Van, amit készséggel elhiszek Orbán Viktornak. Stratégiai érzékét például a legnagyobb rosszindulattal sem vitathatom. Mondta is a minap: ha az A terv nem jön be, van B és C forgatókönyve is a fiókban. És én nem kétlem, hogy tényleg van, ha a fiókban nem is, de a fejében biztosan.
Szerintem Orbán már a C tervnél tart. Túl sok komolyan vehető ember sugdosta nekem mostanában, túl sok helyről érkeztek információmorzsák, túl sok jel utal rá, így hát kénytelen vagyok többnek tekinteni a szokásos összeesküvés-elméleteknél és leírni ide: a C terv az előrehozott választás.
Az A terv egy hét alatt múlt ki. Arról szólt, hogy az Európában tényleg példátlan felhatalmazással bíró kormány és annak akkor még magabiztosságtól duzzadó vezetője a választások után kiharcolja Brüsszelben a könnyebb utat maga számára: a magasabb költségvetési hiányt és az ebből fakadó nagyobb gazdaságpolitikai mozgásteret. Csúnyán hazazavarták, az A terv pedig a kukában landolt. Pedig olyan jó ötletnek tűnt. Sebaj, van máááásik, mondták, és ennek Eötvös-bohóc óta komoly hagyományai vannak mifelénk. A mutatvány fedőneve: matolcsyzmus. Lényege pedig, hogy semmi sem úgy történik, mint a világ boldogabbik felén: az egykulcsos adó miatt felpörgő fogyasztás hoz majd robusztus gazdasági növekedést, és így kinőjük magunkat a gödörből. Néz majd a világ nagyot, mondták. Hát, mi tagadás, néz is, ahogy a falu bolondjára szokás. Se fogyasztás, se növekedés, jövőre a pesszimistábbak recessziót várnak. A héten immár az összes komoly jobboldali közgazdász elmondta a vándorgyűlésen, hogy ez így nem fog menni, nagy bajt okoz, ha valaki a zsákutcában nyomja a gázt. Matolcsy nem hallhatta ezeket a véleményeket, mert éppen a jövő évi költségvetést ismertette a közzel. A számokat, amely már kimondásuk pillanatában sem tűnnek megalapozottnak, és a szándékokat, amelyek kimondása megelőzni látszik végiggondolásukat. Ilyen állapotban talál minket az Európai Unió történetének tán legsúlyosabb gazdasági válsága. A B terv tehát megbukott.
A miniszterelnök ismerői azt mondják, valóságérzékelése kifinomultabb annál, mint amit ebből nekünk, a választóknak mutat. Sejti-e csak, vagy rájött már, azt én nem tudom, de egyre nyilvánvalóbb: ez a kormány rövid távon aligha tud kikeveredni a törvényszerűen bukáshoz vezető megszorítási-kiigazítási ciklusból. Elvenni pedig, a társadalmi robbanás veszélye nélkül, valójában nincs már honnan. Az előző kormányzati időszak – a Fidesz által folyamatosan kárhoztatott – költségvetési kiigazításai több területen az elviselhetőség határáig, néhol még azon túl is, kifeszítették az államháztartást. A közszolgáltatások átalakításához, vagyis az érdemi reformokhoz nincs se bátorság, se képesség. A kormányzati apparátus recseg-ropog a teher alatt. Súlyos működési zavarokról szólnak a hírek, emiatt már a nekünk járó európai pénzek lehívása is veszélybe került. És persze mindez szemben áll mindazzal, amit ellenzékben mondtak, ígértek, sugalltak. Nem csoda hát, hogy a Fidesz másfél év alatt elveszített másfél millió szavazót. Ideje van a C tervnek.
A C terv lényege az időnyerés, valamint a felelősség porlasztása. Időnyeréssel megúszni az európai válság hazai következményeit, és megkímélni ugyanettől a miniszterelnök személyét és a Fideszt. A hatalmi struktúrát saját képükre formálták, a fontos posztokon megbízható emberek ülnek, a maradék munkát a sarkalatos törvények megszavazásával, benne a választási törvény átalakításával elvégzi a kétharmad még az ősszel. A belső zúgolódást is idejében kell kezelni, most még lehet ígérni jó állást a parlamentből kikerülő képviselőknek. És nem mellesleg az ellenzék is éppen most van a legcudarabb állapotban: az MSZP a szakadás szélén, vagy már benne tán, az LMP súlyos identitászavarban, a Jobbikban is dívik a pofozkodás, és bár szerzett néhány új szavazót az elmúlt hónapokban, minden szempontból indokolt megakadályozni a további izmosodásukat. Mindez erősíti a Fideszből szivárgó forgatókönyv létjogosultságát: az idei év végi, vagy jövő tavaszi előrehozott választást. Lehet cezúrát vonni így, új szakaszt kezdeni, kitörölni korábbi mondatokat, eltüntetni elhasználódott embereket, összefüggésben esetleg az új alaptörvény hatálybalépésével. Állítólag komoly megfontolás tárgyát képezi az is, amit korábban csak önjelölt bennfentesek suttogtak: Schmitt Pál váratlanul elveszíti golyóstollát és átadja a helyét Orbánnak, akinek a köztársasági elnöki jogkör kétharmados átírása nyomán, mint a francia, vagy akár a román elnöknek, módja lesz afféle szakértő kormányokkal elvitetni a gazdasági balhét, és távol tartani ettől önmagát és pártját. Így jönne létre egy társadalmi támogatottságát elvesztett, mégis betonná szilárdult hatalmi struktúra.
Logikusnak tűnik, ugye? Már ha a politikai logikát a demokratikus elvektől, meg a felelős politikusi magatartástól függetlennek tekintjük. De hát oly sok szép példáját láthattunk az efféle logika megnyilvánulásának az elmúlt másfél évben, hogy mindez komolyan vehetővé teszi ezt a C tervet. Mert hát van, amit készséggel elhiszek Orbán Viktorról.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
