A hír szent, a vélemény szabad – mondtuk valamikor, és igazunk volt. Csakhogy ma már a hír sem mindig szent: vagy az a baj vele, hogy hamis, vagy az, hogy igaz, a véleményt meg ne is bolygassuk, mert lassan betiltják. Az internet rengeteget tett a hírek szabad áramlásáért – a diktatúrák meg az információáramlás korlátozásáért.
Törökország: veszedelmes Wikipedia
Az Erdoğan elnok hatalma elleni tavaly nyári puccs-önpuccs után – kissé kapkodva bár – szinte minden internetes szolgaltatást blokkoltak, egyeseket átmenetileg, másokat végleg.
A Wikipediát például örök időkre betiltották, és a török polgár onnét tudja meg, ha újabb nagy letartóztatási hullám indul, hogy elérhetetlenné válik a YouTube, a Twitter, a Facebook, a WhatsApp és az Instagram. Tilos továbbá a TOR és mindennemű VPN-szolgáltatás használata – nem csak tilos, lehetetlen is. Az ankarai parlament már 2014-ben törvényt fogadott el, amely felhatalmazza az állami telekommunikációs hatóságot (TIB), hogy bírósági jóváhagyás nélkül tiltson le oldalakat, a szolgáltatókat pedig kötelezi arra, hogy két évig tárolják a felhasználók minden online aktivitását, és az adatokat kérésre osszák meg a hatóságokkal.
Az pedig különösen groteszk, hogy a hatalomátvételi kísérlet idején a szabadságát töltő Erdoğan éppen a FaceTime-on, az Apple videochat-szolgáltatásán keresztül szólította fel híveit, hogy tóduljanak az utcákra, megvédeni az elnök hatalmát.
Fehéroroszország: külföldről tilos
Fehéroroszországban fagyos szelek fújnak, lassan jár a posta… 2012 januárjában például egy olyan rendeletet léptettek hatályba, amely jelentős mértékben korlátozta az országban élők vagy akár az átutazók, ott tartózkodó külföldiek internethasználatát. A vállalkozók és a cégek csak helyi domaineket hozhatnak létre, sőt a más országokbol történő e-mail szolgáltatások nyújtását is tiltja a jogszabály – ilyen a Gmail, a Yahoo Mail, de bármelyik másik is. Minden kommunikációs eszköz egy központi azonosításon megy keresztül, akár laptop, akár router vagy mobiltelefon.
Kína: a világháló államosítása
Kína, Kelet óriása nagyban gondolkodik: óriáscégeket tilt ki, alapít helyettük sajátot, elveszi, amit akar – a világháló globális korlátozására törekszik. Ezt a március elején nyilvánosságra hozott, „Az együttműködés nemzetközi stratégiája a kibertérben” nevű dokumentumból tudjuk, ami bizony nem tanulság nélkül való, mert olyan alapossággal hivatkozik Hszi Csin-ping elnök szavaira, mintha ő maga diktálta volna. Eszerint a világ államainak együtt kell fellépniük a kiberközösségek jövőjéért, ám ezt Kína kemény állami kontrollal képzeli el. Ötletük középpontjában az áll, hogy növelni kell az állami szereplők hatalmát a kibertérben, közben visszaszorítani a versenyszféra szerepét. A béke elvével kezdődik a felsorolás, nemzetközi együttműködést sürget az online bűnözés és terrorizmus ellen. Ami szép és helyes, csak, mint tudjuk, bűn az, amit annak nyilvánítanak… Második helyen szerepel az online szuverenitás elve, vagyis az államoknak tisztelniük kell egymás szerepvállalását, az internet eltérő szabályozását, és részt kell venniük az online kormányzásban (international cyberspace governance). A megosztott kiberkormányzás a harmadik elv: a világ államai egyenlően vesznek részt a közös szabályozás kialakításában és a kibertér szabályozására létrehozott döntési fórumokban. Az utolsó elvként a „közös előnyöket” (shared benefits) említi a dokumentum – hát, ez bizony nem más, mint az internet globális államosítása. Ebből egyelőre annyi valósult meg, hogy Kinában nem elérhető sem a Google, sem a Facebook, sem a Twitter: ellenben a kínai politika – a számos állami honlap tanúsaga szerint – azért használja ezeket… (Forrás: Média 2.0 blog)
Észak-Korea: kiváltságos kevesek
Észak-Korea még ennél is keményebb vilag. Összesen 28 oldal működik az egész országban, de az sem az interneten, hanem egy helyi, netkompatibilisnek tekinthető, Kwangmyong nevű hálózaton. Ennek használata ugyan korlátlan és ingyenes mindenki számára, akinek van számítógépe – de kinek van? Egy gép ott az átlagkereset háromszorosába kerül. És ez a hálózat is csak a szigorúan ellenőrzött 28 oldalon keresztül érintkezik a világhálóval. Akadnak, persze, akiknek van korlátlan hozzáférési joguk mindenhez: az állami vezetés tagjai, a családjuk, az elit egyetemek hallgatói (többnyire szintén családtagok), és természetesen a hírszerzés meg az államvédelem munkatársai.
Biztos, ami biztos: az egész országban egyetlen internetszolgáltató működik.
Kuba: pénzért már szabad
Kuba más módszert követ. Magánszemélynek a legszigorúbb büntetés terhe mellett tilos volt a házi netkapcsolat létesítése és fenntartása az idei év elejéig, akkor azonban az állami telekommunikációs vállalat (ETECSA) bejelentette, kísérleti programot indítanak, melynek keretében Havanna két városrészében lehetőségük lesz az embereknek arra, hogy a Huawei-en keresztül szélessávú hozzáférést rendeljenek. Ehhez csatlakozhatnak a közkedvelt (és közhasznú), ám méregdrága netkávézók is. Csak hát a wifi hotspot használatának díja 2 dollár óránként, a havi átlagkereset pedig 25 dollár körül mozog. Az otthoni és üzleti internet kiépítése is csak idén kezdődött meg, és a szolgáltatás havidíja több száz dollár – az ETECSA monopóliuma megingathatatlan, jóllehet idén már a Google is szerződést kötött velük. Diktatúra, kétségtelenül az – de akinek van pénze, mégis netezhet…
Hozhatnánk még példát, számtalant, rögtön ott van Tunézia, ahol egyszerűen minden tilos, vagy Szingapúr és egyes arab országok, ahol csak a pornó – de mindenképpen elmondhatjuk, hogy általánosabb a világháló cenzúrázása a világunkban, mint hinnénk. Ez komoly problémákat is felvet a cenzúrázó államok számára, ugyanis nincs olyan állam ma a Földön, amelynek közigazgatása és gazdasága lemondhatna a világháló használatáról, márpedig, ahol használják, ott könnyen sérülhetnek a cenzori elvek. Azok a törekvések, amelyek az internet-hozzáférést kiváltsággá akarják tenni, szintén nevetségesek egy olyan világban, ahol rövidesen az egész bolygón lesz ingyenes wifilefedettség. Onnantól már csak olcsó eszközökre van szükség, és szabad az információ áramlása. De ne feledjük: a szabadság pusztán lehetőség, amivel tudni kell élni. Attól, hogy a hír szabad, még nem lesz igaz is…
ÖSSZEÁLLÍTOTTA: SZELE TAMÁS
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!