Tovább nehezítik a nem egészen fehér bőrű magyar gyerekek helyzetét?

Vigyázat: feketék!
Korrego Klára, Budapest
A hétfői sajtótájékoztatón, amikor a fideszes Pósán László parlamenti képviselő beszélt, megértettem: az igazi rasszizmus nem áll messze tőlünk, és még nagyon sok víznek kell lefolynia a Dunán, hogy végre egy honi ember megértse, a fekete-afrikai származású emberek is, mint mi, embernek születtek. Nem akarom megismételni az egészet, amit mondott, csak egy mondatot. „Örülne-e bárki annak, ha az iskolából hazatérő gyermekét a buszon körbeállja hat(?!) fekete-afrikai fenyegető mozdulatokkal, hanghordozással?”
A válaszom az, hogy nem! De azt sem szeretném, kedves képviselő úr, hogy a magyar anyától és algériai apától született gyermeket pesti suhancok állják körül, csak azért, mert a kislányom arca nem egészen fehér.
Értem, hogy a Fidesznek meg kell magyarázni a zembereknek, hogy miért akar pénzt kidobni valamiféle konzultációra, és itt jól jönnek az efféle ostobaságok a képviselők szájából. De nem gondolja kedves Pósán képviselő, hogy az ilyen mondatokkal még nehezebbé teszi a nem egészen fehér bőrű magyar gyerekek helyzetét?

 

A fóliát szedjék le
Forrai Zoltán, Budapest
Döbbenet ül a jóérzésű ember arcára, ha meghallja ezeknek a lelketlen valakiknek a nyilatkozatát. Kósa Lajos, a nagyágyú szerint nem kötelező a fóliázás, csak ne lehessen látni, mi van bent. Ember! Bármivel takarod el az ablakot, nincs belátás. Melyik része nem érthető? Ne látsszon a cigaretta? Hova kell eldugni? Pult alá, és akkor üres a bolt? Azért a tizenévesek már csak tudnak olvasni. Mi is van kiírva? Nemzeti Dohánybolt. Mit is árulhatnak benne? Zöldséget? Nem azért lesz a gyerek dohányos, mert ilyeneket lát. A fiatalok körében az a menő dolog, ha valaki cigizik. Ez így volt mindig, most is így van, és így is lesz. Úgy látszik, Kósa nem volt fiatal. És, hogy gyerekkel nem lehet bemenni! Látott már valaki karonülő gyereket cigarettázni?
Pintér Sándor szerint ha bizonyítva lesz, hogy van összefüggés a takarás és a bűncselekmény között, megfontolják a törvény módosítását. Ugyanezt mondja Lázár János is. Kell még nagyobb bizonyíték annál, hogy minden hétre jut egy trafikrablás? Hány kell még? A fóliát azonnal szedjék le! Nem módosítgatni kell, hanem törölni az egészet és visszaállítani a régit. Nem áthárítani a felelősséget, hanem beismerni, hiszen egyértelmű.
Nehogy már a trafikosok legyenek a hibásak!

 

Angyalok feketében
Ferenczy Tamásné, Budapest
Ők az igazi angyalok. Velük kezdődik minden ember élete, mert ott vannak a születésnél. Ők mentenek életeket, segítenek a nagybetegeken, rengeteget dolgoznak, és mindig igyekeznek jókedvűnek látszani. Igen, ők, az ápolók. Volt lehetőségen látni a szombati demonstrációt, a Fekete Hétvége elnevezésű rendezvényt a Normafánál. A résztvevők beszéltek arról, hogy senkit sem érdekel a túlterheltségük, az, hogy nem fizetik ki nekik a túlórákat. Ők nem követelték, hogy mondjon le ez a csodálatos kormány, nem követeltek semmi fölöslegeset, csak azt, ami jár nekik. A demonstrálók „Ápoló vagyok” és „Ápolt vagyok” kitűzőket viseltek.
Tudjuk jól, már rég szó van arról, hogy ezek a legtöbbet dolgozó és ugyanakkor a legkevesebbet kereső szakemberek nehéz helyzetben vannak, mert minden kormány csak ígér, de nem tesz semmit, hogy jobb legyen az életük. Egy hölgy, aki több mint 40 évet ledolgozott ápolónői beosztásban, azt mondta, hogy nagyon nem szeretné, ha egy kormánytag bekerülne a műtőbe, a műtét előtt feketében látná a sebészt, az altatóorvost, az ápolónőt.
Hétfőn jött a hír: a kormány hatmilliárd forintot szán a valamiféle új nemzeti konzultációra. Ez a kidobott pénz annyi, amennyi ötszáz kórházi szakápoló tízéves béréhez kellene. Kérdezem: hol élünk?

 

Túl nagy a kontraszt
Németh Ferencné, Budapest
Döbbenetes, az Orbán-kormány elvadult Gyurcsány-fóbiája odáig vetemedett, hogy megkérdőjelezi az Európai Bizottság azon döntését, hogy az ALTUSZ Zrt. az Európai Unió összes tagországára kiterjedő tanácsadói megbízást kap. A Fidesz hadjáratának ez az újabb témája. „A politikai függetlenséget hirdető bizottság hogyan adhat hálapénzt Gyurcsány Ferencnek?” – tette fel a kérdést a Miniszterelnökség helyettes államtitkára.
Miután a Fidesz 2002-ben elvesztette a választást, sikerült nekik kettéválasztani az országot, és egy soha nem tapasztalt gyűlöletkampányt elindítani. Ellenzékben nyolc év alatt arra törekedtek, hogy minél rosszabb legyen, hogy majd elérjék a győzelmet. Orbán Viktor nem átallott Brüsszelbe menni és arra kérni az EU illetékes bizottságát, hogy Magyarország ne kapjon uniós támogatást. A dac és bosszú elegyétől hajtva Gyurcsány Ferenc erkölcsi karaktergyilkolására, likvidálására adta ki a verdiktet.
A 2010-es győzelmük óta keserves öt évet értünk meg. Megszűnt a köztársaság és a jogállam. Orbán Viktor 1989. július 16-án lánglelkű beszédével követelte az orosz csapatok kivonulását, magára öltve népnemzeti jelmezét, a magyarság védelmezőjének álarcát. Ez a taktikája mind a mai napig hatásos.
Az országban sokan még mindig nem hiszik el, hogy az 1989-es újratemetés hőse egy hazardőr – mondja Szüdi János jogász egy írásában. 2014-ben pedig Putyin pincsikutyája lett, milliárdokkal eladósítva az országot, kialakítva az orosz függőséget. Túl nagy a kontraszt az oroszok hazaküldője és visszahívójuk között! Mi kell még, hogy történjék Magyarországon, hogy a nép felébredjen Csipkerózsika-álmából?

 

Nincs az a magas fal…
Kutnyik Pál, Szeged
A Quaestor már sok éve lopja az emberek pénzét. Éppen az utóbbi hetekben tűnt el szőrén-szálán 150 milliárd forint, kiderült, hogy tízezreket csaptak be. Többnyire olyanokat, akik egy életen át megspórolt pénzüket veszítik most el. Lázár Jánosnak, a Miniszterelnökséget vezető miniszternek érdekes módon mégsem az eltűnt 150 milliárd fáj, nem a több tízezer károsult vesztesége, hanem az a 17 milliárd, amit annak idején, feltételezem, szabályos keretek között a Magyar Fejlesztési Bank hitelként nyújtott a Quaestornak. És milyen érdekes, mindez még a Gyurcsány-kormány idején történt.
Hogy is feledhetnénk el az „elmúltnyolcév” történéseit! Miközben azóta szegénységbe taszították a nép nagyobbik felét, ugyanakkor néhány ezer gazdagot szültek a többségi szegénység nyakába. Persze, mondja Lázár a magáét, okosabb nem jutott eszébe, hogy „a brókerek és a bankárok, illetve a politikusok között nagyobb falat kell húzni”. (Arra már figyelmeztette őket az EU, hogy nem szerencsés a bankok tömegének államosítása.) Szerintem nincs az a magas fal, amit ez a kormány át ne ugorna, ha önös érdekeiről van szó. Ilyen az MNB is, élén Matolcsy Györggyel.
Vajon miért mulasztott hosszú éveken át a pénzügyi felügyelet, az MNB vagy akár a kormány? Feltételezem, éppen azért, mert maga a kormány is érintett az ügyben. Mégpedig annyira, hogy – egyebek között – közpénzekkel üzleteltek ezzel e tolvaj társasággal.
Aminek most az a vége, hogy néhány minisztérium, jelentős számú önkormányzat és emberek tízezrei bánják az esetet. A kérdés tehát az: a magánembereket kártalanítják-e, illetve a bűnözők és az érintett tárcák vezetői megkapják-e megfelelő büntetésüket? Pesszimista vagyok. Eddig nem történt érdemi és megnyugtató intézkedés.

 

A kifehérítéssel értek egyet
Kiss Lajos, Miskolc
Már első leveleinkből kiderült, hogy Forró Jánossal nem egyezik a véleményünk hálapénzügyben (Nem borravaló – hálapénz; Továbbgondolásra ajánlom, VH, április 18.). A kiskereskedelemben bevezették az online rendszert, és további területeken (fodrászat, vendéglátás stb.) tervezik bevezetni. A magam részéről minden területen helyesnek tartom azokat az intézkedéseket, melyek a „feketejövedelmek” kifehérítésének irányába hatnak. Nem a hálapénz megszüntetésére, hanem a hálapénz elosztására, az egészségügybe való „beterelésére” irányult a javaslatom. Ez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a hála az arra érdemeshez jusson el. Ugyanakkor azt sem tartom helyesnek, hogy egyesek nagyot kaszáljanak, más közreműködők pedig ne részesüljenek a hálapénzből. Magam is több alkalommal estem át műtéten, de arra nem volt lehetőségem, hogy a közreműködőknek külön-külön kifejezzem a hálámat. Az állami egészségügyben a hálapénz ügyét így látnám célszerűnek kezelni.
Egyébként úgy gondolom, hogy a javaslatom nem kíván állami, központi intézkedést, ezt az adott egészségügyi szervezet (kórház, osztály stb.) saját elhatározásból is megvalósíthatja.
Hangsúlyozni szeretném, hogy nagyon indokoltnak tartom az egészségügyi dolgozók helyzetének rendezését, viszont az általam elmondottakat az arra illetékeseknek ismételten továbbgondolásra ajánlom. Ameddig az „ügyben” előrelépés nem történik, más megoldás nem születik, a lehetőségeimhez mérten, mint ahogy eddig, a jövőben is élek a hála kifejezésének jelenlegi formáival.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!