Elég csúnya szó ez a Brexit, mégis mindannyiunknak meg kellett tanulnia a 2016-os angol népszavazás után: akkor dőlt el (igen csekély többséggel), hogy az Egyesült Királyság kilép az EU-ból, éspedig 2019. március 29-én. Egyelőre körülbelül ez az egyetlen pontos adat, amit a példa nélkül álló eseményről állíthatunk. Minden egyéb bizonytalan.
Rengeteg részletet kell még tisztázni, mielőtt a két fél könnyes búcsút int egymásnak, és könnyen elképzelhető, hogy a brit oldal bánatosabb lesz a végén, mint az uniós. Egyelőre még az Egyesült Királyság alapvető hozzáállása sem tisztázott az ügyben. Beszéljünk magyarul: másfél év alatt nem sikerült eldöntenie Britanniának, melyik Brexitet akarják.
Többféle út előtt
Merthogy Brexitből háromféle is lehet: a soft, a hard és a no deal Brexit. Theresa May kormánya egyfajta soft Brexit programját dolgozta ki nyáron, aminek az a lényege, hogy az Egyesült Királyság részlegesen, de bent marad az uniós szabadkereskedelmi övezetben, érvényes marad a vámunió és továbbra is engedélyezik az állampolgárok szabad munkavállalását a szigetországban. Ez, mint láthatjuk, nem sokban változtatna a korábbi állapoton, illetve annyiban mégis, hogy Nagy-Britannia eddig mint tagállam beleszólhatott a rá is vonatkozó határozatok menetébe, de a kiválás után természetesen nem lesz szavazati joga az uniós intézményekben.
Akinek semmi sem drága
Épp ez nem tetszik Boris Johnson volt külügyminiszternek, a hard Brexit feltétlen hívének. Johnson annak idején pont e tervezet miatt mondott le külügyminiszteri tisztségéről. Szerinte a javaslatcsomag elfogadása azt jelentené, hogy Nagy-Britannia gyakorlatilag elfogadná az Európai Unió szabályait, úgy, hogy e szabályok kidolgozásába semmiféle beleszólása nincs. Egy cikkében a volt külügyminiszter azt írta, hogy a javaslatcsomaggal a brit kormány folyamatos politikai zsarolásnak teszi ki magát az EU részéről. De milyen lenne a Johnson-féle hard Brexit?
Ennek az a lényege, hogy a szigetország kilépne a szabadkereskedelmi és vámunióból és megtiltaná a munkaerő szabad mozgását is. Ehhez ugyan vámhatárokat kéne felállítani az északír és skót határokon, ami enyhén szólva is károsan befolyásolná az említett államok közhangulatát és amúgy sem túl szívélyes érzelmeit Anglia iránt, de a jelek szerint Johnson számára semmi sem drága – nyílt titok, hogy Theresa May elmozdításán dolgozik, hogy ő lehessen az utódja a Downing Street 10-ben.
Vagy igen, vagy nem
A harmadik lehetőség, a no deal Brexit az lenne, ha semmiféle megállapodás nem születne jövő március végéig, és minden megegyezés nélkül lépne ki az Egyesült Királyság: uniós szempontból egyszerűen külfölddé válna, körülbelül úgy, mint mondjuk Marokkó vagy Algéria. De mi lesz az ott dolgozó magyar állampolgárokkal?
Elvileg semmi különös nem történhet velük, csak épp elvileg annak sem volt reális esélye, hogy a Brexitet megszavazzák. Lord Callanan, a Brexit-ügyi miniszter helyettese úgy nyilatkozott, hogy „szívesen látjuk őket az Egyesült Királyságban, örülünk, ha maradnak, és garantáljuk a jogaikat a jövőben is. Azokét, akik már most is itt élnek. Tény, hogy a munkaerő szabad mozgása megszűnik, de még az év vége előtt új bevándorlási rendszert fogunk kialakítani, és ebben a szükséges területeken lehetővé tesszük a munkavállalást. Azonban a Brexit meg fog történni 2019. március 29- én, reményeink szerint megállapodással, de ha úgy alakul, anélkül.”
A munkavállalók jogait pedig tiszteletben fogják tartani reményeink szerint, de ha úgy alakul, akkor mégsem. Ez utóbbi, lássuk be, nem túl megnyugtató forgatókönyv.
FOTÓ: IAN KINGTON, AFP
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
