Baloldali adok-kapok

Inkább kiásott csatabárd, semmint olajággal feszítő békegalamb – Gyurcsány Ferenc programhirdetése nagyobb valószínűséggel feszíti szét a magyar ellenzéket, mint kovácsolja össze. Annak ellenére, hogy a DK elnöke együttműködést vizionált – olyat, aminek a végére még az MSZP sem maradna a régi szocialista párt, és minden balos–liberális erő felolvadna egy nagyobbacska gyűjtőpártba. „Nem tesszük meg neki azt a szívességet, hogy feloszlatjuk magunkat”, háborog a többi balos erő. És mindenki úgy érzi: hosszú szoci–dékás adok-kapok jön.

A bázisrabló
A körmönfontabb értelmezések szerint Gyurcsányt egyetlen cél vezette, amikor felajánlotta, hogy az MSZP (mint a legnagyobb támogatottsággal bíró balpárt) „vigye el” a választásig a demokratikus ellenzéket. A kihallani vélt cél pedig a bázisrablás. Magyarán: Gyurcsány megmutatja a szoci híveknek, hogy őt semmilyen vezetői ambíció nem fűti, hagyná, hogy az MSZP „vigye a lángot”, s ha a szocialista vezérkar nem működik együtt, mert nekik csak a hatalom számít – lelkiismeret-furdalás nélkül lehet „átszavazni” a balmentő DK-ra. Az elméletben van logika: a DK növekedési lehetősége korlátos (a korlát maga Gyurcsány), a bizonytalanokat nem tudja érdemben megszólítani, a liberálisokat sem, marad tehát az eddigi forrás: az MSZP bázisa.

Populista hitelesség
Más értelmezések szerint egyszerűen pozicionálni akarta magát a DK elnöke. És tény: azon mondása alapján, ami arról szól, hogy a baloldalnak most belülről, egy kormányzati kudarcokat és sikereket egyaránt megélt vezetőre van szüksége, számosan vélik, hogy Gyurcsány magát írta körbe megfelelő jelöltként. Aminek két következménye lehet: a balos formációk kihátrálhatnak az előválasztás ötletéből, hiszen egyelőre nincs senki, aki egy belső kampányban felvenné Gyurcsánnyal a versenyt; vagy erősödik a konfliktus a baloldalon. Ugyanis Gyurcsány alapvetésében már hitelességi versenybe kezdett: a szocialistákat simfeli béremelési javaslatukért, miközben (rászorultsági alapon) ingyenes közműszolgáltatást ígér.

Katyvasz az erőben
És ez az a pont, ahol visszaköszön a szocialista–liberális kormányzás: Gyurcsány miniszterelnökként nem volt képes eldönteni, hogy polgári progresszív vagy populista baloldali karaktert adjon politikájának. Ez pedig nagyban közrejátszott bukásában – az MSZP balos támogatói köre a „polgári retorika” miatt nem hitt neki, a politikai centrum szavazóit pedig a „balos odamondogatások” riasztották el. Nem véletlen, hogy az MSZP most úgy csinál, mintha a DK elnöke egy szót sem szólt volna, hiszen ha támogatja Gyurcsányt, ha vitába száll vele, mindenképp a saját pozícióit gyöngíti. A 2014-es választások előtt a DK az utolsó pillanatban zsarolta be magát az összefogásba, illetve Gyurcsány most arról beszél, hogy 2016 februárjában a DK előáll programjával, miközben 2014-ben többek között azért nem lett koherens ellenzéki program, mert Gyurcsány meglékelte.

Régi-új párt
Az persze vitathatatlan, hogy jelenleg egyedül Gyurcsány látszik az ellenzéki mezőben, ám az kérdéses, hogy a médiajelenlét mellett milyen, érdemi szavazatmaximáló módszerrel bír. Ugyan van egy álma a választási gyűjtőpártról, ám ez önmagában kevés. Gyurcsány egy „régi típusú” új pártot akar – csakhogy erre nem szavaznak az emberek. Éppen a 2015-ös, februári veszprémi időközi választás mutatta meg, hogy a klasszikus baloldali pártok ideje lejárt – helyi civilek nélkül nem megy. Balpárt, kivéve a magát balközépként jelölő LMP-t, nem is indult, a független gúnyába bujtatott Kész Zoltán pedig mindent vitt. Márpedig a DK elnöke nem egy „társadalmi szervezetet” akar, hanem egy klasszikus pártot gyúrna össze. Valami olyasmit, amit már kétszer egymás után nem akartak az emberek.

Kicsik és a vérzés
Éppen ezért számosan úgy vélik: Gyurcsány az önálló indulást készíti elő, amikor kvázi teljesíthetetlen együttműködési feltételeket ajánl. Az viszont tényként kezelhető, hogyha az MSZP és a DK összeakaszkodik, és bármelyik kivérezteti egymást, akkor a baloldal évtizedekre búcsút inthet a parlamentnek. Ezt erősíti az éppen aktuális lengyel mutatvány is: a baloldal gyakorlatilag kizuhant a Szejmből, mert pártjainak nem sikerült egységesen indulnia a választásokon. Ráadásul Magyarországon a két kisebb párt gyakorlatilag mérhetetlen: az Együtt és a PM túlélése csak akkor valószínűsíthető, ha sikerrel rabolja le az LMP szavazóbázisát. A magát zöld baloldalként is aposztrofáló Lehet Más a Politika ugyanis megnyilvánulásaiban olykor markánsan tolódik jobbra, és kérdés, hogy szavazóbázisa követi-e. De ha minden remekül alakul, a két balos kicsi akkor sem tud 4 százaléknyi szavazónál többet összekalapozni. Marad tehát az együttműködési kényszer.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!