A sziklafal peremén
- Sokkhatást okozhat az EU elhagyása Nagy-Britannia gazdaságának
- Az angol vidék lakói egyelőre rá sem hederítenek a vészjelzésekre
- A Brexit után érkező külföldieknek sokkal nehezebb lesz beilleszkedniük
Dover közismert fehér sziklái a találkozás élményét nyújtják: az Angliába a kontinens felől vízen érkező utas ezeket pillantja meg először. Ha azonban nem a tenger felől nézzük a sziklafalat, hanem a tetején sétálunk, elérkezünk a peremére, ahonnan továbblépni nem tanácsos: mert a semmibe zuhanunk.
A politikai elemzők új szószüleménye, a „cliff edge brexit” arra utal, hogy az Egyesült Királyság 2019-ben esetleg úgy lép ki az Európai Unióból, mintha a semmibe lépne a sziklafal pereméről: semmilyen átmeneti szabályrendszer, semmilyen mechanizmus, amely enyhítené a sokkhatást. Egycsapásra változhat meg szinte minden – erről szól ez a forgatókönyv, amelynek hívei és ellenfelei egyaránt vannak Londonban. És ez nagy baj. A kilépési feltételekről csak akkor lehet értelmes egyeztetéseket folytatni az európai intézményekkel, ha a britek tudják, pontosan mit akarnak elvetni, illetve megőrizni.
Kvóták szakképzettség szerint?
A zuhanás eshetőségén belül is lehetséges két változat. Az egyik opció, hogy a brit–EU kilépési tárgyalásokon nem születik megállapodás a feltételrendszerről.
A másik pedig az, hogy születik megállapodás, de abban nem határoznak meg átmeneti időszakokat, minden változás egyszerre zúdul az érintettekre.
A szövevényes problémakörök még szövevényesebb hálójában az alapkérdés – természetesen sok-sok leegyszerűsítéssel – a következő: továbbra is élvezni kívánják-e a britek az egységes, vagyis belső vámoktól mentes közös piac előnyeit?
Ha erre a tőke, a szolgáltatások és az árucikkek szabad áramlása tekintetében igennel válaszolnak, akkor milyen érvet tudnak felhozni amellett, hogy korlátozni kívánják a munkaerő szabad áramlását?
Nemcsak úgy, hogy bizonyos szociálpolitikai juttatásokat csak korlátozottan adnak meg az uniós országokból érkezett munkavállalóknak, hanem például abban az értelemben is, hogy szakképzettség szerinti kvótákat állítanának fel az Egyesült Királyságban munkát vállalni szándékozó és beengedhető emberek számának korlátozása érdekében.
Sok politikai és gazdasági elemző akad Nagy-Britanniában, aki azt jósolja, mekkora katasztrófába rohan az Egyesült Királyság a kilépéssel. De a lakosság – főként vidéken – egyelőre rá sem hederít ezekre a vészjelzésekre. Egyes közvélemény-kutatási adatok szerint a britek – főként a nyugdíjasok – többsége úgy véli: megérné a bevándorlás korlátozása, még a gazdaság időszakos gyengülése ellenére is. A helyzet már ott tart, hogy önmagában a Brexit következményeitől való félelem is csökkentette az Egyesült Királyságba frissen érkező munkavállalók számát, és a munkaadók egyre inkább munkaerőhiányra panaszkodnak.
Csak az egészségügyi szektorból 40 ezer munkavállaló hiányzik, és a rekordalacsony munkanélküliség is azt mutatja, hogy ez csak kívülről pótolható. Az állandó állások esetében a fizetések 20 hónapos csúcson vannak.
Vita az átmenetről
Ha a lakosság nem is, aggódik viszont a bankszektor. A Bank of England arra kérte a pénzintézeteket, júliusig készítsenek terveket a Brexit utáni működésükről.
Több mint négyszáz pénzügyi szolgáltató terveinek áttekintése után megállapítható: a legnagyobb aggodalmak azzal kapcsolatban merültek fel, hogy eleget tudnak-e majd tenni fennálló szerződéses kötelezettségeiknek. A jegybank kormányzóhelyettese nem szeretne a semmibe lépni a szikla pereméről: kívánatosnak nevez egyfajta átmeneti időszakot annak érdekében, hogy nemcsak a brit, hanem az európai uniós pénzügyi szolgáltatóknak is több idejük legyen az Egyesült Királyság és az Európai Unió közötti új kapcsolatokhoz való megfelelő alkalmazkodásra.
Philip Hammond pénzügyminiszter azt tartaná kívánatosnak, ha az átmeneti időszak legfeljebb a kilépés 2019 márciusára várható időpontja után három évig tartana.
A kabinetből azonban többen, köztük Liam Fox külkereskedelmi miniszter azt hangsúlyozzák, hogy az átmeneti időszak, beleértve a személyek szabad áramlásának fenntartását, ellentmond a kilépésről tartott 2016-os brit népszavazás eredményének.
Munkaerőhiány a láthatáron
Eddig már több bank is közölte: abban az esetben, ha az Egyesült Királyság – éppen azért, mert ragaszkodik a munkaerő szabad áramlásának a korlátozásához – minden értelemben távozni kényszerül az Európai Unió egységes belső piacáról, Párizsban, Frankfurtban, Dublinban vagy Amszterdamban kíván majd létrehozni új központot.
De most még minden csupa „ha”. Azok a részletkérdések a legkevésbé sem tisztázottak, hogy miként szűkülnek majd a Brexittel az Egyesült Királyságba költözők jogai, lehetőségei. Az viszont gyakorlatilag biztosra vehető, hogy azokat, akik már ott élnek és dolgoznak, valamilyen státusra és társadalmi pozícióra szert tettek, senki nem fogja kiebrudalni. Nemcsak azért, mert a hagyománytisztelő britek a szerzett jogokat tiszteletben szokták tartani, hanem a fentebb említett okból kifolyólag is: már láthatóak a munkaerőhiány kontúrjai.
Theresa May konzervatív kormányának most rendeznie kell sorait. Miután az előrehozott választás nem bizonyult jó ötletnek, a toryk sokkal szűkebb bázison kormányozhatnak tovább. De kormányozhatnak, és 2019-ig, a kilépés évéig várhatóan ők irányítják Őfelsége hajóját. A diplomáciában nem ritka jelenség, hogy a tárgyalásokon a felek az utolsó percig feszítik a húrt, egyáltalán nem időarányosan haladnak a megvitatandó témákban, és csak az utolsó percben születnek meg az egyezségek. Alighanem így lesz ez a Brexit-tárgyalásokon is, amelyek lezárásáig még csaknem két évünk van.
BIZONYTALAN MAGYAROK.
Szilvia 28 éves hajadon, 2014 óta lakik Nagy-Britanniában. Jelenleg HR-esként dolgozik Londonban. Magyarországon tanult pszichológiát, mesterfokú tanulmányait már Angliában fejezte be. Elégedett életével, nem készül hazaköltözni.
Egyelőre csak magyar állampolgár, de idővel brit „alattvaló” szeretne lenni.
Kinn élő magyar ismerősei között akadnak, akik aggódnak, hogy mi lesz a Brexit után. Nem csupán az okoz bizonytalanságot, hogy hogyan változik az ott élő magyarok jogállása, hanem az is, hogy miként alakul az Egyesült Királyság gazdasági helyzete, megmarad-e a szigetország vonzereje, illetve sokat veszít-e értékéből a font, amiből igyekeznek minél többet félretenni.
Általános a vélekedés, hogy az ezután érkezőknek már sokkal nehezebb lesz a beilleszkedés.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!