Zoltán, ezen a „kis” példán is látszik, mennyire érdekli a kormányt, mi foglalkoztatja az embereket. Pedig mi nem alattvalók vagyunk, hanem emberek, akik csak annyit kértek, hogy maradjon meg a Ságvári név. Szégyellem magam Ságvári emléke előtt!

Most már ordítani kell: elég volt!
Szinai János, Budapest
Álljunk már végre meg és hagyjuk abba holnaptól minden egyes Orbán Viktor és pártja politikájával való mindenféle, akármilyen foglalkozást, mert erről már minden demokrata mindent tud, halálosan unja és gyötri, és eddig sehova sem vezetett. A demokratikus baloldalnak most már kizárólag magával kellene foglalkoznia, csak az lehet a sorsfordító demokratikus köztársaság történelmi kérdése: hogyan döntsük meg a Fidesz rendszerét.
Már eddig is legalább 25 évet késtünk. Amit holnaptól csinálni kell, az egy Új Demokrata Köztársaság Párt létrehozása minden demokrata bevonásával és részvételével, tekintet nélkül múltjára, de kizárva a mai MSZP-t, akik máig tevőleges résztvevői a Fidesz–Jobbik koalíciónak. Pártot alapítani, szervezni, működtetni és főleg választást nyerni pedig ma már mindenki tud, aki akar, 2015-ben, itt, a demokratikus Európa közepén, Magyarországon. Akkor pedig tessék, csináljuk! Előre az Új Demokratikus Magyar Köztársaságért!

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!