Oktatóvideókkal mossa át az Iszlám Állam a fiatalok agyát.
- Nem csak a rossz anyagi körülmények között élő és muszlim gyökerekkel rendelkezők válhatnak áldozattá.
- A családi emlékek jelenthetnek megoldást.

David Drugeon gyerekkori képeit mutatja édesapja. A 24 éves fiú tavaly novemberben vesztette életét egy amerikai légitámadásban Szíriában. Kamaszkorában imádta a focit, de a szülei válása után az iszlám felé fordult. 2010-ben hagyta el Franciaországot. Az al-Kaida egyik legtehetségesebb bombakészítőjévé vált, likvidálását a Pentagon is megünnepelte - Forrás: Europress/AFP

- – Kép 1/4

A gyerek régóta nem találja a helyét a világban. Úgy érzi, senkihez és semmihez sem tartozik. Sokan „hiperérzékenynek” tartják. Mindene az internet. Egy nap rálel egy videóra vagy belép egy Facebook-csoportba, és megtalálja a biztos pontot az életében: a szélsőséges iszlámot.

Ez a forgatókönyv visszatérő elem azokban az interjúkban, amelyet a francia Prevenciós Központ Az Iszlám Szektariánus Irányzatai Ellen (Centre de prévention contre les dérivés sectaires liées à l’Islam, CPDSI) készített olyan szülőkkel, akiknek a gyermeke csatlakozott a szélsőséges iszlamistákhoz.

160 esetet feldolgozó tanulmányukban megdöntötték azt a sztereotípiát, miszerint a második generációs bevándorlók, rossz szociális körülmények között élő fiatalok döntenek úgy, hogy eddigi életüket hátrahagyva, csatlakoznak a dzsihádistákhoz. Az érintett családoknak ugyanis mindössze 16 százaléka tartozott az alacsony jövedelmi kategóriába. Náluk gyakran előfordult, hogy a szülők munkanélküliek vagy rokkantak voltak. Ám a szélsőségessé váló fiatalok döntő többsége a középosztályból került ki, 17 százalékuk pedig ennél is nagyobb jólétben élt. Apróbb bűncselekményeket csak 5 százalékuk követett el kamaszkorában. A családok mindössze 20 százaléka gyakorolta a keresztény, muszlim, zsidó vagy buddhista vallások egyikét:

négyötödük kifejezetten ateista volt.

Talán ennél is meglepőbb az a tény, hogy a dzsihád útjára lépett

fiatalok 90 százalékának már a nagyszülei is franciák voltak,

és mindössze tizedük rendelkezett ázsiai vagy észak-afrikai gyökerekkel. Noha az eredmények nem tekinthetőek reprezentatívnak, mert azokkal a családokkal beszélgettek a kutatók, akik maguk fordultak a CPDSI-hez segítségért, a tanulmány jól mutatja, hogy a többségi társadalom tagjait is beszippanthatja az iszlamisták propagandagépezete.

Összeesküvés-elméletekkel konspirálnak

A kutatók azt sugallják, hogy a származásnál vagy az anyagi helyzetnél fontosabb lehet a pszichológiai alkat. Ugyanis a radikalizálódott fiatalok 40 százaléka komoly lelki zavarokkal küzdött, depressziós vagy anorexiás volt, vagdosta magát vagy teljesen bezárkózott, és szinte az összes érintettről úgy gondolta a környezete, hogy érzékenyebb az átlagnál. A lányok a közösségi oldalakon jellemzően rendkívül önzetlennek és segítőkésznek tüntették fel magukat, és a világ igazságtalanságai ellen akartak küzdeni.

Közzétették például, hogy ápolónőnek készülnek, vagy arról posztoltak képeket, ahogy valamilyen karitatív munkát végeznek.

Attól a pillanattól kezdve, hogy az interneten a fiatalok kapcsolatba kerültek a szélsőségesekkel, azok minden lehetséges módon igyekeztek elszigetelni őket attól a világtól, amiben éltek. Hogy a szemléletüket átformálják, szépen felépített sorrendben bombázták őket oktatóvideókkal.

Az első körben olyan anyagokat mutattak, amelyek a hazugságokkal teli világról szóltak. Ezek a történetek önmagukban még nem lettek volna ártalmasak, mert a reklámkészítők csalásairól, az élelmiszerek vagy a gyógyszerek manipulálásáról beszéltek. De ha több tucat ilyet megnézett az áldozat, az már elültette benne a kétkedést.

Majd jött a második hullám, melyben már azt láthatta és hallhatta, hogy a világot titkos társaságok irányítják, és a sátáni jelek mindenhol, még a Coca-Cola logójában vagy az egydollároson is ott vannak. Ezeket pedig olyan összeesküvés-elméletekkel egészítették ki, amelyek mesterien kombinálták a valóságot a radikális eszmékkel, és teljesen paranoiássá tették az amúgy is érzékeny fiatalokat. Például a szeptember 11-i terrortámadásokról azt állították, hogy az Illuminátusok Társasága tervezte meg, hogy az USA-t háborúba kényszerítve meggyengítse, és ezáltal javítson Izrael pozícióin.

Majd a harmadik fázisban felfedték előttük a megoldást: az igazi, tiszta iszlámot, amelynek egy nagy végső csapásban le kell számolnia ezzel a hazug és undorító világgal. Ehhez pedig a Korán félremagyarázásával szolgáltattak alapot.

Ilyen előkészítés után már könnyű volt rávenni a kamaszokat és fiatal felnőtteket, hogy szakítsanak mindazzal, ami eddig körülvette őket.

Totális kontroll

A szülők így számoltak be a történtekről:

„Mikor megkérdeztem, miért töröltette magát a Facebookról, azt felelte, azért, mert mióta az igazság ösvényére lépett, nincs mit mondania a régi barátainak.”

„Abbahagyta a gitártanulást, mert az szerinte Isten ellen való, a Sátán kísértése.”

Érdekes módon az esetek bizonyos részében egészen addig, míg ki nem utaztak Szíriába, csak online tartották a kapcsolatot „új barátaikkal”, míg mások elkezdtek a közösségbe járni. Különös csoportot alkottak azok a lányok, akiknek hirtelen „vőlegényük” lett (sokszor Skype-on történt az eljegyzés), és ő fordította őket a dzsihád felé.

Az új közösség a fiatalok karrierjét is igyekezett megszabni. Volt olyan lány, aki Franciaország egyik legjobb egyetemét, a Sciences Pót hagyta ott egy hónap után, mert a diáktársait „tisztátalannak” tartotta. Egy másikat egy fodrászszalonból bocsátottak el, mert nem volt hajlandó a nyugati normák szerint öltözködni.

A szélsőségesek ezzel azt akarták elérni, hogy áldozataikra senki más ne tudjon hatást gyakorolni, csak ők, így aztán minden pillanatukat kontroll alatt tarthatták.

Óránként emlékeztették őket SMS-ben az imára vagy más teendőre, és kis összefoglalókat küldözgettek arról, mit szabad és mit nem szabad tenniük. Az újonnan „megtértek” ezen felül az élet minden kérdéséről tájékozódhattak a külön erre a célra összeállított videókból a világhálón.

A jó tanácsokból az is kiderült, hogy a családjuk szokásait is át kell alakítaniuk. Egy lány először a saját dezodorját és parfümjét dobta ki, mert az alkoholt tartalmazott, felesleges kényelmet jelentett és hivalkodó volt. Majd a család többi tagját is megszabadította ezektől a szerektől. Ezután a bárszekrényt ürítette ki. Egy másik anya így mesélt a fia emberábrázolások elleni küzdelméről:

„Egyik nap, mikor hazajöttem, azt hittem, kirabolták a lakást. A fiam eltüntette az összes képet, megszaggatta a függönyöket, összetörte a szobrokat, amelyek embert ábrázoltak. Még a csodás marokkói tapétámból is kiégette a tevéket.”

Ugyanis az igazán szélsőségesek más lények ábrázolását sem tűrik. Egy nagymama arról panaszkodott, hogy a radikalizálódott lánya nem fogadta el azt az ágyneműhuzatot, amit az unokájának vett, mert nyuszik voltak rajta, és a plüssjátékokat és a babákat is kitiltotta a házából.

Csak az érzelmek segítenek

Voltak olyanok, akiknek ha nem sikerült a családot megváltoztatniuk, szakítottak velük. Mások elkezdték titkolni a hitüket, és kettős személyiséget építettek ki. Ez elég könnyen ment nekik, hiszen a videókkal már elhitették velük, két világ létezik: a züllött külső és az igaz iszlám hiten alapuló belső. Ezek jellemzően azok a fiatalok voltak, akik már arra készültek, hogy Szíriába utazhassanak. Például egy család már kezdett megnyugodni, hogy a lányuk élete sínen van, mert az feltűnően sokat tanult az érettségire.

Aztán a rendőrség értesítette őket, hogy megfigyelés alatt tartják a lányt, mert azt készíti elő a Facebookon, hogy az Iszlám Államhoz csatlakozhasson. Egy másik lány korábbi szokásával ellentétben sült szalonnát evett vacsorára a családjával. Majd másnap elindult Szíriába.

A központ igazgatója, Dounia Bouzar szerint a radikalizálódott fiatalok családja tehet a legtöbbet azért, hogy kiszakítsa őket ebből a világból. Észérvekkel vagy vallási magyarázatokkal nem lehet őket meggyőzni: az érzelmileg befolyásolt emberekre csak érzelmekkel lehet hatni. Ezért a CPDSI arra készíti fel a szülőket és testvéreket, hogyan hívják vissza a szélsőségek felé fordult fiatalok gyerekkori emlékeit, ráébresztve őket arra, hogy a korábbi életük nem volt olyan szörnyű. Mikor elkezdenek meginogni, akkor indulhat a csoportterápia, ahol sorstársaikkal beszélgetve azt próbálják megértetni velük, hogy valójában a szélsőségesek világa a hamis. Ugyanakkor Bouzar arra figyelmeztet, hogy aki egyszer a szélsőséges iszlám híve volt, már soha nem lesz olyan, mint előtte. Ez különösen nehéz lehet a nyugati kultúrát követő családoknak, hiszen bele kell törődniük, hogy gyermekük örökre megtartja a muszlim hitet.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!