Lelkiismeretemre hallgatok, amikor szembesítem politikai családomat választási és kormányprogramunk ígéreteivel, jelzem az eltéréseket. Ezt a vezetés részéről máig mély hallgatás övezi – nyilatkozta Ángyán József volt agrárállamtitkár, a Szent István Egyetem Környezet- és Tájgazdálkodási Intézetének professzora. Szavai azt ia jelzik: koránt sincs még vége az állami földekkel kapcsolatos botrányoknak.
– Július óta alig hallottunk önről, illetve a földbérleti visszásságokról. Feladta, netán elhallgattatták, vagy egyszerűen csak nyár volt?
– Nyár volt, de dolgoztam. Az állami földbérleti pályázatok nyár közepéig közzétett eredményeit elemeztem. Az eddig bérbe adott 18 300 hektár több mint fele sorrendben Fejér, Borsod és Baranya megyében található. Kide rítettem, hogy az itt bérbe adott 10 300 hektár mintegy 80 százaléka 25 „erős érdekcsoporthoz” került, míg a helyben lakó gazdálkodó családok, illetve a fiatalok csupán az állami földek alig ötödéhez, sok helyen viszont egy négyzetméter földhöz sem jutottak.
– Miként jut adatokhoz? Az ember azt hinné, hogy már nem férhet hozzá ilyen információkhoz.
– Téved, ha azt hiszi, hogy ezek titkos adatok. A Nemzeti Földalapkezelő Szervezet és a nemzeti parkok adatai is hozzáférhetőek, ám a dokumentumok közzététele – tán nem véletlenül – nagyon zavaros. Ezeket összerendezem, „képet alkotok” belőlük. Segítségemre vannak a hozzám forduló gazdák, gazdaközösségek. Helyben mindenki ismer mindenkit, az igazi gazdálkodókat és a spekulánsokat is. Így állhat össze a kép egy-egy területről. Azt tervezem, negyedévente közzéteszem az állami földbérleti pályázatok eredményeit, mert gyanítom, hogy az igazán „nagy falatok” még hátra lehetnek. Mondhatnám azt is, hogy „a nagy halak még a zavarosban úszkálnak” és várnak! Ezt látszik igazolni, hogy a lejárt bérleti szerződésű mintegy 65 ezer hektár állami földterületnek majd’ felét (például a lepsényi volt állami gazdasági területeket) még meg sem hirdették, hanem a korábbi használókkal – nyilvános pályázat nélkül – megbízási szerződést kötöttek ismeretlen feltételekkel. De több százezer hektár lejáró bérleti szerződésű állami földterület is új bérlőkre vár.
– A kormánytagok sorra nyilatkozzák, hogy amit állít, az nem igaz, mivel a mintegy ezer gazdálkodónak eddig átadott parcellák átlagos mérete nincs 20 hektár.
– Én pedig tényekkel cáfolom ezt az állítást. A szimpatikus, közvéleményt megnyugtató átlag ugyanis úgy jön össze, hogy a vidékfejlesztési miniszter és államtitkára gazdánként sorozatosan 2-5 hektáros apró földrészleteket ad – természetesen sajtónyilvánosan – bérbe, miközben néhány érdekcsoport a területek túlnyomó többségén csöndben, akár 25-30 nyertes pályázat révén több száz, akár ezer hektárhoz jut. Azt ugyanis senki és semmi nem korlátozza, hogy valaki hány ilyen „20 hektáros” földterület bérleti jogát szerezheti meg. Ez a szemfényvesztés nem az én világom! Most valótlanságnak próbálják beállítani állításaimat, anélkül, hogy cáfolnák azokat. Már csak ezért is folytatom a tényfeltárást. Kötelességem, mert hittel hirdettem, hogy a családi és egyéni gazdaságokat, szövetkezéseiket erősítjük, mert az oligarchákkal, a spekuláns tőkével összefogó agrár- és vidékpolitika, a tömegtermelő nagybirtokrendszer Dél- Amerikába vezet. Jó lenne, ha megértenék, hogy ez a történet már nem néhány ezer hektárról, hanem a szavahihetőségünkről, a becsületünkről, de még inkább a jövőről szól.
– Nem szóltak még önre, hogy „maradj már csendben, nem kell tovább szítani a kedélyeket!”?
– Ez a történet a vidékről szól. Ehhez képest elhanyagolható a pártok támogatottsági szintje vagy a személyes sorsom. Lelkiismeretemre hallgatok, amikor szembesítem politikai családomat választási és kormányprogramunk ígéreteivel, jelzem az eltéréseket. Ezt a vezetés részéről máig mély hallgatás övezi, bár többen a – főként vidéken bekövetkezett – népszerűségvesztést jelentős mértékben nekem tulajdonítják. Mások informálisan támogatnak, mert ők kapják a választóktól a szemrehányásokat, és érzik ennek egyre súlyosbodó következményeit. Az emberek bíznak bennem, én meg a tisztességes politikában és a nyilvánosság erejében.
– Meddig marad, maradhat még a Fidesz-frakcióban?
– Nem tudom. Attól függ, hogy sikerül-e megértetnem: ami most történik, az ellentétes azzal, amire az emberektől felhatalmazást kaptunk. Megértik-e, hogy növeli, aki elfedi a bajt. Nem vagyok a Fidesz tagja, így a pártfegyelmi nem jöhet szóba. A frakcióból kizárhatnak, de ennek is van politikai kockázata. Mire hivatkozva zárnának ki? Azért, mert nyíltan a saját programját kérem számon a kormányoldalon? Ha kizárnak, akkor a függetlenek között folytatnám. Ezzel tartozom a választóknak, akik az én szavamra és ígéreteimre is hallgatva ránk szavaztak. A földügy egyértelműen kárára van a polgári oldalnak. A kárt mérsékelni, de akár előnyt is kovácsolni belőle most már csak úgy lehet, ha a kormány maga változtat a földbérleti rendszeren.
– Államtitkárként már nem érte meg, de a kabinet tavasszal elfogadta a nevéhez köthető Nemzeti Vidék stratégiát. A program ön nélkül is folytatódik.
– Ígéreteink ellenére mi sem bocsátottuk politikai vitára a „vidék alkotmányát”. Örülök viszont, hogy a kormány elfogadta a stratégiát, s ennek fényében is vizsgálhatjuk a történteket. Kiderül, hogy a kormányzati lépések messze kerültek az eredeti céloktól. Ezt jelzi a sebtében összetákolt és három nap alatt elfogadott agrárkamarai törvény is, amelyet éppen most kellett számos ponton módosítani, kiegészíteni. Nem azt terveztük, hogy a miniszter egy bennfentes körből nevezi ki a kamara vezetőit, akik maguk határozzák meg a választás és a működés szabályait. Arról volt szó, hogy a tagok egy alulról építkező, igazi köztestületet hoznak létre. Nem így történt.
– A földtörvény tervezetével csak elégedett, hiszen a családi gazdálkodóknak, a helyi gazdáknak kedvez!
– Szó sincs róla, de még a parlamenti vita előtt vagyunk. A kirajzolódó föld- és birtokpolitika a spekuláns – a politikát finanszírozó – nagytőke érdekeit szolgálja. Adja isten, hogy a kormány visszatérjen a közjót szolgáló politikához!
– Lát erre esélyt?
– Ha nem így lenne, nem folytatnám. A gazdasági érdekköröknek időlegesen sikerült eltéríteniük a deklarált céloktól a döntéshozókat. Ezen kell változtatnunk, új korszaknak kell következnie. Én „egy új világ első kormányához” szegődtem, és nagyon nem szeretném a munkámat egy spekuláns tőkeérdekeltségek által dirigált „régi világ utolsó kormányához” kötötten befejezni.
Zöldbárók kezére játszott a kormány
Először lett volna lehetősége a kormánynak 2010-ben arra, hogy a 65 ezer hektárnyi, állami kezelésben lévő földterület bérleti szerződésének lejárta után a helyben lakó és gazdálkodó családoknak juttasson területeket, ám a folyamatok akkor másként alakultak – írta több mint 70 oldalas, a visszás földügyekről szóló legújabb jelentésében Ángyán József volt földművelésügyi államtitkár. A Fidesz–KDNP országgyűlési képviselője a Baranya, Borsod és Fejér megyei földbérleti pályázatok ellentmondásairól, az elosztás aránytalanságairól és helyi gazdák háttérbe szorításáról értekezik, a jelenlegi politikai elithez köthető csoportokkal szemben. „Sokan tudni vélték, hogy már 2011 elején megszülettek azok a »magas szintű« háttér-megállapodások, amelyek az új erőviszonyoknak megfelelően újrarendezték az állami földek egyes érdekcsoportok közötti elosztását, a földbérleti pályázati feltételeket már ekkor ennek megfelelően rögzítették, s ezek alapján már ekkor megkezdődtek a cégalapítások és az előkészítő beruházások” – írta Ángyán József, emlékeztetve arra is, hogy sokan már akkor úgy gondolták, a bérleti pályázati kiírások 2011 nyarán megszületett első változata esélyt sem adott volna a helyben lakó és gazdálkodó családoknak az indulásra. A Népszabadság szombati számában olvasható elemzés szerint 2011 kora tavaszán már látszott, hogy a kormány az erős nagybirtokos, spekuláns tőkés csoportokat („zöldbárókat” és „oligarchákat”) részesíti előnyben. Ilyen például a felcsúti polgármester és az Orbán Viktor által patronált Puskás akadémia elnöke, Mészáros Lőrinc által tulajdonolt Búzakalász ’66 Kft. is, amely a Fejér megyei „földosztás” legnagyobb kedvezményezettje lett, vagy az a Kiss Árpád kápolnásnyéki nádarató, aki ugyan mezőgazdasági tevékenységet korábban nem folytatott, ám Farkas Imre VM-államtitkár szomszédja, aki történetesen a Nemzeti Földalapot felügyeli.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!