Ha Orbán fűt, nő a rezsi – Durván drágulhat a szekszárdi távhő

Vascsövek az udvaron. Ami biztos, hogy kié a telek: Paks alpolgármesteréé. Kovács Sándorról annyit érdemes tudni, hogy friss ember a posztján, és ő a városi Fidesz-elnök.

Illetve az sem mellékes, hogy róla mondta ki a kormányhivatal: törvénysértő módon ült be egy városi tulajdonú cég igazgatótanácsába, mivel a jogszabályok szerint egy önkormányzati képviselő nem tehet ilyesmit. A Tolna Megyei Kormányhivatal döntése nyomán Kovács havi 600 ezer forinttól esett el. Efölött érzett fájdalmát valószínűleg enyhítette, hogy az önkormányzat olyan területeket nyilvánított kiemelt fejlesztési övezetté, amelyek szomszédságában az ő érdekeltségei/cégei álltak. Hogy mit keresett udvarában a számos vascső? Nos, erre már korántsem válaszolhatunk biztosan. A paksi pletyka újabb bizniszről szól, merthogy éppen csővezeték épül Paks és Szekszárd között. Hogy ez az alpolgármesteri ingatlanon „fekvő alapanyagból” készülne, azt érdemben semmi nem bizonyítja.


Kampány kontra valóság

Az viszont biztos, hogy a vezeték 34 kilométeren át kígyózik majd, és mintegy 10 milliárd forintot kóstál. A hivatalos mondás szerint a beruházásra (amit Orbán Viktor akkor ígért be, amikor a Modern Városok Programmal turnézott), azért van szükség, mert így Szekszárd olcsóbban juthat majd távhőhöz, a kormányzati kalkuláció szerint egy lakás havonta 5 ezer forintot spórolhat majd. Évi 60 ezer forintos megtakarítás pedig remek hívó szó egy kampányban. A helyzet furcsasága, hogy lehetne remekebb is – igaz, azt nem lehetne egy központi mamutprojekttel menedzselni. Így hiába hagyhatna háromszor ennyi pénzt is a kormány a dunántúli város családjainál, nem teszi.

Sőt – hosszú távon drágít, a beruházás ugyanis Paks II-höz kötődik. Először is a „távhőt” nem az úgynevezett hulladékhőből állítja elő az erőmű, az ugyanúgy megy a Dunába, mint eddig. Ezt a hőt ugyanazokból a fűtőelemekből nyerik– piaci alapon –, amelyek segítségével az áramot termelik. (Megjegyzendő: ezt a tényt meglehetősen nehéz kisilabizálni az MVM Csoport mérnökirodája által készített mintegy 120 oldalas tanulmányból.) Ez azonban önmagában a kisebbik gond, hiszen egy kilowattóra energiát 15-17 forintból lehet előállítani (és az átlagos fogyasztó 36,6 forintot fizet érte jelenleg). Épp ezért elképzelhető, hogy helytálló az a tétel, miszerint 5 ezer forinttal csökken a távhőfűtéses háztartások rezsije. Csakhogy az áram előállítási költsége azért ilyen kevés, mert a jelenlegi paksi atomerőmű már megtérült: azaz az árba nem épül bele a beruházás költsége, magyarázza Rácz Zoltán. Ám mintegy tíz év múlva új szereplő lép a képbe: Paks II, a régi áramgyárat pedig lekapcsolják.


Drágulás a megtakarítás

Márpedig az új erőmű 1 kilowattóra áramot – kormányzati számítások szerint – 65 forintért állítja elő, azaz a jelenlegi költségek több mint négyszereséért, hiszen ki kell termelni a beruházás költségét is, emlékeztet az erőmű egykori munkatársa, aki jelenleg építész vezetőtervezőként dolgozik.

Ráadásul számos szakember szerint a hivatalos becslés a valós árnál kevesebbel kalkulál, többen 80–130 forintos tarifát (kilowattóránként) tartanak valószínűnek.

Ez pedig azt jelenti, hogy Paks II belépése után szó sem lehet spórolásról: 5 ezer forint megtakarítás helyett legalább 15 ezer forinttal drágulhat a távhő ára. Hogy a becslés nem túlzó, Rácz szerint az is bizonyítja, miszerint a csőrendszer élettartama sem örök: 20–40 év után cserélni kell, ez a kiadás pedig szintén beépül a távhő árába.

A szakembert leginkább az szomorítja el, hogy tízmilliárd forintból szigetelni lehetne Szekszárd majdnem összes távhőfűtéses lakását. A képlet egyszerű: a dél-dunántúli városban mintegy 6500, körülbelül 50 négyzetméteres lakás és 220 közintézmény van rákötve a meglévő hőtávvezetékre.

Azaz összességében mintegy 600 ezer négyzetmétert fűtenek így. Ha ezt a területet 50 négyzetméteres otthonokként kezeljük, akkor 12 ezer lakásnak felel meg. Márpedig egy ilyen ingatlan teljes szigetelése – ablakcserékkel együtt – körülbelül 1 millió forintból oldható meg – és hozzávetőleg 40 százaléknyi energiát takarít meg. Következésképpen a szekszárdiak egy ilyen beruházás után havonta nem 5 ezer, hanem 15 ezer forintot takaríthatnának meg. Ami éves szinten 180 ezer forint. És nem tíz, hanem harminc-negyven éven át.


Nem is kellene teljesen

Nem vitás, egy ilyen projekt költsége összességében 12 milliárd forint lenne – azaz ötödével több, mint amennyit a kormány erre szánt. Csakhogy Rácz szerint létezne áthidaló megoldás is. Példának okáért az államnak nem kellene teljes egészében magának viselnie a költséget: az is jó konstrukció, ha a kormány a pénz felét adja, a másik felére pedig kedvezményes hitelt lehet felvenni.

A kölcsönt pedig úgy törleszthetné a lakosság, hogy továbbra is a felújítás előtti fűtésköltséget fizeti (a különbözet a törlesztőrészlet) öt-hét évig, de utána 40 százalékkal mérséklődik a fűtésrezsi. Ebben a konstrukcióban egyébként 10 milliárd forintból nem csak a távhőfűtéses ingatlanokat, de Szekszárd teljes épületállományát le lehetne szigetelni.

Épp ezért jogos a kérdés, hogy miért ragaszkodik a kormány a 34 kilométeres csőhöz. A válaszhoz talán mégis az vihet közelebb, hogy a paksi Fidesz-elnök ingatlanán tároltak ilyen típusú vezeték építéséhez alkalmas csöveket. És az sem mellékes szempont, hogy Szekszárd polgármestere, Horváth István lett az államtitkára Kósa Lajosnak, aki pont a Modern Városok Programot viszi tárca nélküli miniszterként. Az a Horváth István, aki a trafikbotránnyal szerzett országos ismertséget: egy nyilvánosságra került hangfelvételen azt magyarázza, miképp kell menedzselni, hogy a haverok kapják a trafikokat.
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!