A dominóknak már csak az a szokásuk, hogy eldőlnek. Éppen ezért nagyon bosszantó, amikor egy jól felépített, impozáns és kanyargós dominósorból épp az utolsó két darab marad állva.
Valójában nem Gyárfás Tamás lemondása az érdekes. Persze jó volna tudni – egyszer biztosan meg is tudjuk –, miért éppen most lépett le az elnök. Most, amikor a windsori rövidpályás világbajnokságra utazó úszók egyenpólóban tiltakoztak ellene.
Úgy hírlik, Gyárfás a korbácsos-bilincses pólókat látva döntött arról, inkább önként távozik, mintsem hogy a kanadai versenyen a nemzetközi szövetségbeli kollégái megkérdezzék tőle: „Tamás, mi ez az egész?” Merthogy Gyárfás egy dolgot szeretne jobban a Magyar Úszó Szövetségben betöltött posztjánál: a Nemzetközi Úszó Szövetség (FINA) elnöke szeretne lenni. És esélye is van rá. Persze ha idehaza tovább dagadt volna a balhé körülötte, az jelentősen rontotta volna az esélyeit.
Lehet, hogy így történt, de nem valószínű. Gyárfás lemondásában nagy tétekben lehetett fogadni.
Ahogy Kálnoki Kis Attila kollégám írta közösségi oldalán: az elnök egy olyan zsákutcába lavírozta be magát, ahonnan csak egyfelé vezetett az út. Igaz, Kálnoki kolléga – aki egykoron kiváló öttusázó volt – nagyobb jelentőséget tulajdonított a távozás szakmai és emberi okainak. Szerinte Gyárfás Tamás Shane Tusup személyében összetalálkozott 39 évvel ezelőtti önmagával – és veszített. „Mindketten sportoltak. Kevés sikerrel. Tehetségüknek, elhivatottságuknak, munkamániájuknak, ambíciójuknak köszönhetően mégis a sportban alkotnak nagyot” – írja Kálnoki, de hozzáteszi, hogy „olyan karrieréhes emberek, akik életében a pénz központi szerepet játszik. Ha kitűznek egy célt, tűzön-vízen keresztülviszik. Nem kérnek kegyelmet, de nem is adnak.”
Ha valamiért érdekes Gyárfás távozása, az a pénz. Az elnök, aki milliárdokat szerzett szeretett sportágának (és közben a rossznyelvek szerint magának is), az elmúlt évek legnagyobb mézesbödönjén ül: a vizes vb költségvetésén, amely éppen a napokban duzzadt 100 milliárd forintra. Ekkora pénzekről ebben az országban nem szoktak olyanok dönteni, akiknek valaha komoly összetűzésük volt a mai kormánypártokkal. Nagyon nem. A Nap Tv egykori tulajdonosa és egyben főszerkesztője évekig volt nem kívánatos személy a Lendvay utcában. Emlékezetes, hogy a Fidesz évekig bojkottálta a megjelenést az akkoriban egyeduralkodó reggeli beszélgetős műsorban.
Vagyis teljesen életszerű, hogy Gyárfás „lemondása” már hónapokkal ezelőtt eldöntött tény volt, és Hosszú Katinkáék akciója csak a játék része volt (vagy egyszerűen kapóra jött). Történészek majd szépen elrágódnak ezen, de nem ez az érdekes.
Mert mindannak, ami történt, a következő hetek adnak majd értelmet. Amikor kiderül, ki jön Gyárfás után.
A riói olimpián – a hivatalos propagandával ellentétben – a magyar sport, és különösen a magyar sporttámogatási rendszer leszerepelt. A nyolc aranyból hármat a rendszeren kívül, sőt annak ellenére készülő Hosszú–Tusup házaspár hozott, hármat a férjével készülő kajakos Kozák Danuta (egyesben, párosban és négyesben), egyet a szövetséggel örökösen harcban álló Kulcsár Győző edzette Szász Emese párbajtőrvívó, és egyet Szilágyi Áron kardvívó.
A milliárdokat költő csapatsportágak (labdarúgás, kézilabda, vízilabda) a kanyarban sem voltak. Pedig a szövetségek és a klubok élén vagy az elnökségekben már évek óta a legmegbízhatóbb pártkatonák ülnek. Kocsis Máté, Németh Szilárd, Hajdu „TEK” János, Bánki Erik, Deutsch Tamás, Kubatov Gábor – megannyi „megfelelő ember a megfelelő helyen”. És az eredmény? Amikor Gyárfás Tamás utóéletéről beszélünk, valójában két dologról van szó. Az első: kitartanak-e a láthatóan járhatatlan, de sokaknak jól jövedelmező eddigi sporttámogatás mellett, vagy kitalálnak valami újat és hatékonyabbat?
Érdemes megnézni, miként érték el a britek minden idők egyik legeredményesebb olimpiai szereplését a lottópénzek ésszerű elosztásával. A másik kérdés: hajlandó lesz-e a politika egy lépéssel hátrébb lépni, amikor sportszakmai kérdésekről van szó, és hagyni, hogy egy szakszövetség belső ügyét a szövetség maga oldja meg. Ismerve a hazai sport- és közéletet, ha fogadni kéne, inkább arra fogadnánk, hogy nem.
Persze vannak biztató jelek.
A magyar úszósport egyik legkiemelkedőbb alakja, Cseh László például azt mondta „szerencsésnek tartanám, ha az illető valamilyen formában kötődne az úszósporthoz, azt is mondhatnám, a berkeinkből érkezne”. Ez ma két embert jelent: Czene Attilát és Sós Csabát. Már mind a ketten udvariasan, de elutasították a jelölést, ám a szakmát ismerő forrásaink szerint egyiket sem kell komolyan venni. Az egykori olimpikon úszó Czene a sikertelen sportállamtitkársága után szeretne bizonyítani, és az ambíciója mellett köztudottan szemben állt Gyárfással. Sós Csaba, a szövetség szakmai alelnöke, a paraúszó-válogatott kapitánya a leginkább konszenzusos személy. „Számomra Sós Csaba a legideálisabb ember a posztra. Megvannak a vezetői készségei, a sportolói múltja, illetve jó kommunikátor. Szakmailag telitalálat lenne a kinevezése” – mondta a Vasárnapi Híreknek Ch. Gáll András sportújságíró, aki általában jól tájékozott.
A dominóknak már csak az a szokásuk, hogy eldőlnek. Éppen ezért nagyon bosszantó, amikor egy jól felépített, impozáns és kanyargós dominósorból épp az utolsó két darab marad állva. A nem a jelenlegi kormányhoz kötődő jelentős sportvezetők közül – Gyárfás bukása után – már csak egyetlen maradt állva. Érdekes volna tudni, ott lapul-e már valamelyik kajakos öltözőszekrényében egy azonnali változást követelő nyílt levél?
Gyárfás Tamás távozott ugyan a MÚSZ elnöki posztjáról, de egyelőre nem mond le a 2017-es világbajnokság szervezőbizottságában betöltött társelnöki tisztségről - Fotó: Vörös Szilárd
Újabb 7,2 milliárd forintot költenek a 2017-es magyarországi vizes vb megrendezésére.
A kormány indoklás nélkül csoportosította át az összeget a világversenynek a költségvetésből.
A tervek szerint 25 milliárd forintból kellett volna kijönnie a rendezésnek, de a költségek már nyáron átlépték a 90 milliárd forintot, a mostani támogatással pedig már a 100 milliárdot súrolják.
„Továbbra is égető szükség van a hatáskörök tisztázására, átlátható szabályokra, megfelelően alátámasztott válogatási és forráselosztási elvekre, az edzőtáborok hozzáférhetőségének racionalizálására. Óriási feladat áll még a magyar úszósport képviselői előtt, mert az eddigi kultúrát fel kell váltsa egy demokratikusabb működés. A megfeszített, alázatos és kemény munka célja a 2017-es budapesti világbajnokságra való felkészülésen túl az, hogy a magyar úszósport az őt megillető helyen, a világ élvonalában maradjon” – írta Facebook-oldalán Hosszú Katinka.
Egy másik „rendszeren kívüli”. Kozák Danuta három aranyat termelt a riói nyolcból 
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!