Vezéráldozatokkal, esetleg korrupcióellenes hatóság felállításával lehet kitörni az elszigetelődéssel fenyegető amerikai kitiltási botrányból.
- Orbán Viktor tudja a neveket?
- Az Európai Unió is keresi a fogást a magyar kormányon.
Bár a jelek szerint Orbán Viktor miniszterelnök tudhatja, kik azok a kormányzati, illetve kormányhoz közel álló személyek, akiktől az Amerikai Egyesült Államok megvonta a beutazási engedélyt, a kormány és a kormánypártok a cselekvés helyett a szócsatát választják. Pedig információink szerint diplomáciai csatornákon megüzenték, milyen kormányzati lépésekkel kezdhetné visszaépíteni Orbán az amerikaiak előtt elveszített hitelességét. Már csak azért is cselekvési kényszerbe kerül a kormány, mert az amerikai lépésnek európai folytatása van készülőben. Információnk szerint Orbán Viktor korántsem olyan nyugodt az amerikai kitiltás következményeinek mérlegelésekor, mint amilyennek a nyilvánosság előtt mutatkozik. Egy hét hallgatását törte meg pénteken, amikor az uniós kormányfők brüsszeli tanácskozását követően hajlandó volt a kitiltással kapcsolatos újságírói kérdésekre is felelni. Azt mondta: nincs szó arról, hogy a magyar titkosszolgálatok ne tudnák kideríteni, kiket tiltottak ki, szerinte viszont, ha valaki állít valamit, akkor meg kell neveznie az érintetteket.
„Minden nagyon egyszerűen megoldódna, ha az amerikaiak közölnék végre, hogy kikről van szó és mivel vádolják őket” – mondta a kormányfő. Mondatai szépen egybecsengenek azzal, amivel külügyminisztere állt elő Washingtonban. Szijjártó Péter – akivel, ahogy mondani szokták, ezen a héten akkurátusan feltörölték a State Department padlóját – szintén neveket és tényeket kért (de nem kapott) az őt fogadó Victoria Nuland helyettes államtitkártól.
Az Orbánnal – véletlenül? – egy időben sajtótájékoztatót tartó budapesti amerikai ügyvivő továbbra sem mond neveket, inkább azt hangoztatja, hogy Magyarországnak el kellene végre mozdulnia onnan, hogy azt találgatják, kiket érint a beutazási tilalom. A kamerák és mikrofonok előtt egyre otthonosabban mozgó M. André Goodfriend ügyvivő továbbra is diplomatikusan fogalmaz: „a tilalmat nem a magyar kormány intézkedései, hanem az érintettek tevékenysége miatt rendelték el, ezért a magyar kormánytól semmilyen lépést nem várnak az ügyben”. Elmondta, hogy a mostani intézkedés nem bűnvádi eljárás, és nem is Magyarország elleni szankció, hanem az USA és az érintett személyek ügye. Ezért több információt erről a magyar kormánynak nem adhat át.
Egy beosztott diplomata aligha mondhat mást, de információnk szerint más csatornákon másféle üzeneteket is kap a magyar kormány. Úgy tudjuk, felvetődött, hogy sokat segítene a hitelesség visszaépítésében, ha kormány speciális jogkörökkel felruházott korrupcióellenes hatóságot hozna létre. Mivel a NAV vezetői állítólag érintettek az amerikaiak tudomására jutott visszaélésekben, Polt Péter legfőbb ügyész politikai függetlensége pedig igencsak kérdéses, ezért tartanák szükségesnek önálló, független intézmény létrehozását. Ilyen egyébként több kelet-európai országban is működik, amikor például Románia uniós csatlakozása megakadt az országban tapasztalható korrupció miatt, egy önálló korrupcióellenes ügyészség létrehozásával tompították az európai aggályokat. Akárhogy is, a kormány aligha ússza meg a NAV élén a személycseréket, hiszen Vida Ildikónak és vezetőtársainak állítólagos érintettsége – és ostoba kommunikációja (lásd keretes írásunkat) – lassan már a hazai adófizetési morált is befolyásolja.
Az Egyesült Államoktól egyelőre aligha várható több információ, mint amit eddig adott, a következő időszak nagy kérdése, mit lép az Európai unió az amerikai kitiltási botrány kapcsán. Korántsem valószerűtlen ugyanis, hogy Magyarország ügyében létezik valamiféle munkamegosztás az USA és az EU között. Ezért is vall különös meggondolatlanságra, amikor Kövér László éppen aktuális konspirációs teóriájának fejtegetése kapcsán mond olyanokat, hogy miután az euroatlanti világrend morálisan megrendült, bizonyos esetben érdemes kihátrálni az EU-ból. A házelnök akkor szólta le maga ácsolta piedesztálja magasából a NATO-t és az európai közösséget, amikor egyértelművé vált, hogy a NER világrendje morális válságban van, illetve amikor az unió érdemben beszélhet arról, hogy érdemes lehet kihátrálni Magyarországból.
Az történt ugyanis, hogy Magyarország kijátszani készül azt a szövetségi rendszert, amelynek tagja – egy kívülálló, agresszív nagyhatalom érdekében. Röviden: az Európai Bizottság (EB) döntésére fittyet hányva beengedte a Gazpromot (azaz a Kremlt) az unióba: az Orbán-kormány végképp befekszik Moszkvának, amikor lehetővé teszi, hogy a Gazprom csővezetéket építsen – Déli Áramlat-projekt keretében – magyar földön. Annak ellenére, hogy az EB a Déli Áramlat-projektet körömszakadtáig ellenezi, mivel sérti az uniós jogot.
A Déli Áramlat építésében részt vevő tagországoknak – Ausztria, Magyarország, Bulgária, Görögország, Szlovénia, Horvátország – az EB már tavaly decemberben jelezte, hogy Gazprommal kötött kétoldalú egyezményeik uniós jogba ütköznek. Az indok: az orosz cég a Déli Áramlat megépítésével domináns szerephez jutna a gázárak meghatározásában. (Továbbá akadályozhatná harmadik félnek a vezetékhez való hozzáférését.)
Vagyis az EU-nak versenyjogi kifogásai vannak a leendő csővezeték építésének és üzemeltetésének a módja ellen. Ennek ellenére a Rogán Antal vezette gazdasági bizottság kedden beadott egy módosító javaslatot a fideszes Mengyi Roland törvényjavaslatához, amiben lehetővé tenné, hogy az EU-t megkerülve Magyarország megkezdhesse a Déli Áramlat építését.
A jelek szerint tehát a magyar kormányt csöppet sem érdekli, hogy a csatlakozáskor egyrészt értékközösséget vállalt az EU-val, másrészt az unió nélkül beszakadna a magyar gazdaság: a hazai export majdnem 80 százalékát szívja fel az európai közösség, illetve a honi fejlesztési és infrastrukturális beruházások több mint 95 százalékát finanszírozza. Sarkosan fogalmazva: az EU nélkül nincs élet. A magyar kormány most mégis azt az Oroszországot választja, mellyel szemben éppen uniós bojkott van érvényben. Hogy az EU lenyeli-e a békát, arról csak találgatni lehet, de ez a normasértés – ha megvalósul (lásd: keretes írásunkat) – többet kíván, mint egy egyszerű kötelezettségszegési eljárás. A brüsszeli folyosókon legtöbben azt emlegetik, hogy ideje bevetni az atom 7-es cikkelyt, melynek lényege: a tagság felfüggesztése. Mindenesetre a jelek szerint mindjárt megválasztják Frans Timmermanst az EB-elnök első helyettesének, illetve hozzá tartozik az alapjogok védelme. Még híre-pora sem volt a korrupciós botránynak, amikor október elején az Európai Parlament meghallgatta Timmermanst, és többek között arról faggatta, meddig hajlandó elmenni a jogállamiságot egyre erősebben erodáló Magyarországgal szemben.
„Nem fogok habozni, hogy az összes rendelkezésünkre álló eszközt felhasználjam, hogy tiszteletben tartsák azokat az értékeket, amelyeket az összes tagállam magára vállalt”, felelte a leendő első helyettes.
Brüsszeli hírek szerint Timmermans stábja éppen Magyarország miatt készül arra, hogy a 7. cikkely bevetésén kívül is legyen lehetősége az uniónak a renitensek rendszabályozására. Eddig ugyanis csak a gazdasági mutatók be nem tartása vont maga után támogatásmegvonást, formálódó brüsszeli javaslat szerint azonban az alapjogok megsértését is lehetne ekképpen szankcionálni. Felvetődött, hogy megerősítenék az eddig leginkább sóhivatal benyomását keltő bécsi székhelyű Alapjogi Ügynökséget, amely évenként országjelentésekben értékelné, érvényesülnek- e az uniós normák a tagországokban. Ha pedig arra jutnának, hogy egy ország megsérti a vállalt alapjogi kötelezettségeit, akkor annak akár a szavazati jog korlátozott felfüggesztése is következménye lehet.
Európában egyelőre csak a sajtó reagált a magyar kormányt érintő amerikai szankciókra, az viszont szokatlanul élesen. Márpedig ezekre a sajtóvéleményekre, megtanultuk, nagyon is oda kell figyelni. Emlékezetes, hogy augusztusban a The New York Times követelte, hogy függesszék fel a Putyin- szerű államot építő Magyarország uniós tagságát, és pár hónappal később már az Egyesült Államok követelte a magyar államélet megtisztulását. Hogy van-e a kettő között összefüggés, arról senkinek nincs fogalma, mindenesetre mára a német Die Welt is utolérte újvilági „kollégáját”. A konzervatív német lap szerint az, hogy eddig csak Washington lépett, szégyenbe hozza Brüsszelt, és ideje lenne végre büntetőintézkedéseket bevezetni Magyarország ellen.
A NAV elnökét, Vida Ildikót, aki a botrány kirobbanása óta elérhetetlen (ahogy mondani szokták: a gyanúsításokat érdemben nem erősítette meg, de nem is cáfolta) a minap a bécsi reptéren kapta mikrofonvégre az RTL Klub riportere. A hírek szerint az Egyesült Államokból kitiltott Vida Ildikó nagyjából annyit mondott: magánúton van, hagyják őt békében. Egy másik asszony is vele utazott, benne a NAV magas beosztású vezetőjét vélte felismerni a média. Később egy Facebook-bejegyzésből kiderült: valószínűleg nem Csillag Dezsőné volt Vida Ildikó útitársa, hanem egy építész, akinek háza van a Kanári-szigeteken. Ha ez valóban így van, akkor a helyzet az, hogy az adóhatóság első embere a cégét és az országot az utóbbi évben ért legnagyobb botrány kirobbanása után néhány nappal elhagyta az országot.
Ligeti Miklós, a Transparency International magyarországi vezetője a Vasárnapi Híreknek elmondta: az amerikai politika érdeklődését a magyarországi korrupció először a trafikügy kirobbanásakor keltette fel. „Ekkor sem önmagában a koncessziók kiosztása volt az, ami kiverte a biztosítékot, hanem, hogy közben az Alkotmánybíróság összetételét és jogait oly módon változtatta meg a kormánytöbbség, hogy átmentek olyan törvények, amelyek a tulajdonhoz fűződő jogokat nyilvánvalóan korlátozzák. Hogy ezzel átléptünk egy határt, az is jelzi, hogy a nemzetközi emberi jogokról szóló éves jelentésben, a Human Rights Reportban ezek az ügyek már nem a korrupciós fejezetben olvashatók, hanem a demokráciáról szóló részben.”
„Magyarország az EU-val és az Egyesült Államokkal kialakult konfliktusok miatt természetes módon távolodik a nyugati térféltől és közeledik Oroszországhoz. Ennek a mozgásnak vannak jelzőbójái: ilyen volt az ukrán válságban elfoglalt magyar álláspont, a paksi beruházás, és most az, hogy Magyarország uniós döntéssel megy szembe a Déli Áramlat megépítésének ügyében” – mondta a Vasárnapi Híreknek
Sz. Bíró Zoltán. Az Oroszország-szakértő szerint hónapok óta az a januári döntés befolyásolja a kormány lépéseit, amellyel Magyarország az orosz Roszatomra bízta Paks 2 megépítését. „Ez az, amiért a kormány még ezeket a külpolitikai kockázatokat és ezt a súlyos diplomáciai árat is képes megfizetni, amit már fizet egy ideje” – mondta Sz. Bíró. „Magyarország önmagát ejtette csapdába, hiszen ebből a szerződésből, úgy tűnik, lehetetlen kifarolni, ha viszont benne maradunk, akkor más vonatkozásban fizetjük meg az árát. Ennek beláthatatlan következményei lehetnek.” Az Európai Unió értésre adta, hogy nem támogatja a tagországok részvételét a Déli Áramlat elnevezésű gázvezeték megépítésében. Magyarország nyíltan szembeszáll ezzel a döntéssel: törvényt fogadott el, amely lehetővé teszi magyar cégek részvételét a vezeték megvalósításában.
A szakértő szerint Magyarország energiafüggősége miatt erősen kiszolgáltatott helyzetben van, fogyasztásunk felét még mindig közvetlenül a Gazpromtól vásároljuk. Ha tartóssá válik Ukrajna és Oroszország szembenállása, akkor a megoldást jelen pillanatban a Déli Áramlat szolgáltatná. „Ebből azonban nem következik, hogy ebben az ügyben az unióval szemben, Oroszországnak nyílt gesztusokat téve kellene politizálni. Nekünk Brüsszeltől kellene garanciát kérnünk arra, hogy ha elapadnának az oroszországi gázszállítások, akkor segítenek pótolni a kieső mennyiséget. Mégiscsak az Európai Unió tagjai vagyunk, ennek minden előnyével. Ez bizonyos kötelezettséget és felelősséget ró a kormányzatra” – tette hozzá Sz. Bíró Zoltán.
Orosz hírszerzők lepték el Európát – különösen a lengyel és magyar vidékeken magas az egy négyzetméterre jutó szolgálatosok (FSZB, GRU, SVR) száma. Alapvető céljuk az, hogy éket verjenek a NATO és az EU közé (azaz Oroszországnak ne egységes amerikai és uniós fellépéssel kelljen számolnia), illetve ezzel párhuzamosan gazdasági stratégiai ágazatokban segítenek pozíciót szerezni orosz cégeknek. Nyáron például a Le Nouvel Observateur arról cikkezett, hogy a Roszatom azért értékesíthet sikerrel egy atomreaktort, mert az orosz szolgálatok megszerezték a francia atomerőműépítő, az Areva rivális ajánlatát. Ja, éppen Paksról van szó.
Paks: a függőség szinonimája
Moszkva mintegy 3 ezer milliárd forintos keretösszeget bocsát a magyar kormány részére, hogy ebből bővíthesse a paksi atomreaktort. A beruházást egy orosz cég, a Roszatom irányítaná. Ami egyben a számlákat is kiállítaná, márpedig ha egy tétel ellen a magyarok nem emelnek kifogást 15 napon belül, akkor egyenlíteni kell. Megjegyzendő: két hét alatt képtelenség ellenőrizni egy számla hiteles voltát. Ráadásul a kontraktus azt is előírja, hogy 180 nap késedelem után az oroszok egy összegben is visszakövetelhetik a teljes hitelt – még akkor is, ha egyébként a magyar fél azért nem fizet, mert valamit kifogásol, csak éppen kicsúszott az említett 15 napos határidőből.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
