Egy ember, aki gyerekként lett a bőrfejűek vezére, majd miután családot alapított, rájött, hogy valami nagyon nem stimmel azzal, amit korábban a világról gondolt. Egy amerikai fiú története – nem csak amerikaiaknak. Ő az egyike annak a három fiatalnak, akinek élete „megihlette” az Amerikai História X című film alkotóit.
Christian Picciolini „normális tinédzser” volt a nyolcvanas években Chicago egyik szegény külső kerületében. Tizennégy éves volt, amikor az amerikai szkinhed újnácik vezetője az utcán kiverte a kezéből a füves cigit, mondván, „ezzel tartanak a markukban a kommunisták és a zsidók”. A fiúnak tetszett, hogy a tiltásra magyarázat is volt.
Olasz bevándorlók gyerekeként kereste a helyét Amerikában, az iskolában sokat zaklatták, így az is szimpatikus volt neki, hogy válaszokat kap a dilemmáira: mindenért a zsidók, a spanyol ajkúak és a feketék voltak a hibásak a bőrfejűek világában.
Hamar a nácik között találta magát, borotvált fejjel, bakancsban, horogkeresztes zászlót lengetve. Hajléktalanokat vert meg az utcán, és hitte, hogy mindenki, aki nem fehér, csak rákos sejt a társadalom testében. Amikor a csoport vezetőjét, az őt beszervező Clark Martellt lecsukták, az akkor 16 éves Picciolini lett a chicagói szkinhedek vezére. Akkor kezdte sejteni, hogy valami nincs rendben, amikor megnősült, gyermeke született, és érezte, hogy felesége nem ért egyet a tetteivel.
Hogy eltartsa a családot, lemezboltot nyitott, ahol egy idő után olyan zenéket is árulni kezdett, amelyekért többek közt feketék, latinók és melegek is betértek hozzá. A személyes kapcsolat pedig mindent megváltoztatott: a náci rájött, hogy azok is emberek, akik másképp élnek. Huszonkét éves volt, amikor úgy döntött, maga mögött hagyja a fajgyűlölő csoportot.
Házassága ekkorra életmódja miatt már összeomlott, és még mindig mindenki a rasszistát látta benne. „Évekig mindennap úgy ébredtem fel, hogy meg akarok halni”, idézi fel.
Sikerült újjáépítenie az életét, és megalapított egy szervezetet, amely embereknek segít kiugrani a szélsőjobboldali szervezetekből. Tapasztalatairól könyvet is írt és előadásaival járja a világot. Magyarországra a budapesti amerikai nagykövetség szervezésében érkezett, lapunk az ELTE-n hallgatta meg és beszélgetett vele.
Beszédeiben elsősorban arra akar rámutatni, hogy a sérülékeny fiatalokat mennyire könnyű beszervezni bármire, ha úgy érzik, tartozhatnak egy közösséghez. „Ha akkor egy balettcsoport jár arra az utcán, lehet, hogy ma én vagyok a világ legjobb balett-táncosa”, viccelődik. Ráadásul ma még veszélyesebb a helyzet, hiszen az internet megkönnyíti a radikálisok dolgát és a rasszista nézeteket sokan civilizált külső mögé rejtik.
„Harminc éve én is azt mondogattam, hogy el kell hagyni a horogkeresztet, főiskolára kell járni és öltönyt meg nyakkendőt venni, mert ha normálisnak nézel ki, több embert tudsz megnyerni, hiszen még a rasszisták is megijednek egy horogkereszttől”, mondja a Vasárnapi Híreknek Picciolini, „ám a civilizáltság látszatával nem adják fel szélsőséges nézeteiket. „Magyarországon a Jobbik ilyen. De ez csak egy marketingmódszer.”
A mostani politikai klíma pedig kedvez az álruhás rasszistáknak: a menekültválság, a szegénység és a recesszió miatt egyre többen nyitottak az üzeneteikre. „A félelemkeltés régi politikai taktika. Aki retteg, bármilyen megoldást elfogad”, érvel Picciolini. A technológia rohamosan fejlődik, gyárak és bányák zárnak be. Vannak városok, ahol az egyetlen munkaadó a gyár volt és most nincs senkinek állása, ők most bűnbakokat keresnek. Könnyű dolga van a politikusnak, aki ilyenkor jön és azt mondja: azért nincs munkád, mert a mexikói bevándorlók elvették.
De mit lehet tenni, ha a gyűlölet már legfelülről jön? Picciolini szerint azokra az emberekre kell hatnunk, akik legközelebb vannak hozzánk: „Nem tudom megváltoztatni, Donald Trump hogyan viselkedik, de tudok beszélni a családommal, szomszédaimmal és ők talán elfogadnak egy új nézőpontot. Nem tudjuk megszüntetni a világban a gyűlöletet, de a saját környezetünkben igen.”
Az újnácik közül sokan kiugranak, de csak kevesen vállalják fel utána, hogy ilyen nyilvánosan kiállnak a szervezet ellen – ez sok veszéllyel jár. Picciolini úgy fogalmaz, hogy nyolc évig vetette a földbe a gyűlölet magjait, amelyekből ma is gazok nőnek.
„Amikor valaki megöl kilenc embert egy templomban, akkor felelősnek érzem magam érte, még ha nem is ismerem őket. De tudom, hogy azokat az elméleteket, zenéket, amelyeket egykor terjesztettem, még most is meg lehet találni.” Úgy érzi, az ő dolga, hogy a gazokat kihúzza, és a helyükre virágokat ültessen.
Picciolini élettörténete azt bizonyítja, hogy nehéz megijeszteni, ám szemmel láthatóan riadtnak tűnt, amikor arról kezdett mesélni, hogy tavaly nyáron a szülők kérésére egy 17 éves floridai lánnyal kezdett foglalkozni, aki az interneten radikalizálódott. Hamar kiderült, hogy a tinédzser nem egy 23 éves amerikai fiúval beszélgetett a távolból, ahogy hitte, hanem egy tíz évvel idősebb orosszal. Ő vette rá például, hogy Trumptámogató videót készítsen és erről győzködje a barátait is. „Naiv voltam, el sem tudtam képzelni, hogy ilyen óriási tömegekben próbálnak meg tinédzsereket átverni orosz ügynökök, hogy ilyen mennyiségben tartanak fenn profilokat a közösségi médiában álhírek terjesztésére”, mondta.
Többet nem árult el, mert az általa összegyűjtött bizonyítékokat átadta a szövetségi nyomozóknak, az FBI-nak, az ügy pedig még nem zárult le.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
