Az ajándékgyáros - Már megint egy sapka?! – a közismert morbid vicc csattanója az ajándékozási rutinunkat is jelzi, amikor nem feltétlenül figyeltünk oda a megajándékozott valós vágyaira. Ha viszont vesszük a fáradságot, és tényleg szeretnénk meglepni a nekünk kedves családtagot, barátot, társat, akár egy ajándékozási szakemberhez fordulhatunk tanácsért, aki el is készíti vágyaink tárgyát.
Télapó évi 365 napos szolgálatban. Vagy, hogy ne menjünk annyira messze: Dévényi Tibor kívánságteljesítő hevülete juthat eszünkbe az Öröm a köbön elnevezésű ajándékkészítő szolgáltatás kiötlője, Kardos Zsuzsi kapcsán. „A jó ajándék meglepetésszerű, különleges és pótolhatatlan. Emlékezetes, pont betalál a vágyainkba – még ha az egy póló vagy turmixgép is –, de mindenképp nyomot hagy, örökre az ajándékozotté marad” – mondja az eredetileg fotós és weboldalkészítéssel foglalkozó kétgyermekes szakember. Aki azt is hozzáteszi, hogy ezzel szemben az ajándék akkor „rossz”, ha elvéti az ajándékozottat, ha nem róla szól. „A készen vett tárgyakon túl kell lépni, ha különleges örömet akarunk szerezni, olyat kell adni, amit nem találunk meg a boltok polcain.” S itt lép be ő a képbe.
De hogyan is? Hiszen, ha öröm adni és kapni, mit keres egy harmadik fél is a képletben? A szó szerint vett luxus-, személyre szabott termék készítőjét egyfelől azok keresik fel, akiknek ugyan van ötlete az ajándékra, de nincs meg a tudásuk, képességük az elkészítésére, vagy a megvalósítás minősége vállalhatatlan lenne. Másfelől azok, akik azon túl, hogy örömet szeretnének okozni, fogalmuk sincs, pontosan minek is örülne az ajándékozott.
„Fel kell mérni ilyenkor, mennyi ideje, energiája van a megbízó ajándékozónak, mennyire szeretne részt venni az ajándéktárgy elkészítésében, vagy csak a pénzt adná hozzá” – vázolja a lehetséges megbízói kört Zsuzsi, aki weboldal-készítői kommunikációs rutinját tudja kamatoztatni az ajándékozási folyamatot elősegítő bizalmi kapcsolat kialakításában. „Megtanultam felismerni az igényeket, ki meddig megy el; sokszor a kisvállalkozó ügyfelek nem értik a nagyobb cégek nyelvezetét, ezért is fontos a személyes kontaktus, közvetlen emberi hangnem.”
Életben tart
Zsuzsi úgy látja, a mindennapokban kevésbé, inkább az évfordulók, a nagy események idején ajándékozunk egymásnak. A legtöbb megkeresés pedig – egyelőre – az esküvőkre érkezik. „Ma már egy esküvő elképzelhetetlen vetítés nélkül. Ezek a fotóslideshow- k azonban elkoptak, ha lehet, be is tiltanám őket, túl kell lépni rajtuk.” Meg is teszi, inkább filmeket készít – a lélektani határ tíz perc szerinte, amit nagyjából úgy másfél órás, általa forgatott nyersanyagból vág össze –, ehhez viszont legalább tíz rokonnal, baráttal, ismerőssel interjúzik az életüket összekötő párról, hogy csak a legizgalmasabb tartalmakat jelenítse meg.
„A vágatlan felvételeket is oda szoktam adni, de hát végignézni úgy egy kvázi-dokumentumfilmet, ami csak rólad szól, a visszajelzések alapján elég megterhelő. Amikor egyszer egy ismerőse könyvet állított össze egy közeli rokon számára, felkérve a születésnapos barátait, családtagjait, írják tele, amilyen műfajban csak gondolják, a 60 éves születésnapos, olvasva önmagáról, teljesen kikészült – tegyük hozzá: az örömtől és a meghatottságtól –, ezért a »túlterheltségtől« is óvni kell a megajándékozottat: a jó ajándék életben tart, nem öl meg!” – szögezi le nevetve Zsuzsi.
De nemcsak fátylas menetekhez kérik a segítségét, a naptárak, fotóalbumok elkészítésén túl már babaházat is épített és társasjátékokat is tervezett egyéni kívánalmak alapján (repülős, koncertszervezős) – ilyenkor a táblától kezdve a bábukon át a dobókockáig, a játék pénzekig mindent maga fundál ki és gyárt le. A nagy álma viszont a könyvírás: hogy valaki egy olyan regénnyel szeretne kedveskedni kedves ismerősének, amibe annak életútját vagy alakját beleszőhetik.
„A legfontosabbak a beszélgetések, az igények, ötletek átrágása. Volt, hogy valaki keresztelőajándékot szeretett volna, de semmi ötlete nem volt, félórás telefonbeszélgetést követően viszont már sziporkázott tőlük, s rájött, maga is meg tudja csinálni – meséli nevetve. – Ilyenkor én persze kimaradok az elkészítéséből, de örülök, hogy segíthettem.”
Változásra képesen
És nem véletlenül lett Öröm a köbön az ajándékgyáros szolgáltatás neve, Zsuzsi ugyanis valóban jókedvvel, élvezettel ötletel és hasznosítja szakmai tudását. Maga a vállalkozás elindítása is ebből az (öröm)forrásból származik, mivel évek óta készíti a kézműves ajándékokat a családi és baráti kör számára. Volt, hogy mind a nagynénje, mind annak férje megkérte – persze nagy-nagy titokban –, hogy forgasson videofilmet utóbbi születésnapjára.
„Szeretek honlapokat létrehozni, fotózni, de nem látom magam nagymamaként weboldalkészítőnek, lehet, nem is lesz már ilyen szakma a jövőben. De a legfontosabb, ha az ember azt csinál, amit akar – az meg külön öröm, ha meg is él belőle. Kétgyermekes anyukaként tisztában vagyok a tudásommal és a lehetőségeimmel.
Azt gondolom, ahhoz is merészség kell, hogy ez ember elfogadja, milyen képességekkel rendelkezik, amiket aztán használni tud, amivel élhet, vagy ha nem, tegyen érte: változtasson! Én a grafikai, fotós, operatőri tudásomat képes vagyok kamatoztatni – remélhetőleg sikeresen” – magyarázza a profilváltási igényét Zsuzsi, és azt is hozzáteszi: egy hasonló kis vállalkozást bárki el tud indítani anélkül, hogy komoly anyagi befektetést igényelne, ahogy bukás esetén sem fenyeget hatalmas veszteség.
Neki egyelőre az utóbbitól nem kell félnie: az örömüzlet felfelé ível. És hogy – a végére tartogatva a nyilvánvaló kérdést – milyen ajándéknak örülne ő a leginkább? Nos, már teljesült is a vágya. Sokáig el sem tudott képzelni annál jobbat, mint egy igazi meglepetésbuli, amin az összes szerette jelen van.
Huszonnegyedik szülinapjára aztán ez is megvalósult. Hogy miért éppen akkor? Mert a huszonötödik túl kiszámítható lett volna, az nem lett volna akkora meglepetés – igazították el az ajándékozók.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!