– Március 17. és április 24. között összesen hét merényletet követtek el Európa-szerte. Egy brüsszeli konferencián mondott beszédében amellett érvelt, hogy ezek nem terrorcselekmények voltak. Mégis miért?

– Akkor tekinthetnénk az elkövetőket terroristának, ha az Iszlám Állam ideológiájával és tanításaival a merényletet megelőzően is komoly kapcsolatban álltak volna. A valódi terroristák mélyen hisznek a kalifátus ügyében. Ezzel szemben léteznek olyan dühös és őrült emberek – ha tetszik, pszichopaták –, akik nem ideológiai vagy vallási okból csatlakoztak a terrorszervezethez, hanem azt használják fel indokként az általuk elkövetett erőszakra. Az Iszlám Állam pedig szívesen nyújt számukra zászlót és identitást, mert a végeredmény számít nekik: az, hogy az illető felrobbantsa magát a ChampsÉlysées-n.

– A magyar kormány legújabb kampánya ok-okozati összefüggést feltételez a migráció és a terrorizmus között. Van ennek alapja?

– Nagyon nehéz kérdés a migráció és a terrorizmus viszonya. A hibrid hadviselés korát éljük, mikor a terrorszervezetek saját céljaikra használják fel a bűnözést. A terroristák nyilván nem léphetnek be Európába legálisan. Rengeteg harcos próbál jelenleg is Észak-Afrikából visszatérni, és egy erős hullám várható a Közel-Kelet felől is, hiszen hamarosan elvesztik Rakkát és Moszult. Nyilván élni fognak a lehetőséggel, hogy az Európába tartó menekültekhez csatlakozzanak.

– Ahogy a tavalyi brüsszeli és párizsi merényletek elkövetői közül is jó néhányan.

– Minden további nélkül ki merem jelenteni, hogy a migráns nem terrorista. Viszont  a terrorista migráns. Az emberek többsége a jobb élet reményében hagyja el az országát. Ugyanakkor a mostani franciaországi merénylők többsége második-harmadik generációs bevándorló családból származó francia állampolgár. Szembe kell azzal nézni, hogy a francia integrációs folyamat kudarcot vallott. Mohamed a saját országára támad. Eközben a migránsok csempészete ma a világon a legnagyobb üzlet. Komoly gondot okoz, hogy a politikai korrektség jegyében a politikusok még az elmúlt néhány évben sem voltak hajlandóak nyíltan beszélni erről a jelenségről.

– Akkor tulajdonképp jó, hogy a magyar kormány lemondott a politikai korrektségről?

– Nem hiszem, hogy a problémát orvosolja, ha kerítést húzunk fel a határon. A falépítés védekező eszköz: csak idő kérdése, mikor fogja egy új fegyver elpusztítani azt. A defenzív stratégiának csak akkor van értelme, ha időt tudunk nyerni ahhoz, hogy felkészüljünk a következő támadásra. Igazából a magyar vagy az olasz határtól 5 ezer kilométerre kellene a nemzeti politikát elkezdeni, hogy az országunkat megvédhessük.
Építhetsz egy kerítést, amivel száz, ezer, tízezer embert feltartóztathatsz. De mikor 15-20 ezren feszülnek neki egyszerre, csak úgy állíthatod meg őket, ha eldöntöd előre: a tömegbe lövetsz. Ha erre nem vállalkozol, akkor tönkre fogják tenni a falat. A fal csak politikai üzenet. A valódi jelenséget nem tudja kezelni, és nem szavatolja a biztonságot.

– Mi garantálná akkor a biztonságot?

– Különbséget kell tennünk a rövid távú biztonsági intézkedések között, amelyek a terrorveszélyre reagálnak, és kifejezett céljuk, hogy megállítsák a merényleteket, valamint a hosszú távú stratégiák között, amelyek a radikalizálódás ellen küzdenek.

– Milyen konkrét intézkedésekkel lehetne csökkenteni a terrorizmus veszélyét?

– A titkosszolgálatoknak megállás nélkül információt kellene cserélniük egymással, betekintést engedniük az adatbázisaikba, és közös akciókat szervezniük. Illetve legális utat kell teremteni ahhoz, hogy a menekültek Európába jöhessenek úgy, hogy az ehhez szükséges döntés még azelőtt megszülessen, hogy útra kelnének.

– Európa nagyvárosaiban minden sarkon katonák állnak. Tartósan hozzá kell tehát szokni a látványukhoz?

– Nyilván Brüsszelben kiélezettebb a helyzet, mint Európa más részein. De azt gondolom, középtávon hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy a közel-keleti háborús helyzet átkerül Európába. Már csak azért is, mert valójában mi, európaiak és észak-amerikaiak is vívjuk ezt a háborút harmadik világbeli hadszíntereken. Ez pedig olyan harc, ami mindenhova begyűrűzik. Hozzá kell szoknunk a gondolathoz, hogy képesek legyünk tenni ellene.

– A statisztikák szerint negyven éve többen vesztették életüket terrortámadás következtében Európában, mint napjainkban.

– A terrorizmust nem az áldozatok számával lehet mérni, hanem a félelem erejével. Ez pedig ma igen jól működik. Az emberek sokkal érzékenyebbek a téma iránt.

– Egyes politikusok is erre játszanak.

– A félelem mindig is az egyik legfontosabb eszköz volt a politikusok kezében. A félelmet kezelni, és nem kihasználni kell, mint ahogy a terroristák teszik. De ez etikai, és nem politikai kérdés.
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!