Van, aki tisztújító kongresszust akar az MSZP-ben, van, aki már látja a baloldal közös jelöltjét, van, aki szerint most sokkal reálisabb az esély a kormányváltásra, mint egy hete – szocialista jövőképek Botka László búcsúja után.

VH, 2017. október 7.

- – Kép 1/5

Botka László elment. Miniszterelnök-jelöltként is követte a kormányfők lelépési hagyományát, súlyos mondatokat hagyott maga után, olyanokat, amelyek belső árulásról szóltak, meg arról, hogy a Fidesz mozgatja az MSZP-t. Hasonlóan drámai kijelentéseket Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc távozása után is évekig magyarázott az MSZP. Ráadásul, ami az utóbbit illeti, kimutatható némi hasonlóság az egykori miniszterelnök és a jelenlegi jelölt tartalmi-kommunikációs gyakorlata között: mindkettő arra hivatkozott, hogy a szocialista közép- és felsővezetők kötik gúzsba, de majd a tagsággal és a szavazókkal összefogva beteljesítik küldetésüket. Az egyik pártot szakított, a másik visszalépett. A kérdés az, van-e MSZP Botka után. Pontosabban érdemi választási és válaszható erőként él-e túl a szocialista párt.


Kőkemény kongresszust!

„Ha kétségeink lettek volna arról, hogy működik-e a Botka-projekt, akkor elegendő azt megvizsgálni, milyen össztűz zúdult az MSZP miniszterelnök-jelöltjére. Bajnai Gordon 2012-es színre lépése óta senki nem váltott ki ilyen indulatokat. Laci mégis beleállt, és kitartott. Egészen addig, amíg a sajátjai hátba nem lőtték” – indokolja lapunknak Ujhelyi István, miért protestált alelnöksége visszaadásával a Botka László távozását előidéző okok (és személyek) ellen. Azonban a közösséget nem hagyta el, „radikális európai demokrataként” továbbra is hiszi, hogy fel kell építeni egy modern baloldali pártot, és ezt az MSZP-ből kell megcsinálni, nem másból. A kérdés az, hogyan. Ujhelyi érti ugyan Molnár Gyula pártelnök és Hiller István választmányi elnök „haladjunk tovább, nincs itt semmi látnivaló” típusú kármentő nyilatkozatait, de úgy véli, most egy kőkemény, a pártviszonyokkal őszintén szembenéző kongresszusra (a testületnek kell új miniszterelnök-jelöltet választania) van szükség. „Az MSZP-nek el kell döntenie, hogy azok viszik-e továbbra is a politikát, akik most Botka Lászlót véreztették ki hátulról, korábban pedig Bajnai Gordont” – állítja élére a kérdést Ujhelyi István.

Emlékeztetőül: Botka László korábban kezdeményezte, hogy induljon valamiféle etikai vizsgálat Molnár Zsolt elnökségi tag ellen, derüljön ki milyen szerepet játszott Lattmann Tamás nemzetközi jogász „szocialista miniszterelnök-jelöltségében”, illetve milyen kapcsolatot ápol a Tarjányi Péter fémjelezte Magyar Progresszív Mozgalommal, amelyiknek deklarált célja Botka háttérbe szorítása volt. Az elnökség azonban úgy döntött, hogy nem támogat semmilyen vizsgálatot. Amennyiben – emeli meg a tétet Ujhelyi – a kongresszus is rezignáltan tudomásul veszi, hogy Molnár Zsolt hátba szúrta Botkát, akkor irtózatos a baj, mert az azt jelenti, hogy bárkivel, bármikor meg lehet ezt tenni. „Hogy a római jog alapkérdését citáljam: kinek az érdeke?

Kinek az érdeke, hogy amikor megjelenik egy erős ember, azt elgáncsolják? És miért lenne másképp ez a jövőben?” – fogalmaz keserűen a lemondott MSZP-s alelnök. Aki nem tagadja: Botka László két politikai hibát biztosan vétett. Az első az volt, hogy nem készült fel rá, miképp tarthatja a tartalmi kérdéseket napirenden. Amíg a szocialista párt a Botka-programról beszélt, addig emelkedett – az MSZP jelöltjét tavasszal például még a választók 44 százaléka látta volna szívesen miniszterelnökként, mára ez a szám 33 százalékra szelídült. Ugyanis miután Botka az MSZP miniszterelnök-jelöltjévé lett, a kispártok – saját pozíciójukat javítandó – ellenében határozták meg magukat, így a nyár és a média a baloldal belviszályairól szólt. Ekként esett, hogy augusztus végétől a terv szerint az MSZP minden héten egy új arcot, egy szakpolitikust/témafelelőst mutatott volna be, ám a külső és belső nyomás miatt erről szó sem lehetett.

És ez a másik politikai hiba, miszerint a miniszterelnök-jelöltnek a feszültség ellenére sem lett volna szabad hagynia, hogy – bár ő nyilván jobbról várta a pofonokat – a balról érkező gáncsoskodás végül visszalépésre késztesse. Akkor sem, ha tavasszal még egyértelmű volt, hogy ő Orbán esélyes kihívója, ám őszre ez a meggyőződés „elrongyolódott” a pártcsatákban. Többek között az a tanulsága – magyarázza a szocialista politikus – Donald Trump győzelmének is, hogy a kitartás meghozza gyümölcsét, hiszen a kampány közben már többször temették a jelenlegi amerikai elnököt is.

Ujhelyi szerint Botka borzasztóan hiányozni fog a kampányból. Szerinte ugyanis Orbán Viktor titka az, hogy noha csapnivalóan kormányoz, az emberek elhiszik róla, hogy döntésképes – és emiatt még a korrupciót is elnézik neki. A belső mérések azt mutatták, hogy egy sikeres nagyváros vezetőjeként bizonyító Botkáról szintén elhitték, hogy kormányzóképes, miközben senki másról a baloldalon. Márpedig enélkül a hit nélkül a szocialista politikus szerint borzasztó nehéz bármilyen jelöltet felépíteni.

És pont a kormányzóképesség hitelessége hozhatott volna egy csomó pluszszavazatot a demokratikus ellenzék pártjainak, amennyiben csak Botka, Vona Gábor Jobbik- elnök, illetve Orbán Viktor mérkőzött volna miniszterelnök-jelöltként.


Reálisabb a kormányváltás

A „mi lett volna ha…” típusú kérdésekre Hiller István nem pazarol időt. Az MSZP legfontosabb valósága számára a december 9-i kongresszus, ami szentesíti az MSZP-programját, illetve rábólint a választási pártlistára.

Bár a választmányi elnök (egyben az Országgyűlés alelnöke) hallja azokat a hangokat, miszerint a kongresszuson tisztújítást is kellene tartani, biztos benne, hogy a többség elutasítja ezt a törekvést. Szerinte egyszerűen azért, mert nincs purgálási vágy a tagságban és az MSZP testületeiben – és ez akkor is igaz, ha Botka László „jelölti zárszavában” politikai maffiózókról beszélt és arról, hogy a Fidesz belelóg az MSZP-be.

Ezeket a mondásokat Hiller nem érdemi, hanem érzelmi megnyilvánulásnak tekinti – egy olyan ember kifakadásának, aki őszintén hitt az általa felvázolt megoldás helyességében és célravezető voltában.

Csakhogy a választmányi elnök szerint Botkának éppen azért kellett mennie – mert az élet bizonyította be, hogy konstrukciója nem működik. Ha azt játsszuk, hogy a múlt hét csak a szombatból állt, azaz semmi nem történhetett hétfő és péntek között (emlékeztetőül: a „munkanapokon attól volt hangos a sajtó, hogy miképp megy párton belül szembe Molnár Zsolt Botkával, akit aztán a Magyar Progresszív Mozgalom is betámadott), akkor sem volt tovább. Hiszen a szegedi polgármester kezdettől fogva azt mondta: közös lista, közös jelölt az egyéni választókerületekben, közös miniszterelnök-jelölt, mínusz Gyurcsány. És mindezt úgy kívánta elérni, hogy először az LMP-vel köt megállapodást, aztán a kis pártokat is szövetségbe tömöríti, az így létrejövő „ellenzéki ligába” pedig a DK is kénytelen lesz betársulni, hiszen ha kimarad, azt kockáztatja, hogy szavazói az „erőhöz pártolnak”.

Csakhogy az előző szombaton az LMP kongresszusa deklarálta: a párt nem közösködik senkivel listán és címerfigurán, majd a DK is kimondta ugyanezt. Azaz, teszi ki a pontot a Botka-történet végére Hiller, annak a váltásnak a lehetősége, amiben a szegedi polgármester hitt, elenyészett. Így Botka vasárnap délután tájékoztatta szándékáról az MSZP néhány vezetőjét, és egy nappal később visszaadta mandátumát. Mindez Hiller szerint a pártot sokkhatásként érte, de ezt nem követte pánik: összezártak.

Aminek részben az volt az oka, hogy az MSZP bázisa alapvetően együttműködést akart – és előbb-utóbb világossá vált, hogy ennek az együttműködésnek a gátja Botka László, aki elvi alapon se megbontani, se korrigálni nem volt hajlandó javaslatcsomagját.

Hogy miként tovább, annak kapcsán Hiller István bizakodó, mondván: a kormányváltáshoz szükséges tömeg adott.

Csakhogy ez nem elég, figyelmeztet a választmány elnöke, ugyanis létre kell hozni azt a politikai struktúrát, amiben/aminek segítségével a választók jó szívvel fejezhetik ki véleményüket/elégedetlenségüket.

Ez annyit tesz, hogy az együttműködésnek különböző szintű, akár párhuzamos formáit kell kiépíteni. Az első lépés Hiller szerint, hogy a választókerületekben kell közös egyetlen jelöltet találniuk a demokratikus ellenzék pártjainak az egyéni választókerületekben.

Ha ez megvan, akkor Hiller szerint könnyebb lesz együttműködési szintet lépni, és szó kerülhet a listá(k)ról.

Ennek kapcsán a választmányi elnök nem akar találgatni, mindössze annyit mond: az új felállásban reálisabb az esély a kormányváltásra.


A jelölt hozhatja el a listát

Az egyre népszerűbb vélekedés szerint mindenesetre két listával (egy MSZP– DK, illetve az új pólus pártjai) lehetne maximálni az ellenzékre leadott voksokat. Hogy a közös lajstromok összekalapálásra van-e esély, arról csak találgatni lehet. Molnár Zsolt például úgy érzi, igen.

Igaz, az MSZP elnökségi tagja szerint ehhez egy előfeltételnek (ami egyben a kormányváltás legfontosabb kritériuma is) teljesülnie kell – közös miniszterelnök- jelöltet kell találni. Az MSZP elnökségének tagja azt reméli, hogy a decemberi kongresszusra megtalálják a megfelelő embert, akit más pártok mellett a DK is támogat.

Ez pedig – Molnár Zsolt interpretációjában – megkönnyítheti, hogy végül legyen egy közös lista. Vagy maximum kettő. A vágy ellenére a valóság az, hogy a DK deklarálta különindulását – igaz, Molnár Zsolt szerint a DK türelmesen várt októberig, és csak most döntött a különindulás mellett. Molnár erősen reméli, hogy ez az elhatározás megváltoztatható.

Ami pedig az új embert, azaz az esetleges közös jelöltet illeti, Molnár csupán annyit mond: biztos benne, hogy a pártelnök, a választmányi elnök és a frakcióvezető megtalálja a legjobb aspiránst. Hogy mi válik valóra a pesszimista, illetve az optimista jóslatokból, azt egyelőre nehéz megítélni. A minimálprogram (egyéni jelöltek koordinált indulása) erősen valószínűsíthető. Egyelőre az MSZP-nek a 106 választókerület alig több mint felében van meg az embere – Botka búcsúja után kéthárom helyen szállt ki jelölt.
 

Publicus Intézet - Vasárnapi Hírek 
A kutatás október 4 és 5 között, 792 fő megkérdezésével készített reprezentatív közvéleménykutatásban vizsgálta a magyar választókorúak véleményeit Botka László visszalépését követő politikai helyzetről.


82 százaléka gondolja úgy a szocialista szavazóknak, miszerint jó, hogy Botka most lépett vissza, mert így van idő egy új jelölt felépítésére. A többi demokratikus ellenzéki párt esetében ez az arány 73 százalék (a bizonytalanok körében pedig 59 százalék). Így a kérdés az, folytatják-e a balpártok a marakodást, vagy nekiállnak jelöltet keresni. 



43% szerint Botka László visszalépése
sehogy nem befolyásolja a baloldali győzelem esélyeit


61% egyetért azzal, hogy Botka
visszalépésével van még idő arra, hogy egy új jelölttel a baloldal megerősödjön 



66% szerint Botka László visszalépése
jól mutatja, hogy mekkora
a zűrzavar a baloldalon


79% úgy gondolja, nem a
miniszterelnök-jelölt személye
a fontos, hanem az, hogy az
emberek változást szeretnének 



„Hogy Botka László lett az MSZP miniszterelnök-jelöltje, az törvényszerű volt.
Ha más lett volna, hangsúlyozom, bárki más, akkor a párt kikényszerítette volna, hogy tegyük félre, és az egyik legnépszerűbb politikusát, Szeged polgármesterét emeljük jelöltté.
Éppen ezért minden beszélgetés, ami Botka László színre lépése előtt zajlott, értelmét vesztette. Lehet azon rugózni, hogy én kivel tárgyaltam, csak így nem érdemes” – szögezi le Hiller István.


Az új közös jelöltről csak találgatni lehet, de az biztosnak tűnik, hogy Lattmann Tamás nem jön szóba. Rendre felmerül a zuglói polgármester, a PM-s Karácsony Gergely. Ő azonban úgynevezett „maradványérték”, azaz, ha más nincs, még bevethető – de forrásaink szerint alapvetően nem róla gondolkoznak a baloldalon.


„Ha én a hatalom helyében lennék, akkor egy-két hónapig kevésbé bántanám, sőt meg is emelném egy kicsit a kormánymédiában az MSZP-t, majd egy kormány közeli közvélemény-kutatóval kimutattatnám, hogy 3-4 százalékot erősödött. A vezetők elégedetten hátradőlnének, mégiscsak jó, hogy elment Botka. „Lehet, hogy nem tesz ilyet a Fidesz, de ha mégis: akkor most szólok az elnökségnek: ettől a szimpatizánsok nem lelkesednek jobban, a nyíregyházi lakótelepen vagy a kübekházi faluvégen nem lesz erősebb az MSZP. És amikor felébrednek, akkor már késő lesz!” – figyelmeztet Ujhelyi István.


Mennyire tartja valószínűnek, hogy egy baloldali együttműködésre
szavazzon a 2018-as választásokon?
(Összes megkérdezett, %) 


 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!