A kormány a kiskereskedelmet akarja éppen.
- Mivel nincs eladó áruházlánc, a feldolgozóipar segítségével szorongathatja meg a szektort.
- Egy 4359 milliárdos piacon szeretne mozogni az állam és holdudvara.

 
 
 

Újraszabályozza a kiskereskedelem működését a kormány, javaslatait pár héten belül publikálja. Hogy mi a valódi kormányzati szándék, arról csak találgatni lehet, ám startkőként szolgálhat Orbán Viktor mondása, miszerint a kormánynak már csak egy csatát kell megnyernie: a kiskereskedelemmel szembenit. A kabinet eddig minden háborúban (vívott ilyet a bankok, az energiapiac, illetve a médiavilág ellen) az állami befolyás kigyúrására törekedett. Ennek két formája lehet: az egyik, amikor az állam közvetlenül vásárol be a piacon, a másik pedig, hogy a holdudvar szereplőit hozza helyzetbe (utóbbi esetben a „magyar tulajdon erősítése” a kommunikációs panel).

A kormányzati érdeklődés nem véletlen, a kiskereskedelem tavaly mintegy 9120 milliárdos forgalmat produkált. Igaz, amikor a kabinet kiskereskedelemről beszél, akkor legtöbbször az élelmiszert (és az ehhez köthető vegyes terméket) forgalmazó boltokat érti, amelyek 4359 milliárdos forgalommal büszkélkedhetnek – ez körülbelül 1000 milliárddal több, mint 2010-ben.

Ha a kabinet úgy dönt, közvetlen tulajdont szeretne (értsd: állami áruházláncot), akkor bevásárolhat egy áruházláncba. Ilyen azonban magyar tulajdonúból nem akad (a CBA, a Coop és a Reál franchise-rendszerben működik). A külföldiek pedig nem eladóak: kivéve a Tescót. Az időnként érzékelhető áruhiánnyal küzdő áruházlánc megkereste ugyan a kormányt, hogy meg lehetne venni, ám Orbán Viktor jelezte: nincs üzlet, ugyanis a régió Tescóit egy lengyel cég vásárolja majd fel. Következésképp egyszerűbb megoldás, ha a kormány az élelmiszer-feldolgozóipar felől közelít. A modell lényege, hogy egyes feldolgozói szektorokban – például malomipar, vágóhidak stb. – kvázi monopolhelyzetet teremt. Aztán törvényben szabályozza, hogy a különböző kategóriájú üzletekben milyen arányban, milyen minőségű magyar termékeknek kell lennie.

Ha úgy tetszik, ez a közbeszerzési eljárási trükk, amikor egy adott pályázóra (most szállítóra) szabják a kiírást. A módszer elvben hatékonynak bizonyulhat, hiszen így a kiskereskedelmi szereplők hasznának jelentős része a holdudvart gazdagítaná. Az más kérdés, hogy a „piacátrendezési technika” miatt az EU kötelezettségszegési eljárást indíthat, ugyanis sérti a szabad verseny elvét. Csakhogy egy ilyen procedúra két-három év alatt megy le, ennyi idő pedig elég a piac átrendezéséhez.

És biztos, ami biztos, a kabinet egyfolytában próbálja nyomni a kiskereskedelmi forgalom mintegy 60-70 százalékban külföldi tulajdonú boltokat. Így például nem árulhat mindennapi cikkeket, amelyiknek a forgalma meghaladja ugyan a 15 milliárd forintot, mégsem nyereséges.

Ám jellemzően épp a külföldi tulajdonú láncok zárják az évet szép haszonnal. Példának okáért a CBA nyolcvan boltja épp gyengélkedik, mert az azokat üzemeltető nagyker becsődölt.




Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!