Kormánypárti válság, magukra találó elégedetlenek, a pártviszonyok csapdájában vergődő ellenzék, és egy felemás választási eredmény – áll a politikai bál Magyarországon, szétcsúszni látszik a centrális erőtér. Csakhogy ez önmagában kevés: egyelőre senki nem tudja, miképp nyomuljon be oda, ahonnan a Fidesz kiszorul. Két időközi választást élt meg a főváros múlt hétvégén: Zuglóban tarolt az ellenzék jelöltje, Józsefvárosban bukott. Igaz, utóbbi esetben az oppozíció emberei együtt több voksot gyűjtöttek be, mint a hatalom favoritja. Ennek ellenére hiba lenne úgy summázni a történeteket, hogy adott a kormányváltáshoz szükséges többség. Ugyanis Zugló csöppet sem reprezentatív (lásd keretes írásunkat), az ország ez esetben Józsefváros.


Fortélyos félelem

Az első ismérv a függés. A Magdolna névre hallgató kerületrészben a VIII. kerület legszegényebbjei laknak – számosan szociális bérlakásban. Természetesen önkormányzatiban. Hogy, hogy nem, a bérlakásügyek a Fidesz-jelölthöz (egyébként kerületi alpolgármesterhez) kerültek, márpedig komoly elvi zsarolópotenciál, ha valaki úgy érzi: nem lesz tető a feje felett, ha nem a hatalomra szavaz.

És ilyen az ország. A zömmel fideszes polgármesterek mintegy 300-400 ezer közmunkást (meg a családtagjaikat) mozgatnak, amikor azt éreztetik: aki nem a kormánypártra voksol, az kiesik a közfoglalkoztatásból.

Ahogy sok tízezer vidéki vállalkozó csak az EU-s projektek és vagy fideszes nagyvállalkozók alvállalkozójaként él meg/túl – csakhogy ez a pénz akkor jön, ha igazodik a kormánypárthoz.
(És persze e vállalkozóknak sok százezer munkása is függ – hogy világos legyen, egész iparágakat mozgat közvetlenül az állam: legyen szó az építőiparról, az agráriumról, és így tovább).

Ráadásul az önkormányzati választások egy évvel később lesznek, mint a parlamentiek, azaz a hatalomnak még van módja, hogy toroljon. Továbbá a kabinet dönt a legnagyobb, egységes élethelyzetű szavazóbázis sorsáról, a nyugdíjasokéról. Ez az intenzív függés pedig kialakítja az öncenzúrát.


Egyedül nem megy

A második ismérv az összefogás hiánya. Ha úgy tetszik a pártok erőpróbát is tartottak: a rapper Dopemant egyedül az MSZP támogatta, a lelkésznő Bolba Mártát az LMP, az Együtt és a PM. Előbbi 27 százalékot szerzett, utóbbi 19-et – együttes eredményüktől körülbelül 1 százalékkal maradt el a Fidesz jelöltje. Magyarán a változást akarók voltak többségben, csakhogy akaratuk, összefogás hiányában nem érvényesült. Ez pedig komoly kihívás elé állítja az ellenzéki pártokat. A szocialisták alapvetése most éppen az, hogy mennek előre, megpróbálják növelni népszerűségüket, és aki akar, csatlakozik hozzájuk. Az MSZP kénytelen tudomásul venni, hogy léteznek a kispártok is – persze leginkább csak a fővárosban, de itt speciális alkukra van szükség. Már csak azért is, mert Botka László miniszterelnök- jelölt népszerűsége ugyan markánsan növekszik, ámde pártját nem húzza magával.

A másik tanulság pedig az, hogy a civileket igenis integrálni kell a kampányba (megmondóemberként vagy jelöltként), mert párttámogatással több embert képesek mozgósítani, mint a parlamenti formációk.


Magukba zárt táborok

A harmadik alapvetés, hogy Józsefvárosban roppant alacsony volt a részvétel: mindössze a szavazásra jogosultak 17 százaléka ment el az urnákig.

A politológusi közhely szerint a gyér voksolási kedv a Fidesznek kedvez, mivel minden más formációnál jobban mozgósítja táborát, úgyhogy minél alacsonyabb a részvétel, annál magasabb a kormánypárti szavazatok aránya. Csakhogy ennek a tételnek az igazságtartalma egyre gyengül: a Magdolna negyedbeli választás azt mutatja, hogy a szegénységbe süllyedők ugyanolyan kötelességszerűen mennek szavazni, mint a fideszesek. Azaz a kormánypárt vélhetően választási költségvetéssel próbálja otthon tartani a szociális-protest szavazókat, ugyanis ha enyhül a nyomor, alábbhagy a szavazási kedv is. A kérdés az, hogy a kormányzati osztogatásnak ellen tud-e tartani (azaz képes-e mozgósítani) a „Fizessenek a gazdagok!” kampány.
 

Kacagj, tüntető!

Mindenesetre a kormánypárt érzi a zavart az erőben, ezt jelzi, hogy seperc alatt visszavonta a Munka törvénykönyvének módosítását (lásd cikkünket az április 29-én megjelent Vasárnapi Hírek 4. oldalán - "Taktikai hátrálás" címmel), noha a gazdasági növekedéshez szükség lett volna rá. A kormánypárt szerencséje, hogy a jelenlegi pártrendszerben egyelőre képtelenségnek tűnik kormányváltó többséget teremteni. Csakhogy a civil nekibuzdulásokat sem artikulálja semmi – így pártrendszeren kívül sincs érdemi kihívó. Egyelőre. Azonban a hatalomnak két kihívással kell szembenéznie. Az egyik, hogy ahogy nő az elégedetlenek tábora, megváltozik a tüntetési psziché és kultúra. A keserűség és a düh ugyan nem múlik, de ökölrázós ordítozás helyett maró gúnnyal fejezik ki nemtetszésüket a protestálók. Például több ezren kacagtak a kormány arcába a Magyar Kétfarkú Kutya Párt Békemenetén.

Politikailag hosszú távon is sikeres lehet az a fajta „kultúrhecc”, amit az MKKP csinál, mert akcióik egyrészt jók a gőz kiengedésére, másrészt azt az érzést is nyújtják, hogy „mintha már győztünk is volna azzal szemben, akit kinevetünk” – mondja Mikecz Dániel. A Republikon Intézet elemzője szerint politikai humor régen is létezett, hiszen volt Hofi és Rádiókabaré, de attól a hatalom nem feltétlenül ijedt meg. Bár ezt a kétfarkúak akcióitól sem várható feltétlenül, mégis van értelme az ilyen, alternatív szerveződéseknek. A politológus úgy véli, a kétfarkúak azért sikeresek, mert a közösségi térben jól terjeszthető, vicces tartalmakkal operálnak, ráadásul azt is megmutatták, hogy tudnak mozgósítani és adományt is gyűjteni. (Emlékeztetőül: 2015-ben és 2016-ban is milliókat gyűjtöttek össze rövid idő alatt olyan ellen-plakátkampányokra, amelyek a kormány bevándorlásellenes, majd kvóta-népszavazási akcióit figurázta ki.)

„Sokan vevők erre, de azt is látni kell, hogy mindez azért csak egy szűkebb, meghatározott körhöz jut el, ennek tagjai tudják értékelni, értelmezni” – mondja a politológus. Hogy miképp tágítható a kör, az egyelőre kérdéses, de Mikecz Dániel szerint sokaknak azért kényelmetlen a nyílt politizálás, mert nem akarnak konfliktusba keveredni, de az a fajta politikai humor, amit a kétfarkúak képviselnek, segít feloldani ezt a feszengést. A közelmúlt, alapvetően a CEU-ügyre reagáló tiltakozó akcióinál is fontosak az érzelmek, de ezeknél nem elsősorban a düh a motiváló erő, hanem a nevetés ereje hoz létre élményközösséget. Jobbára egyébként azok körében, akik a Momentum, az Együtt és részben az LMP szavazóbázisát alkothatják, nem megfeledkezve továbbá a Gulyás Márton által bejelentett választójogi mozgalomról. (Persze a közelmúltban megtapasztalt „köztéri részvétel” Mikecz szerint sok szempontból „rendszerkonform”, hiszen a kivonulás önmagában egyre kevésbé politikai cselekvés – szemben például a 30 évvel ezelőtti helyzettel, amikor már az utcán csoportosulás is rendszerellenes tevékenységnek számított.)


Nem kell a démonizálás

A kétfarkúak dolgát nehezíti, hogy jellemzően reaktív szerepet visznek, tehát a hatalom valamilyen felháborító lépésére reagálnak, de mivel ehhez a következő egy évben is ad majd muníciót a kormány, a kétfarkúak 2018-ig is hasonlóan aktívak lesznek, akkor pedig el akarnak indulni a választáson – emlékeztetett a Republikon elemzője. „És a viccformációnak akár esélye is lehet, hiszen a magyar politikában egyre ritkább a jó humor, így komolyabb esélyekkel fordulhatnak rá 2018-ra, mint az Együtt vagy a Momentum” – állítja Varga Áron. A politológus szerint a viccpárt azért is teljesíthet jól, mert értékei vannak, következetes, humoros akcióinak mindig magas a színvonala, miközben a baloldalon kikopott a politikai „jókedv”. Ellenzéki oldalon még korábban a Jobbik próbált vicceskedni, de inkább rasszista humort tolt. „A kormányzó Fidesz politikusainak – Orbán Viktor, Lázár János vagy épp Tarlós István – humora mindig cinikus, sőt gyakran az ellenfél megalázásának eszköze” – magyarázza az elemző.

Úgy véli, a kétfarkúak akciói többek szimpla „gőzkieresztésnél”, hosszabb távon nyomásgyakorló eszköz is lehet, de amúgy szerinte egyáltalán nem csak véresen komolykodva lehet aláásni egy rendszert, és „az sem baj, ha valaki jókedvűen tüntet”.

A politológus szerint ugyancsak nem kell túl komolyan venni azt az Orbán-mítoszt, hogy a kormányfő gonosz, erős démon, mert ez a narratíva csak a sebezhetetlenségébe vetett jobboldali hitet erősíti.


40 százalék fölött komolyodnak

Mára a kormánykommunikáció olyan lett, hogy az önmagában vicc, amire csak humorral lehet reagálni – ezzel indokolja Kovács Gergely, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) elnöke, miért kapósabb most a politikai humor, mint máskor. Legutóbbi megmozdulásukat, a fővárosi „Békemenetet” pedig az hívta életre, hogy az CEU-s tüntetések is jó hangulatúak voltak, többen humoros transzparensekkel vonultak, így az MKKP úgy érezte, van igény a gúnyos menetelésre. „Fontos a civil szervezetek aprólékos munkája, fontosak a komoly tüntetések is, mi pedig a humorral, ezekkel az akciókkal tudunk hozzájárulni a dologhoz” – mondja Kovács Gergely, hozzátéve, hogy a humorból és a vicces kritikából nem engednek, mert már elegük van a társadalom végletes megosztásából.

„Tíz éve a pártok még úgy kampányoltak, hogy mindent megígértek, nem hiába jöttünk elő mi is az ingyen sörrel, most viszont már mindenki azzal toboroz szavazót, hogy mennyire utálja a másik oldalt, pedig nem szabadna, hogy tele legyen az ország gyűlölködő emberekkel” – véli a pártelnök. A kétfarkúak azért keményen készülnek a 2018-as választásra. Arra kérdésre, megkomolyodnak- e, ha elérik az 5 százalékot és bejutnak a parlamentbe, Kovács Gergely azt mondja, ráérnek komolyan venni magukat, ha elérik a 40 százalékot.


A CEU-s elégedetlenség nem elég

Akad azonban egy másik párt – ha úgy tetszik, egy sötét ló –, amelyik nagyon is komolyan veszi magát, és egyszer már megmutatta, hogy képes mozgósítani.

A Momentum „Európához tartozunk!” szlogennel hirdetett majálist a Szabadság térre. Ezen a párt vezetői megpróbálnak irányt szabni az elmúlt hetek mozgalmainak. „Nem választási programot hirdetünk, azt majd csak szeptember végén. Viszont szeretnénk irányt és eszközöket adni az elégedetleneknek” – mondja Soproni Tamás, a Momentum alelnöke, aki az utóbbi idők legnagyobb eredményének azt tartja, hogy az eddig politikailag inaktív korosztályokat (gimnazistákat és egyetemistákat) is sikerült a politika felé fordítani.

Ebben persze nagy szerepe volt a kormány CEU és a civilek elleni támadásainak. „Fontosnak tartjuk, hogy a fiatal szavazók számára ne legyen ciki többé a politika. „Látniuk kell, hogy úgy is lehet politizálni, hogy közben jól érezzük magunkat.”
A kétfarkúak szatirikus Békemenetét éppen ezért tartották jó ötletnek, bár – teszik hozzá – ez önmagában még nem elég.

A Momentum tudatosan nem ült rá ugyanakkor a CEU és a civilek melletti tüntetéshullámra. A párt vezetői úgy vélik, a komolyabb változásokhoz több és egyértelműbb politikai üzenet szükséges. Ilyen lehet az „Állítsuk meg Brüsszelt!” helyett az „Indítsuk be Magyarországot!”. Ez pozitív üzenet, és túlmegy a „minden rossz, csináljunk valami mást” üzeneten – állítja Soproni. „Az embereknek tudniuk kell, mit jelent, ha Moszkva és Brüsszel közül a kormányuk az előbbit választja.” A májusban induló újabb plakátkampányukra közadakozásból máris összegyűjtöttek 11 millió forintot. Ez körülbelül 500 óriásplakátra elég. Közben tovább folytatják az „újraplakátoló akciójukat”, aktivistáik folyamatosan ragasztják le a kormány Brüsszel-ellenes plakátjait.

A Momentum vezetői tudják, hogy nagy a tét: a politika felé forduló huszonévesek eddig legfeljebb a Fidesz és a Jobbik közül választottak, ráadásul a fiatalok megnyerésében egészen az elmúlt hónapokig a Jobbik messze jobban állt, mint a kormánypártok.

A baloldal és a kisebb ellenzéki pártok labdába sem rúghattak, pedig – ahogy Soproni Tamás is elismeri – szakpolitikai anyagaikban nagyon sok számukra is fontos és hasznos pont van.

Úgy tűnik azonban, hogy a „feddhetetlen, tiszta” párt képe (Jo b b i k ) ma még vonzóbb a fiatalok számára.
A Momentum legnagyobb ellenfele ebből a szempontból tehát nem a Fidesz és nem is a baloldali pártok, hanem a Jobbik. A Nolimpia kampány utáni lendületet mindenképpen szeretnék kihasználni. „Mi most még érdekesek vagyunk, odafigyelnek ránk, ha ezt nem tudjuk kihasználni, nehézségeink lehetnek” – vallja be egy momentumos vezető.


ÖSSZEÁLLÍTOTTA:
KÖVESDI PÉTER,
LENGYEL TIBOR,
NAGY B. GYÖRGY

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!