Nem hagyunk senkit az út szélén – hirdeti a legfrissebb kormányzati kommunikációs kampány. És innentől ez a hivatalos. Ha jól értem, a devizahitelesek megnyugtatását szolgálná e mondat, csak hát olyan nehézkesen döccenősre sikerült, úgy szemantikailag.
A mondatra az internetes kereső sok találatot ad, mindegyiknek Orbán Viktor, esetleg Semjén Zsolt a forrása, nekik a kedvencük, jó párszor használták a választási kampányban. Attól még suta. Mert hát a magyar nyelv Schmitt Páltól elvonatkoztatott szabályai szerint az út szélén levés az, ami kormányzati tettekre sarkall. Az út közepén például már lehet tartózkodni? És akkor az afeletti merengéstől tekintsünk el, hogy kik is szoktak az út szélén álldogálni. Én a stopposokra gondolok, ki másra?
Úgy tűnik, a néhány tízmilliónyi közpénzbe kerülő mondat helyes megfejtéséhez elegendő a mögöttünk hagyott hét néhány jelentősebb publikációját és az erre adott kormányzati válaszokat tanulmányozni. A mondat ezek szerint úgy értelmezendő, hogy azért nem marad senki az út szélén, mert magukkal viszik. Arra, amerre mennek. Még akkor is, ha rajtuk kívül már mindenki számára egyértelmű: innen vissza kell fordulni.
Persze kihátrálni az ígéretek tarthatatlanságának beismerése nélkül már nem lehet. És bár erre sem a jobbkéz – ahogy Matolcsy minisztert Orbán miniszterelnök nevezte –, sem annak gazdája egyelőre nem mutat hajlandóságot, vannak azért biztató jelek a valóságérzékelést illetően. Mára ugyanis kérdés csak annyi maradt: a kormány gazdaságpolitikája az újabb világválság okán bukott-e meg – idézet Mellár Tamástól, az első Fidesz-kormány KSH-elnökétől –, vagy már eleve tankönyvszerűen volt megvalósíthatatlan, ahogy Chikán Attila, az első Fidesz-kormány gazdasági minisztere fogalmazott.
Az azonnali újratervezést sürgető jobboldali közgazdászok sorába tegnap Bod Péter Ákos is bekéredzkedett, pedig ő még miniszterelnök-jelöltje is volt a Fidesznek, majd’ egy teljes héten át.
A stagnáló növekedés, a kereskedelmi forgalom visszaesése, a csökkenő export és belső kereslet hatályon kívül helyezi az Orbán-kormány szinte összes eddigi ígéretét. Sem növekedés, sem egymillió új munkahely, sem hosszabb távú államadósság-csökkentés és megerősödő középosztály nem lesz már ebben a kormányzati ciklusban. Lesz viszont újabb megszorítás, talán privatizáció, végső esetben pedig a szabadságharc jegyében haza ebrudalt nemzetközi pénzügyi szervezetek visszakönyörgése. Az újratervezés legsürgetőbb teendője az adórendszer átdolgozása: a célját el nem érő, viszont roppant igazságtalan egykulcsos adórendszer átalakítása progresszív jövedelemadó és érdemi vagyonadó kombinálásával.
És egy kisebb műtét is esedékes már: a jobbkéz sürgős amputálása a gazdájának fájhat ugyan némiképp, de rajta kívül azt minden komolyan vehető gazdasági szereplő nagy megnyugvással fogadná. Még mielőtt a végtagot megfertőző, súlyos hallucinációt okozó kór tovaterjedne.
Mert már nem csak az út szélén hagyottakért kell aggódni. Ha nem fordulnak vissza, egész Magyarországot viszik magukkal a zsákutcába.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
