Egy jó politikai vita az igazi sörkorcsolya. Főleg péntek este! Évek óta fix pont az életünkben a Kisrigó. Most nagy dolgok színtere.
Két már jól megszokott szitkozódás és felfuvalkodott elégedetlenkedés közben Dávid hirtelen a pírban fürdő Zsuzsihoz fordult:
– Ha neked, drága Zsuzsikám, ebben a pillanatban kéne belehelyezned a formás kis kezed az urnába, vajon ki mellett szerepelne az x-ed?
Az ELTE politológia szak kiválósága szinte megsértődött. Dávid a zavart röhögcsélést megtörve jelezte, hogy csigavér, nem akart ő kínos helyzetbe hozni senkit, egész egyszerűen csak elege van.
– Minden péntek este mástól sem zeng ez az átkozott hely, csak a mi rettentő szofisztikált anyázásunktól, a ki-be magyarázásoktól és a bezzegezéstől, miközben azt sem tudjuk, mit akarunk. Vagy kit akarunk!
Vizsla módjára pásztázva a barátait, szemükbe harsogta a nagy ötletet!
– Alapítsunk pártot! Nem 2 év múlva, nem a második gyereked előtt – nézett egyenesen a székébe mélyedt Katira –, hanem most itt a Kisrigóban!
Fullasztó csönd volt a válasz. Meglepődtem! Ezek komolyan veszik. Ha maradt volna az egymást vég nélkül túllicitáló poéngyártás, hátradőlök és rendelek még egy házmestert. Igaz, így is rendeltem, mert az előrevetített izgalom munícióért kiáltott. És bár a tulaj nem rohant a Kisrigó táblát Pilvaxra cserélni, de éreztem valamit. Dávid is érezte.
Pásztázom a péntek estém öreg bútordarabjait. Van itt minden, kérem. A vidéki szoci, kinek a szülei nem hajlandóak tudomást venni a hatalomról. A poros értelmiségi, ultraliberális család egyetlen édes fia.
A nagy számok törvényének bizonyítéka, a lelkes Fidelitas-tag. A meggyőződéses zöld, ki bizodalmát éppen az LMP-be veti. Rendes körülmények között még egymás nyelvét sem értenék. A Kisrigóban viszont nagy cimborák ebben a fene nagy elégedetlenségben.
– Tegye fel a kezét, aki benne van!
Politológia a magasba, makró pénzügyek felfelé, kommunikáció szak nyújtózkodik, színmű igen, amerikanisztika hangosan egyetért, marketing benne van! Kati, a még egygyermekes anyuka jelezte, hogy egészen fél 1-ig bármire képes.
– Szívem, ne aggódj, 4 óra alatt átlagosan vagy ezer módosító indítványt fogad el a parlament, nekünk egy párt alapításhoz a fele is elég lesz.
– De mi legyen a nevünk?
– Majd ha lesz irány, lesz név is Zsuzsikám – felel nyugtatóan Dávid. – Kulcsszavakat kérek, kinek mi az igazán fontos!
– Demokratikus!
– Vitaképes!
– Európai!
– Szakértői!
– Esélyegyenlőség!
– Szolidaritás!
– Hitelesség!
– Európai, ja az már volt.
– Új.
– Van ezek közül olyan, ami valakinek a meggyőződésébe vág, és képtelen vele azonosulni?
Megnyugtató csönd a válasz.
– Jobb, bal, liberális, konzervatív, zöld, nép-nemzeti? Mik legyünk?
A Fidelitasostól kapunk egy reflex jobbot, a vidéki szocitól egy kötelező balt, de Dávid nem engedi elfajulni a vitát.
– Mi lenne, ha nem kevernénk bele magunkat ebbe a jobb-bal ideológiai botrányba? Mitől jobboldali ma egy párt? Ha baloldali gazdaságpolitikát folytat? Vagy attól baloldali, mert a nagyvállalatokat adóztatja? Az a konzervatív, aki valaha liberális volt? Sajnálom, de én Magyarországon élek, nekem itt kell megértenem az alapfogalmakat. És nem nehéz belátni, hogy ez egyszerűen képtelenség. Mi lenne, ha mi szimplán csak európaiak lennénk? Magyarok, és egyben demokratikus európaiak?
Elégedettek az európaisággal. Mr. Fidelitas és a szoci is nyugodtnak látszanak, hiszen attól még nem bal és nem jobb, mert európai. Dávid elemében van, félek, gondolatban már miniszterelnök.
– Minden demokratikus társadalom a civil szférából építkezik. Meg kell erősítenünk a civil társadalmi hálót. Közösségben élni, ez jelenti a modern világmegváltást. Legyen szó politikáról, környezetvédelemről, hitről, ezek közösség nélkül elképzelhetetlen fogalmak. Mi az új generáció, ehhez értünk, az építkezéshez. Olyan fegyverekkel vagyunk felvértezve, amit a régi vonalasok szinte félnek megismerni. Mint pl. a közösségi média. Valljuk be, ha kampányról van szó, igen költségkímélő eszköz.
A pénzügyes Feri ekkor a maga eszméletlenül közömbös stílusával odaveti:
– Könnyű csökkenteni a semmit. Mivel Dávidkám egy árva forintunk sincs. Bocs, de számolgattam egy kicsit. Szóval úgy kalkuláltam, hogy alsó hangon 5 milliárdra lesz szükségünk.
– Mire? Nem médiabirodalmat akarunk építeni.
– Ja, szóval te nem a Parlamentben akarsz politizálni, hanem kizárólag a Kisrigóban. Jól értem?
– Most majdnem jól, 2 év múlva meg nagyon rosszul. Számolgathatsz még kedvedre, de most maradjunk a finom, kényelmes civil társadalomnál és a Facebooknál. Hiszen ebben lehetünk erősek. Meg abban, hogy fiatal, képzett, nyelveket beszélő, külföldön tapasztalt, gondolkodó emberek vagyunk, akik tenni akarnak! Akiknek totál elege van a székükbe kapaszkodó múmiákból! Mi szakértőket szeretnék! Bár láttunk már ilyet, ugyebár. Most éppen a Columbia Egyetemen hallgathatják.
Mindenki csendben matat a pohara körül. Dávid azonban harcra kész…
– Ne legyünk már olyanok, mint a nagy öregek… Csak a múltban éltek? Nekem még nincs múltam. De egyelőre, a jövőm is homályos… Persze tudjuk: aki 20 évesen nem lázadó, és 50 évesen nem konformista, az hülye.
Közben a számlánk is közeledik a távoli pulttól.
– 4200 lesz.
– Na, annyi nincs.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
