Az elmúlt napokban két közvéleménykutatás is a lehetetlenre vállalkozott, jelen esetben valamiféle előrejelzést adni azt illetően, hogy mennyien járulhatnak majd az urnákhoz október 2-án. Azaz érvényes és eredményes lesz-e a „kényszerbetelepítés elleni” kvótanépszavazás vagy sem.
Míg a kormányzat részéről a kampány már javában zajlik, addig a baloldali–liberális ellenzék prominens értelmiségei még mindig azon birkóznak egymással, hogy a bojkott vagy részvétel és „igen” szavazás. A vita – mint minden átlagszínvonal feletti, kockázatos témára vonatkozó disputa – fontos, más kérdés, hogy a felhatalmazással és jelentős elérési potenciállal rendelkező pártok (így például az igenre buzdító liberálisok nem tartozik ezek közé) már rég a bojkott mellett foglaltak állást, és ezt üzenik politikai közösségeik felé is. A bojkottot nemcsak a politikai értékrendbeli szempontok „kényszerítik ki”, hanem ennek révén minimalizálódik annak kockázata is, hogy a népszavazás érvényes lesz – mert ha utóbbi fennáll, akkor biztosra lehet venni a „nemek” győzelmét. Ez esetben a baloldali–liberális ellenzékre nézve, ha nem is apokaliptikus, de súlyos politikai (kommunikációs) kihívásokkal terhelt időszak jöhet.
Az alábbiakban nem térnék ki részletesen a bojkott melletti érvekre, egy kritikájának kivételével: bármennyire adja magát egy antiorbánista politikai gyorstalpaló során „elsajátítható” vélekedés, Orbán Viktor nem akarja kivezetni Magyarországot az Európai Unióból. Ha valamiben biztos lehet az olvasó, minden értelmezhetetlen Lázár János-elszólalás vagy kövéri euroszkepticizmus ellenére, az egy Huxit elképzelhetetlensége. Orbán EU-kritikája nem fundamentális ellenérzés, hanem sokkal inkább „csak” használja azt a politikai teret, nyerészkedik abban a sokéves uniós válságban, amely sem intézményrendszerének demokratikus deficitjét, sem a kívülről érkező kihívásait (mint jelen esetben a menekült-, migránsválságot) nem tudja kezelni. Bármennyire is kézenfekvő a Huxittal való fenyegetés, az irracionális, s bár nem ez az egyetlen irracionális válasz az orbáni nyelv- és politikahegemóniára, így pluszmínusz egy a jelen állapotban lévő ellenzéknek nem különösebben számít.
Függetlenül attól, hogy a népszavazásnak jogi következményei nem lesznek, az unió annak érvénytelenségétől nem erősödik meg, érvényességétől nem módosul az egyébként is végrehajtásában akadozó uniós menekültpolitika, egy érvényességközeliség könnyen politikai hivatkozási alap, a baloldal fejére ráolvasható „esemény” lehet. Hiába volt érvénytelen a 2004. december 5-i népszavazás, a jobboldal politikai krédójának később egy fontos eleme volt abban a kampányban tanúsított baloldali álláspont újra és újra visszaemelése. Lehet azt mondani, hogy a baloldal – rajta kívül álló okok miatt is – elvesztette a kvóta/menekült/migránsdiskurzust is, minden mindegy, de mégis nagy különbség van egy érvényesség közeli vagy a választók számára teljesen közömbös népszavazás között.
Ez utóbbit célozza meg a hírek szerint a politikai inaktivitás állapotában lévő Bokros-féle MOMA, az Együtt és a PM közös bojkottnépszerűsítő, hamarosan induló plakátkampánya is. Elsőre azt gondolnánk, hogy a legjobb bojkottkampány a népszavazás elhallgatása lenne, a téma teljes negligálása, a „másról” való beszéd elsőd- és másodlagossága. Ehelyütt talán az lehet a kezdeményezők fejében, hogy az olimpiai közvetítések szünetétől kezdve a közutak és terek sokaságát befoglaló kormányzati óriásplakátokig folyó propagandára erős, értékelvű és látványos választ kell adni, különben az állampolgárok tényleg elhiszik, hogy „nincs más alternatíva”, hogy tényleg a menekült- és migránskérdés életük legmeghatározóbbnál is meghatározóbb ügye. Egyrészt a kutatások ezt a vélekedést nem adják vissza. Szemben a tavalyi állampolgári szorongással, ezen a nyáron az előbbi téma nem (napi) döntő számukra. Másrészt a tömegek bölcsességére e téren jogosan apellálhatunk.
A szociális (válság)kérdések ugyanis újra uralják az emberek problématérképét. Adódik hát a kérdés, hogy szükséges-e egy olyan politikai és kommunikációs tér előállítása, ahol az ellenzék nem csak a más ügyek iránt érdeklődő állampolgároknak, hanem az összehasonlíthatatlanul nagyobb kommunikációs (és/vagy manipulációs) felülettel bíró kormánypártnak is ingereket küld. A kérdés hipotetikus jellege ellenére élhetünk azzal a feltételezéssel, hogy ha érvényes lenne a népszavazás, akkor nem a három párt bojkottplakátkampánya miatt lesz az. Ugyanakkor kéretlen tanácsként javasolt a feleknek egymásnak a lehető legkevesebb kommunikációs kellemetlenséget okozni – lévén a MOMA-t, a PM-et és az Együttet pont annyi dolog tartja össze, mint ami elválasztja őket egymástól.
De a legjobb az lenne, ha az ellenzéki pártok azzal foglalkoznának – amennyire azt egy ilyen felfokozott téma és kampány engedi –, amire – leegyszerűsítve a képviselet dolgát – a mandátumot kapták: az állampolgárok problémáinak felmutatására, megjelenítésére, megoldására. S még ebben az esetben sem lesz könnyű őszük.
BÖCSKEI BALÁZS
A szerző politikai elemző
Ha ma lenne, mennének
Érvényes lesz az október 2-i kvótanépszavazás, és a nemek győznek – erősítette meg a Tárki közvélemény-kutató intézet felmérése a Závecz Research eredményeit. A Tárki kutatása szerint a szavazók 43 százaléka részt vesz a referendumon, további 27 százalék tartja valószínűnek, hogy voksol; ám 14 százalék biztosan távol marad az urnáktól, további 9 százalék valószínűsíti ugyanezt. A DK és az Együtt a referendum bojkottjára szólít fel, az MSZP is a távolmaradást szorgalmazza. A Liberális Párt viszont arra kéri az embereket, szavazzanak igennel. Az LMP nem ad egyértelmű iránymutatást, a PM közvetve a távolmaradást szorgalmazza: október 2-ra kirekesztés- és erőszakellenes tüntetést szervez a Kossuth térre. Az a választópolgár, aki nem szeretné, hogy a kampányban a kormány vagy országgyűlési képviselőcsoporttal rendelkező párt megkeresse, kérheti a választási irodától, ne adja ki adatait – írja közleményében Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke.
Sz. Á.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!