Az elmúlt napokban olyan családokban is témává vált Angelina Jolie meghökkentő lépése, miszerint önként és megelőző jelleggel leoperáltatta melleit, amelyekben nem szokás hollywoodi sztárok magánéletével foglalkozni. Cikkek százai jelentek meg nyomtatásban és az interneten a színésznő személyes döntésével és általában a megelőző, női szerveket csonkító műtétekkel kapcsolatban. Az orvostársadalom egy része az egészséges testrészek kioperálása és a bekövetkezhető betegségek jóslása ellen tiltakozik, miközben számos kutató szerint a gének ismeretén alapuló megelőzésé a jövő. Ezzel párhuzamosan az érvek és ellenérvek jelentős része pszichológiai jellegű és a női szexepil kérdését boncolgatja.
Amerikában viharos sebességgel jött divatba, Magyarországon legfeljebb százas nagyságrendben választják a nők a rákmegelőzés sokak szemében drasztikus és még orvosi körökben is erősen vitatott formáját. Akik tudják, hogy egy olyan gént hordoznak magukban, ami komolyan megnöveli a mellrák és a petefészekrák kockázatát, „megszabadulnak” a potenciális „hordozóktól”, ezektől az időzített bombáktól.
„A beteg önrendelkezési joga, hogy megvizsgáltatja- e magát, s aztán a kezében a döntés. Angelina Jolie esetében az az érdekes, hogy neki lehetősége volt épp annál a cégnél elvégeztetni a vizsgálatot, ahol a BRCA-szűrést kifejlesztették, s ez az egyetlen hely a világon, ahol a nagyszámú eset miatt olyan adatbázisuk van, ami alapján nagyon pontos számokat tudnak mondani. Egyébként már az amerikai bíróság előtt van az ügy, azt akarják ugyanis elérni, hogy az adatbázist más központok diagnosztikáját is segíthesse” – mondja Peták István genetikus, kutató, a KPS Diagnosztikai Központ tudományos igazgatója.
Magyarországon az érintett nők töredéke választja a megelőzés meglehetősen drasztikus formáját. Igaz, kevesen is jutnak el eleve addig, hogy egyáltalán döntési helyzetbe kerüljenek.
Dr. Révész Zsolt onkológus, plasztikai sebész praxisában nemegyszer találkozik ilyen kéréssel, a súlyos döntést megalapozó vizsgálatot legtöbben családi előzmények miatt kérik. Ezt a társadalombiztosítás hazánkban csak akkor fizeti, ha legalább két családtag esetében előfordult már a mell-, illetve petefészekrák.
„Jellemzően a közép és felsőbb társadalmi csoportokhoz tartozó nők esetében kerül szóba a speciális BCRA-szűrés, és annak pozitív eredményekor a preventív beavatkozás. Ez töredéke annak, amennyi esetleg indokolt lenne” – mondja a szakember, aki szerint a hazai vizsgálat egyértelmű eredményt mutat, de olyan százalékot, mint Angelina Jolie bejelentésében szerepel, itthon nem tud produkálni.
„Ez a vizsgálat a fejlett világ összes egészségügyi rendszerében – amikor mondjuk a családi anamnézis indokolja – elérhető, nálunk az érintettek töredéke jut hozzá. Például ha valakinél petefészekrákot diagnosztizálnak, alapvető lenne, de ez fel sem merül, nem beszélve a vizsgálatot követő konzultációról, ami pontosan elemezné a valódi kockázatot és mérlegelné a műtét szükségességét” – mondja dr. Ungár László onkológus-nőgyógyász. Angelina orvosa külön blogbejegyzésben ír a színésznő „útjáról”, hogyan jutott a vizsgálathoz, hogy hozták meg végül a visszafordíthatatlan, de akár életmentő döntést. Az orvos a színésznő történetét keresztül meséli az általános „rutint”, amikor először találkozik a nő az újonnan diagnosztizált a BRCA-mu tációval. A közvetlen cél az, hogy megismerjék az alanyt, többek között a családi helyzetét, hogy stabil párkapcsolatban él-e, és hogy tervez-e gyerekeket. Ezek után jön a döntés.
Dr. Bodoky György onkológusprofesszor, a Szent László Kórház osztályvezető főorvosa azok táborát erősíti, akik egyáltalán nem támogatják a masztektómiát. A hozott nyereség ugyanis szerinte messze nem pótolja azt a lelki veszteséget, amit a beavatkozás okozhat. „A daganat kialakulása nagyon sok tényezőtől függ, ráadásul önmagában azzal, hogy eltávolítjuk a kockázatosnak gondolt mirigyállományt, egyáltalán nem zárjuk ki a megbetegedést. Egy implantátum mögött ráadásul, ha mégis gond lenne, sokkal nehezebb kimutatni az elváltozást. Sokkal fontosabb lenne, hogy azoknál a hölgyeknél, akiknél fennáll a hajlam, fokozott figyelemmel, nagyobb eséllyel szűrjék ki az elváltozást” – mondja a professzor, aki szerint a magyar társadalom sokkal kevésbé befogadó az ilyen beavatkozásokkal kapcsolatban, mint mondjuk az amerikaiak. „Sokkal fontosabbnak gondolom a folyamatos és szigorú ellenőrzést, vagyis, hogy főleg az érintettek, rendszeresen vegyenek részt a különböző szűrővizsgálatokon” – teszi még hozzá az onkológus.
Teljesen nők
Milyen lelki folyamatok vezethetnek odáig, hogy valaki akár teljesen egészséges testrészétől megváljon? És mit él meg azután, hogy az operáción túlesett? Vajon teljes értékű nőként tekint-e magára az, aki elveszíti nőisége biológiai jegyeit? Olyanok válaszolták meg a kérdéseket, akik már kénytelenek voltak alávetni magukat melleltávolító műtétnek.
Ági most 41 éves, két kisfiú édesanyja. 36 évesen diagnosztizáltak nála petefészekrákot. Petefészkét kivették, túl van kemoterápián, sugárkezelésen, rémséges események egész során. Nála három év után merült fel egyáltalán a genetikai vizsgálat: vagyis, hogy megnézzék, vajon játszott-e szerepet öröklött genetikai hiba betegsége kialakulásában. „Az első pillanattól egyértelmű volt, hogy a biztonság, az életem sokkal fontosabb, és ezzel a férjem is maximálisan egyetértett, később is végig mellettem állt. Persze az így könnyűnek hangzó döntés nagyon is sok álmatlan éjszakát okozott” – emlékszik vissza Ági, aki azért nem titkolja: a pszichés nehézségek mellett komoly fizikális tortúra is a beavatkozás. Ági négy héttel a beavatkozás után mert egyáltalán tükörbe nézni. „A gyerekek meg a férjem viszont, ahogy hazajöttünk, látni akarták. Nekem ehhez több idő kellett. Az orvosom azt ígéri: még bombázóbb leszek, mint előtte. Az A kosár helyett B-t hordhatok majd” – tréfálkozik az asszony, aki nem gondolja, hogy most nőként kevesebb lenne. Katánál négy éve diagnosztizálták a mellrákot, ráadásul egészen késői stádiumban. A 33 éves nő házassága ráadásul már egy ideje romokban volt. Az első sokk után egy pillanat alatt rendeződött át minden: megtudta, hogy a mellét teljesen csonkolni kell. „Akkor már csak az érdekelt, hogy éljek és meggyógyuljak. És egyben hogy szembenézzek az addigi életemmel is, és tudjam: mostantól mindent másképp csinálok. A kemoterápiákról csak annyit tudtam, hogy kopasz leszek és hányni fogok. Kiváltottam a parókát, a kezelés utáni harmadik napon kisminkeltem magam, és elmentem dolgozni. Azt hiszem, ekkor kezdtem elfogadni magam, mint nő is. Már azt is tudtam, hogy a férjemmel válnunk kell. Ott álltam fél mellel, kemoterápia, sugárkezelések után, gyönyörű, szőke hajamnak búcsút intve az új élet küszöbén. Aztán ahogy nőtt a saját, világosbarna hajam, rájöttem: soha többé nem akartok szőke sem lenni már” – mesél arról Kata, akinek eljött a nagy szerelem is. „Fel sem merült bennem, hogy majd mit szól, ha levetkőzöm. Mert az, ami köztünk van, mindennél több, s ahhoz, hogy ebben a kapcsolatban nő vagyok, nem kellenek külső »jegyek«” – teszi még hozzá a lány, aki ma úgy érzi: életét köszönheti a rettegett kórnak.
Lehet, hogy mindkét érintettnek szerencsésen zajlott a trauma feldolgozása, de a szexológusok nem ennyire optimisták a kérdésben. „Általánosságban az tudható, hogy a férfiak elsődleges erogén zónája vizuálisan és fizikálisan is a női mell. Sokan jönnek azzal, hogy a »kisugárzás« hat a férfi szívekre, de nem, ez valójában elsősorban fizika és kémia – mondja Bede Zsuzsanna szexuálipszichológus. – Önmagában az a tény, hogy elvesznek az ember testéből egy darabot, nagyon komoly trauma, amit elsősorban nyilván a nőnek kell feldolgoznia. Ha ezt el tudja fogadni, sokkal könnyebb a partnernek is ez. Egy csonkoló műtét sokakat gátlásossá tesz, komoly zavarokat okozhat a szexuális életben. Én azt látom, hogy ott, ahol a műtét előtt rendben volt a párkapcsolat, a szexuális élet, sokkal könnyebben áll vissza a régi egyensúly és működik mindkét oldalról az elfogadás.”
Példás veszteségek
Angelina Jolie őszinte kiállását sokan méltatták, köztük olyan sztárok is, akik szintén megküzdöttek a mellrákkal. Sheryl Crow, a Grammy-díjas énekesnő Jolie cikkére a Twitteren így reagált: „Meghajlok Angelina Jolie bátorsága és példamutatása előtt, hogy megosztotta történetét. Minden nőnek el kell olvasnia, különösen, ha volt már mellrák a családjában.” Crow egy rutinszűrés után tudta meg 2006 februárjában, hogy mellrákja van. Megműtötték és sugárkezelést kapott, melyet holisztikus gyógymódokkal egészített ki. Azóta kampányol azért, hogy a 35 év fölötti nők járjanak rendszeresen szűrésre, és benyújtott egy petíciót az amerikai képviselőháznak, hogy támogassák a mellrák és a környezeti hatások közti összefüggéseket vizsgáló kutatásokat. Hálás Angelina Jolienak a CNN amerikai hírcsatorna műsorvezetője, Zoraida Sambolin is, aki néhány órával a cikk megjelenése után élő adásban beszélt betegségéről: „Nem tudtam, hogy közöljem a nézőkkel, hogy egy ideig biztosan nem láthatnak majd. Angelina bátor kiállása azonban erőt adott, hogy elmondjam, kettős masztektómiára készülök. Bár csak a bal mellemben találtak rosszindulatú daganatot, de úgy érzem, ezt most meg kell tennem, hogy később nyugodt életet élhessek és láthassam a gyerekeimet felnőni.”
A Grease musical-filmmel világhírűvé vált Olivia Newton-John is megküzdött a betegséggel tizenhat évvel ezelőtt, majd megalapította a róla elnevezett rákgyógyító központot Melbourne-ben. „Akkoriban még más volt a hozzáállás a masztektómiához, és kevés nőnek adatott meg a helyreállító műtét lehetősége. Szerencsére mára a helyzet sokat változott, de még mindig rengeteg a tennivaló, hogy a mellrákos betegek jobb fizikális, mentális és orvosi segítséget kapjanak” – idézte a brit Daily Mail a kemoterápián és részleges melleltávolításon átesett sztárt.
Sharon Osbourne, Ozzy Osbourne felesége tíz évvel ezelőtt vastagbélrákból gyógyult meg. Később alapítványt hozott létre sorstársai megsegítésére, tavaly pedig ugyanazt műtétet végeztette el magán, mint Jolie, mivel ő is hordozza a mellrákra hajlamosító gént. „Nem gondolok nosztalgiával a melleimre. Mivel egyszer már megküzdöttem a rákkal, nem akartam tovább állandó rettegésben élni” – indokolta döntését a brit Hello magazinnak az America’s Got Talent tehetségkutató műsor zsűritagja.
Christina Applegate, az Egy rém rendes család és a Nem ér a nevem sorozatok sztárja 36 éves volt, mikor az egyik mellében rákos daganatot találtak. Édesanyja többszörös ráktúlélő, és miután egy vizsgálat nála is kimutatta a BRCA-1 génmutációt, ő is a megelőző műtét mellett döntött. „Nem bánom, hogy a nyilvánosság megtudta, min mentem keresztül, ha ezzel segíthettem abban, hogy többet beszéljünk a mellrákról” – nyilatkozta a Women’s Health magazinnak.
Cynthia Nixon, a Szex és New York sorozat Mirandája a kezelése alatt végig titkolta, hogy 40 éves korában masztektómián és sugárterápián is átesett mellrákja miatt. A színésznő, akinek az édesanyja is túlélte a betegséget, később mégis elmesélte történetét, mert rájött, hogy ezzel más nőknek is példát mutathat.
Kylie Minogue csupán 36 éves volt, mikor 2005-ben felfedezték nála a mellrákot. Kemoterápiát, sugárkezelést kapott és megműtötték, de csalódott az orvosokban, akik nem ismerték fel időben a betegségét. „Egy nő mindig bízzon az ösztönében és a megérzésében. Csak mert valaki fehér köpenyt hord, még nem jelenti, hogy mindig igaza is van” – üzente nőtársainak egy amerikai tévéműsorban. Az amerikai énekesnő, Anastacia az idén februárban közösségi oldalán jelentette be, hogy tíz év után kiújult a mellrákja. A rajongók elárasztották jókívánságaikkal, betegsége bejelentésének napján tizenhatezer új követővel gyarapodott Facebook-oldala.
„Egy súlyos betegséggel nem egyszerű együtt élni, különösen nem a reflektorfényben. Plusz stresszt okoz, hogy ezt a személyes problémát a médiával és a rajongókkal is tudatni kell – mondta annak kapcsán egy amerikai pszichiáter a brit Daily Mail napilapnak, hogy Catherina Zeta-Jones a nyilvánosság előtt beszélt bipoláris zavaráról. – Mikor egy híresség felvállalja egészségügyi problémáit, ráirányítja a figyelmet egy betegségre, és sokaknak reményt ad, akik úgy érezhetik, van egy erős, sikeres szövetségesük, akivel osztoznak a gyógyulásért folytatott küzdelemben.
Angelina Jolie is ebből merít erőt, és hálás a rengeteg megerősítésért és biztatásért, amivel a cikk megjelenése után elhalmozták – ezt a színésznő barátja és önéletrajzírója, a New York Times publicistája, Nicholas Kristof írta közösségi oldalán. Jolie-t a Time magazin 2006-ban és 2008-ban a világ száz legbefolyásosabb embere közé választotta, ezért is különösen nagy hatása lehet szerepvállalásának a mellrák elleni küzdelemben. A People magazin által a világ legszebb nőjének tartott sztár abban is példát mutathat, hogy a masztektómia nem jelenti a nőiesség elvesztését – akárcsak Allyn Rose, az amerikai szépségkirálynő-választás 24 éves döntőse, aki édesanyja és nagyanyja halála után szánta el magát a megelőző műtétre, mellyel a verseny döntőjéig akart várni. David Krumholtz sorozatszínész, a Gyilkos számok szereplője Jolie cikkére reagálva ezt írta a Twitteren: „Most már valóban Angelina Jolie a világ legszebb nője!”
Számtalan érv és ellenérv sorakozik fel a megelőző mell- és petefészekműtétekkel kapcsolatban. Ezek egy része orvosi, más része pszichológiai. Előbbiek leginkább a műtétek ellen szólnak.
A MŰTÉTEK MELLETT SZÓL:
A nagyarányú (mellrák esetében akár 87 százalékos, petefészekráknál akár 60 százalékos) kockázat 5 százalékosra csökken
Egy közeli hozzátartozó rákkal való küzdelmének átélése felerősíti a megelőző szándékot
A rekonstrukciós plasztikai műtétekkel a mell szinte eredeti állapota állítható vissza, míg egy kialakult rákbetegség miatt végzett masztektómia az esetek nagy részében csonkolással jár
A rák kialakulásától való folyamatos rettegés megszüntetése
Biztos párkapcsolatban nagy az esély a lelki rehabilitációra
Azoknál az asszonyoknál, akiknek már született gyermeke, fontosabbá válik a betegség megelőzése, mint a női szervek megtartása
A veszélyeztetett nők számára a folyamatos szűrővizsgálatok stresszt okozhatnak, amely szintén rákkockázatot jelent
A MEGELŐZŐ BEAVATKOZÁS ELLENI ÉRVEK:
A női testrészek kioperálása nem jelent teljes biztonságot, viszont elaltathatja a figyelmet
Egy egészséges testrész eltávolítása orvosetikai kérdéseket is felvet
Az implantátum mögött nehezebb felfedezni egy daganat kialakulását
Sosem lehet már megtudni, hogy bekövetkezett-e volna a betegség
Szexuális vonzerő csökkenése
A (további) terhesség és szoptatás esélyének megszűnése
A magyar társadalom kevéssé elfogadó a megelőző műtétekkel kapcsolatban
Nem megfelelő párkapcsolatban tovább romolhat az önbizalom, ami nehezíti a veszteségfeldolgozást
A kellő gyakorisággal elvégzett szűrővizsgálatok a rák korai stádiumában kiszűrhetik a betegséget, amely ilyenkor még nagy eséllyel gyógyítható
A petefészek kivétele klimaxot okoz, bár az gyógyszerekkel kompenzálható
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!