Visszamenőlegesen

Megmondtuk neki, rendben van felség, tök király vagy, de az isten szerelmére, legyél már egy kicsit türelemmel, mert nem lehet ajtóstul rontani a házba! Hát erre nem levelet ír az Országgyűlésnek és bejelenti törvényes igényét a magyar trónra?! Idézem: „Mi azért, hogy át is vegyük az uralkodást, felhívjuk az e pillanatban is Magyarországot ideiglenesen igazgatókat, hogy Budapest székes fővárosunkba hívja össze az országgyűlést, ahol Magyarország összes területéről egybegyűlt Rendek és képviselők előtt kifejezzük azon királyi óhajtásunkat, hogy… a végrehajtó hatalmat kezünkbe átadják, s azt törvénybe iktassák.” Pedig megpróbáltuk elmagyarázni őfelségének, hogy az ő korában már a trónolás sem egyszerű dolog. Először is, I. József néven volt már egy királyunk a rossz emlékű Habsburg- házból, aki egyébként mellékállásban német-római császárként is funkcionált. Ezért most visszamenőlegesen III. Andrástól kezdve át kell számoznunk a magyar királyokat. Ne tudjátok meg, hogy ez mekkora gáz! Újra kell nyomtatni az összes történelemkönyvet, ki kell javítani több királydrámát, át kell festeni egy csomó történelmi tárgyú képet, meg kell buherálni az érettségi tételeket, meg minden. Ja, és itt van a régi alkotmány is, amiben ugyebár még az szerepel, hogy Magyarország köztársaság. Persze mondhatnátok, szinte nem volt olyan hét, amikor át ne írtuk volna az alkotmányt, mibe került volna a köztársaságot királyságra javítani, de higgyétek el, ez se olyan egyszerű. Vannak ennek egyéb vonzatai is. Csak néhány példa: vissza kell állítani a tizedet, a robotot, a hűbéri jogot, a főispánságot és szolgabíróságot, vissza kell csinálni a jobbágyfelszabadítást, bevezetni a derest és a kalodát, az első éjszaka jogát satöbbi. A legjobb koponyáink dolgoznak az alaptörvényen, és azt se mondhatja senki, hogy nem haladunk. A hétszilvafás középosztály már újra nemesi előjogokat kapott, az idegen kalmárokra és uzsorásokra kivetettük a harácsot, a megyék élére kineveztük az új főispánokat és szolgabírókat, a készülő alkotmányba beígértük a Szent Koronát. A boszorkányégetésen még gondolkozunk, mert Illés államtitkárnak légtisztaság- védelmi aggályai vannak. Készítettünk egy nagyon alapos kommunikációs tervet arról, hogyan vezessük vissza az országot a tisztes középkorba, abba az időbe, amikor Nagy-Magyarország még dicsősége teljében ragyogott. Ehhez vissza kell forgatnunk az idő kerekét, persze kellő fokozatossággal, hogy szokja a nép. Eleinte csak öt évre visszamenőlegesen hozunk törvényeket. De ha egyszer ráéreznek az emberek arra, hogy kétharmados parlamenti többség birtokában nem csak az Országgyűlés, hanem a természet törvényei is tetszés szerint megváltoztathatók – tehát például rendeletileg az idő múlásának iránya is visszafordítható –, akkor onnantól kezdve már csak az a kérdés, hogy mennyire menjünk vissza a történelemben. Tíz évvel, százzal, ezerrel. Attól függően ugyebár, hogy mire kapunk felhatalmazást a zemberektől. De ha már apostoli királyunk I. Józsi bácsi leleplezett bennünket, el kell árulnom, hogy ennél sokkalta grandiózusabb terveink is vannak. Nem tudom, hogy járatjátok-e otthon az American Journal of Human Genetics című periodikát. Ha nem, akkor elmondom: egy 23 tagú nemzetközi kutatócsoport Y-kromoszóma-vizsgálatok alapján kiderítette, hogy az egykori mongol birodalom területén ma élő férfiak nyolc százaléka tulajdonképpen Dzsingisz kán genetikai örökösének tekinthető. Na most, történelmi tény, hogy Felcsút valamikor része volt a tatár birodalomnak. Megvizsgáltattuk tudjátok kinek az Y-kromoszómáit, és hál’ istennek stimmelnek. Ehhez egyébként kétségünk sem fért, de most már papírunk is van róla. Tudnotok kell, Dzsingisz kán birodalma a Csendes-óceántól Kínán, Oroszországon át egészen a Balti-tengerig húzódott, összesen 26 millió négyzetkilométeren. Innen talán már sejtitek, miért van az, hogy bár nyugati vizeken hajózunk, mostanában inkább Keletről fúj a szél… Azért ha lehet, addig ne verjétek nagydobra a dolgot, amíg hivatalosan be nem jelentjük igényünket Dzsingisz kán trónjára!

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!