- Washingtonban a közszolgák nagy része gyűlöli Trumpot
- Egyre több részlet derül ki az oroszok szerepéről az elnökválasztási kampányban
- Az amerikai elnök a NATO-csúcstalálkozón is botrányt keltett
Az amerikai főváros egyik legforgalmasabb közlekedési csomópontjában, a Dupont Circle-nél a metróból kilépve egy oszlopra ragasztva a következő üzenet fogadja a járókelőket: „Ha ennek a kormánynak dolgozol, te is bűnrészes vagy a gyűlöletkeltésben, korrupcióban és feltehetően hazaárulásban is. Azonnal mondj fel!” Washingtonban a lakosság jelentős része minden reggel az egyik brutális méretű minisztériumba indul, azaz a szövetségi kormánynak dolgozik. A közszolgák nagy része pártfüggetlen szakember: akár republikánus, akár demokrata vezetése van az országnak, a legfelsőbb szint politikai kinevezettjein kívül mind a helyükön maradnak.
Eközben az is igaz: többségük liberális felfogású és a demokratákhoz húz a szíve, és egyelőre nehezen emésztik meg, hogy az amerikai választók Donald Trumpot küldték a Fehér Házba. A fentihez hasonló falragaszokat és matricákat városszerte látni. Egy belvárosi irodaház legfelső emeletén az ablakba valaki óriási, csillogó aranybetűkkel azt írta ki: „Ellenállás!”
A Fehér Ház melletti ajándékboltban is mintha megállt volna az idő: Obama-giccsből még mindig sokkal több van, mint Trump-féléből. Utóbbit egyébként egyetlen asztalon találunk, az akciós termékek között: a beiktatásra készült minden szuvenír féláron kapható.
Már nem minket sajnálnak
Washington lakossága tehát egyelőre nem barátkozott meg a gondolattal, hogy Donald Trump olyan sok millió választót tudott sikeresen megszólítani, hogy elnök lett. Már a városba látogató magyarok sem sajnálkozó pillantásokat kapnak, mondván, milyen nehéz lehet Orbánisztánban élni. „Jó-jó, de most már itt is nagyon rossz, láttad az esti híreket?” – hangzik a leggyakoribb mondat. Azt látják, hogy példátlan, ami történik, hiszen már naponta több olyan hír röppen fel az orosz szállal kapcsolatos nyomozásról, amely a Trump-kormány végét jelentheti. Ám a legtöbben arra rendezkednek be, hogy ha az elnök idő előtt meg is bukik, az több évig fog majd tartani. Sokan otthagyták már a kormányzatot és a civil szférában kerestek állást, mint az a forrásunk is, akik magas rangú tisztségviselő volt az egyik minisztériumban, és ma már egy New York-i emberjogi szervezetnél dolgozik.
És nem ő az egyetlen, aki az idő előtt lemondásra kényszerített elnököt, Richard Nixont hozza fel példaként – két év telt el a Watergate-botrány kirobbanása és a lemondás között. (Embereit 1972 júniusában kapták el, amint épp betörtek a demokraták főhadiszállására, ám Nixon végül 1974 augusztusában mondott le.)
Ám mint azt nap mint nap megjegyzik szakértők: egy elnök ellen az alkotmányos felelősségre vonási eljárás (impeachment) megindítása nem jogi, inkább politikai kategória. Azaz akkor kell igazán félnie Trumpnak is, ha a saját pártja ellene fordul, hiszen a Kongresszusban kell ehhez elegendő szavazatot gyűjteni. A republikánusok viszont egyelőre nem hátrálnak Trump mögül, aki bázisát még nem vesztette el – azok között, akik novemberben megválasztották, továbbra is népszerű. Tehát egyelőre nem származik politikai hasznuk Trump eltávolításából.
Az orosz szál
Pedig botrányokból minden napra kijut, és arra az időre sem lassultak le az események az amerikai fővárosban, amíg Donald Trump első külföldi körútján volt.
Már a folyamatosan rendkívüli híradóval jelentkező CNN hírcsatorna is alig tudja tartani a lépést a leleplezésekkel; helyi idő szerint szerda este egyórás „Válság a Fehér Házban” című különkiadással jelentkeztek, így próbálták összefoglalni az elmúlt hetek minden eseményét.
Minden az „orosz szál” körül forog, de miről is szól ez a botrány? Az amerikai nyomozó hatóságok és titkosszolgálatok már hónapokkal ezelőtt közölték: Moszkva megpróbálta befolyásolni az amerikai elnökválasztás eredményét, mégpedig Donald Trump javára. Csak azt nem tudni még, erről mennyit tudott maga a jelölt vagy az ő emberei, kommunikáltak-e az oroszokkal, vagy esetleg aktívan együtt is működtek velük.
Az már korábban kiderült, hogy Trumpnak egyre inkább elege van ezekből a kérdésekből. Végül maga vallotta be néhány nap „terelés” után, hogy James Comey FBI-igazgatónak azért kellett mennie, mert túl keményen hajtotta az orosz szál ügyében a nyomozást. Ám olyan erős lett a nyomás a törvényhozáson belül, hogy gyorsan kinevezték Robert Mueller egykori FBI-igazgatót a nyomozás vezetésére. Az ő személye garancia a pártatlanságra és alaposságra.
Muellernek pedig lesz mit csinálnia: naponta érkeznek újabb és újabb hírek, amelyek tovább árnyalják a képet az „orosz kérdésben”. Szerdán derült ki, hogy Jeff Sessions igazságügy-miniszter beiktatása előtt, a biztonsági átvilágításához szükséges papírokban nem töltötte ki azokat a kérdéseket, amelyek a külföldi kapcsolatokra vonatkoznak. Azaz nem vallotta be az orosz diplomatákkal folytatott megbeszéléseit sem.
Szintén szerdán derült ki az is, hogy Trump 24 nap alatt megbukott nemzetbiztonsági tanácsadója, Michael T. Flynn nem hajlandó tanúskodni, helyette az amerikai alkotmány ötödik bekezdésére hivatkozik, azaz nem tesz vallomást, mert azzal saját magának árthatna. Ugyancsak szerdai hír, hogy kiderült: egy kulcsfontosságú dokumentum, amelynek alapján az elnökválasztás előtt az FBI döntéseket hozott, hamis volt. Az említett papír egy állítólagos orosz titkosszolgálati elemzés, amely azt állítja: e-mailek bizonyítják, hogy a Clinton-kampány tavaly megállapodott Loretta Lynch akkori igazságügy- miniszterrel, hogy „visszafogják” az FBI-t, ne nézzen olyan mélyen bele a Clinton-féle e-mail botrányba. James Comey emiatt állhatott ki a nyilvánosság elé tavaly azzal, hogy újranyitja a vizsgálatot az e-mailek ügyében – ami miatt nagyon sokan kritizálták és azt is felvetették, hogy ez okozta Clinton vereségét.
Comey akkor az FBI integritását próbálta védeni, most viszont még az is felmerült, hogy az oroszok talán szándékosan vezették félre az amerikaiakat az említett dokumentummal.
Ennek fényében az már nem is meglepő, hogy a hét közepén az szivárgott ki az amerikai sajtóban: a titkosszolgálatoknak tudomása van olyan beszélgetésekről, amelyeket orosz diplomaták folytattak egymással arról, hogy tudnák befolyásolni Donald Trumpot annak bizalmi emberei (elsősorban Flynn és Paul Manafort) segítségével.
Az már csütörtök késő esti hír, hogy immár Jared Kushner, az elnök veje és egyik legfontosabb tanácsadója is az „orosz nyomozás” látóterébe került. A sztorit megszellőztető The Washington Post forrásai szerint ez nem jelenti, hogy Kushner gyanúsított lenne, de sokat tudhat, ami az FBI-t érdekli. Kushner közölte: a hatóságok rendelkezésére áll.
Trump nem tudta a leckét
Az orosz befolyás árnyéka külföldi körútjára is elkísérte az amerikai elnököt.
Trump szombaton indult első elnöki utazására, amely először Szaúd-Arábiába, onnan Izraelbe, majd Rómába vitte. Péntek délutáni lapzártánkkor Brüsszelben volt az amerikai vezető, ahol az EU és a NATO vezetőivel találkozott.
Az első elnöki út alapvetően sikeresen és botrányoktól mentesen zajlott, ám Brüsszelben határozottan rossz volt a hangulat Trump látogatása nyomán. Donald Tusk, az Európai Bizottság elnöke a Trumppal folytatott megbeszélés után a sajtótájékoztatón azt mondta: sok kérdésben nem értenek egyet, melyek között a legfontosabbak között van a kereskedelem és a klímavédelem. „És nem vagyok száz százalékig biztos abban, hogy az elnök és én teljességgel egyetértünk Oroszország kérdésében” – mondta a lengyel Tusk. A The New York Times névtelenséget kérő forrásai szerint Tusk és Trump találkozóján sok szó esett Moszkváról, és a két vezető nem értett egyet.
A NATO-csúcstalálkozón sem volt jobb a hangulat, az amerikai elnök még arra sem volt hajlandó, hogy kifejezze elkötelezettségét a NATO ötödik cikkelye, azaz a kölcsönös védelem iránt. Miközben a szövetség egyetlen egyszer léptette életbe története során az ötödik cikkelyt, mégpedig 2001. szeptember 11-e után. Trump ismét kioktatta a NATO-tagországok vezetőit arról, hogy nem járulnak hozzá megfelelő mértékben a szövetség költségvetéséhez – ami egyrészt igaz, hiszen a tagoknak csak töredéke költi a GDP két százalékát a védelemre, márpedig ennyit vállaltak. Ám ismét kiderült, hogy Trumpnak még mindig nincs fogalma arról, hogyan működik a NATO pontosan, mert megint azt emlegette, hogy sok ország „tartozik” a NATO-nak,
miközben nincs semmiféle „kassza”, amibe be kellene fizetni. A vállalt összeget mindenki a saját haderejére költi.
Elemzők szerint az ötödik cikkely megerősítésének elmulasztása volt a legrosszabb jel és a legnagyobb hiba. Ez ugyanis nem más, mint a kötelező lecke, amelyet minden amerikai elnöknek fel kell mondania, hogy megerősítse a tagországok közötti bizalmat. „Aláírtunk egy megállapodást, és betartjuk. Tényleg könnyű feladat lett volna elmondani” – mondta a CNN-nek Ivo Daalder, az USA egyik korábbi NATO-nagykövete. „Az, hogy ezt nem tette meg, nyugtalanító, és hosszú időbe fog telni, mire Európa túlteszi magát rajta” – folytatta Daalder.
A washingtoni Stratégiai és Nemzetközi Kapcsolatok Kutatóközpontjának egyik vezetője, Jeff Rathke szerint „a beszéd, diplomáciai szempontból a legjobb esetben is helytelen volt, a legrosszabb esetben szándékosan sértő”.
Mások arra hívták fel a figyelmet, hogy Trump ezzel a beszéddel sutba vágta emberei több hónapos kemény munkáját, akik meggyőzték ez európai szövetségeseket arról: nem kell komolyan venni főnökük elnökjelöltként tett kijelentéseit, mert igenis fontosnak tartják a NATO-t és kiállnak mellette.
„A NATO az amerikai elnöktől várja, hogy vezesse” – mondta az amerikai hírtelevíziónak Nick Burns, aki George W. Bush NATO-nagykövete volt. „Trump ezt nem érti, ezért a Nyugat már úgy gondolja, Angela Merkel a vezetője.”
KŐMŰVES ANITA (WASHINGTON)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!