Az étkezőben tartják a kormányülést vasárnaponként. Így hívják már egy ideje maguk közt, mert az idő rendszerint számolgatással telik ebéd közben. Beosztják a közös kasszát, mire jut, mire nem telik. Az apának vannak rá mindig a legszebb szavai, újságolvasó, netbújó ember, ragadnak rá az ilyenek. Pénzügyi perspektíva, így mondja a november tájt esedékes tervezését a jövő évnek, előre unatkozik már tőle a két gyerek.
Még szerencse, hogy nem olyan bonyolult feladat ez, mint a nagybácsiéknál, aki valami exportra termelő vállalat vezetője, és lassan, de biztosan őrül bele ebbe a perspektívázásba. Magához veszi a szót a családi rendezvényeken, és nem is engedi el, míg sorolja: nem tudja, milyen adót és mennyit kell majd fizetni, milyen árfolyammal kalkulálhat, mennyi lesz a kamat, recesszió lesz-e vagy növekedés, számíthat-e itt hitelre bárkitől. Kedden azt mondja Matolcsy, hogy stabilitás van, meg hogy dübörgünk, csütörtökön meg már azt, hogy mi vagyunk a legsérülékenyebbek. Két nap különbséggel, ohne zsenír, még mosolyog is hozzá. Tőle meg várják a külföldi tulajdonosok a jövő évi terveket, produkálnia kell, különben még rájönnek, hova fektették a pénzüket és elhúznak innen, ahogy a konkurens cégek némelyike tette mostanság.
De ez legyen a nagybácsi baja, egy szűkös családi költségvetéssel csak nincs ennyi vesződség. A nagyfiúval kezdik. Egyetemre jár, idén kezdte, elég nehezen megy az első év. Neki vajon kell félretenni tandíjra? Attól, hogy kiment a gyerek tüntetni ellene, még tervezni kell. Mit is mondtak, kire vonatkozik? Először letagadták az egészet, hiszen még népszavaztattak is ellene, de mintha kiszivárgott volna valami tervezet, hogy mégis. Nem baj, ha lesz is, adnak hozzá hitelt. De akkor meg itt ragad az a gyerek, pedig menne egy kicsit külföldre megmerítkezni a kihívásokban, és igaza van. De legalább a kisebbik rendben van, az még csak általánosba jár. Tényleg, meddig tart majd a suli? Egész nap bent lesz, azt olvasta valahol. Aztán cáfolták. Aztán cáfolták, hogy cáfolták. Persze lehet, hogy be is csukják az iskolát, benne van valami mellékletben. Ááá, az nem lehet, azt mondták nem csuknak be egyet sem, megígérték. De a mellékletben mégis benne van. Akkor most mi lesz? Lehet, hogy átveszi az egyház, a kötelező tantervvel együtt, majd a papok megtanítják, hogyan kell udvarolni, rá is fér a gyerekre, legalább nem lóg egész nap a fészbukon. Tényleg, és hol ebédel majd az a gyerek? Legfeljebb főz rá anyuka. Ebédet. Vagy vacsorát? Majd eldönti az oktatási törvény. Mindegy, úgyis ráér, nem? Nyugdíjas. De előrehozott nyugdíjjal ment el, valami rémlik, hogy azt megváltoztatják. De hogy is? Pedig olvas ő híreket rendesen, mégse emlékszik pontosan. Anyuka, maga tudja? Honnan tudná, ki tud itt már eligazodni? Talán vissza kell mennie dolgozni. De hova menjen ilyen korban? Még jó, hogy nő a foglalkoztatás. Ja, hogy csak a közmunka miatt. Na nem, árkot ásni mégse mehet a fájós derekával. Mindegy, kitalál valamit az anyja, mégiscsak pedagógus. De mi lesz, ha kirúgják őt is? Nem rúgják, emelik a bérét, azt mondják. De a melléklet szerint meg kirúgják ezrével a tanárokat. Mi lesz, ha rá a melléklet vonatkozik, nem az ígéret? Valahogy csak megoldjuk, mégiscsak középosztálybeli család a mienk, azt mondják, az ilyen magunkfajta a motorja, vagy mije, az ország felemelkedésének, vagy újjászervezésének, vagy megerősödésének, vagy minek. Van vagyonunk, ahogy a középosztálybeli polgárhoz illik, ez a ház például az. A hitelt valahogy kinyögjük. A végtörlesztésre nem telik, de ennél gyengébb csak nem lesz a forint, döntöttek végre valamit az unióban. De azóta csak még gyengébb lett. Akkor most mi van? Még lehet rosszabb is, ha beleesünk a bóvliba, vagy hova. De miért esnénk, mikor azt mondták, hogy minket másol a világ? Nem értik ezek a mi zseninket. És mi lesz, ha ingatlanadót is kell fizetni? Még szerencse, hogy csak a forgalmi érték három százalékát maximum. Az se kevés, de mintha olvasott volna valamit arról, hogy nem lesz plafon mégse, szedjenek az önkormányzatok, amennyit csak akarnak. Mi van, ha sokat akarnak, hiszen nincs pénzük máshonnan nekik sem? De legalább a vállalkozókat támogatják. A családfő meg az, vállalkozó, na, nem olyan igazi, csak amolyan evás. Azt mondták, az evához nem nyúlnak. Most meg talán mégis. Emelik. Ja nem is, csökkentik. Vagy eltörlik az egészet? Fene se tudja, mi lesz itt.
Elmegy a kedve az egésztől. Ebédtől is, üléstől is, kormánytól is.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
