Szekszárd, Szolnok, Zalaegerszeg – néhány város azok közül, ahol átlátszó trükkökkel hozhatták helyzetbe a kormányfő vejének korábbi érdekeltségét a közvilágítási pályázatokon. A paraván mögül egyre több kínos részlet lóg ki; személyi átfedések, előre „megbeszélt” paraméterek és versenytársak, kamura bemondott élettartam. A kormány, az ügyészség és az érintettek is titkolóznak a csalás elleni uniós hivatal, az OLAF jelentéséről.
„Ez a korrupciós esetek állatorvosi lova. Bár korábban is létező technikákat alkalmaztak, de ezek szinte mindegyikét beleszőtték a rendszerbe, és már a látszatra sem figyeltek.” Ezt mondták lapunknak az egyik, korrupció elleni harccal foglalkozó szervezetnél az Elios-ügyben nyilvánosságra került hírekkel kapcsolatban.
Szervezett bűnözésre emlékeztető csalássorozat gyanúja bontakozik ki a korábban Orbán Viktor kormányfő vejének, Tiborcz Istvánnak az érdekeltségébe tartozó Elios Innovatív Zrt. által 2009 és 2014 között elnyert, uniós finanszírozású közvilágítási pályázatok ügyében. A kormánypártok és az érintett városok igyekeznek titkolózni, az EU csalás elleni hivatalának (OLAF) vizsgálati anyagát nem hozzák nyilvánosságra – szemben a 4-es metró beruházásáról készült dokumentumokkal –, de a paraván mögül egyre több kínos részlet lóg ki. Folyamatosan tisztul a kép, hogy az Elios miért szárnyalhatott a közvilágítási pályázatokon.
Kamura bemondott élettartam, előre megbeszélt „versenytársak”, személyi átfedések sejlenek fel. A tét nem kicsi. Az unió csaknem 13 milliárd forintnyi támogatást követelhet vissza.
Trükkök sora
Az Elios önkormányzatok közvilágításának korszerűsítését végezte el részben olyan időszakban, amikor a cégnek Tiborcz István, a kormányfő veje is a tulajdonosa volt.
Az OLAF vizsgálata szerint az Elioshoz kötődő közbeszerzések közül a vizsgált 35 projekt mindegyikében felmerült a visszaélés gyanúja, de az esetek felében, 17 pályázatnál úgy találták, hogy szervezett csalási mechanizmust építettek ki. A trükk meglehetősen egyszerű és első ránézésre is átlátszó volt: a pályázatokat úgy írták ki, hogy a feltételeknek az Elios vagy konzorciuma feleljen meg, mivel a projekteknél elvárták, hogy a pályázó cégnek legyen LED-lámpákkal kapcsolatos komolyabb előélete. Ennek – nem meglepő módon – csak az Elios felelt meg.
A cég olyan pályázatokat adott be, amelyek nem feleltek volna meg az elvárt megtérülési rátának – vagyis annak, hogy milyen feltételek mellett térül meg a befektetés –, ezért trükkhöz folyamodtak.
Az egyik legdurvább visszaélés volt a rendszerben az OLAF szerint, hogy ugyan a megtérülést 50 ezer világított órával 15 évre kellett volna kiszámolni (ekkora a lámpák élettartama), ám a pályázat beadása előtti utolsó pillanatban az 50 ezer világított órát minden pályázatban átírták százezerre.
Annak ellenére is, hogy egyértelmű: a lámpák élettartama csak körülbelül 60, legfeljebb 80 ezer óra.
Így viszont drágább vállalási ár esetén is ki lehetett mutatni az elvárt megtérülést – igaz, egy fiktív, nem létező paraméterre építve.
A pályázatokat tehát nem a piaci körülményekre írták meg, hanem pont fordítva. Az volt a lényeg, hogy a lehető legtöbb pénzt fizesse a pályázóknak az önkormányzat.
A külső műszaki ellenőrök azt javasolták, hogy minden kedvezményezett önkormányzat kössön 25 évre szóló, rögzített áras karbantartási szerződést a nyertessel.
Ezt végül az önkormányzatok nem tették meg, azaz az Elios profitszempontjait a saját érdekük elé helyezték.
Haveri kör
A szekszárdi csalásmodell például a következőképp nézhetett ki: „kitalálták”, hogy a városnak LEDes közvilágításra lenne szüksége.
A fideszes polgármester meggyőzte a képviselő-testületet erről, de előbb „leboltolták” a dolgot az Eliosszal – a Tiborcz-cég ugyanis hónapokkal a tender kiírása előtt értesülhetett a pályázatról. Ezután a vállalkozás egyik igazgatója a pályázati kiírásba is beleírhatott, olyan feltételeket beiktatva, amelyeknek csak az Elios felel meg. Különös részletek derültek ki a szolnoki pályázat esetében is.
A piaci árat három olyan „független indikatív ajánlat” alapján határozták meg, amelyeket ugyanaz a személy ugyanazzal a matematikai módszerrel, mindig azonos ártöbblettel készített el (három cég árlistájával kellett volna alátámasztani, hogy nagyjából mennyibe fog kerülni a korszerűsítés). A gyengébb ajánlatok minden részletükben 5, illetve 7 százalékkal magasabb árat tartalmaztak, mint a legjobb – egy kivétellel minden pályázatnál így történt. Ráadásul ezeket az indikatív ajánlatokat – Szolnok esetében például – csak utólag küldték el a hatóságnak egy olyan fájlban, amelynek létrehozási dátuma hónapokkal későbbi az aláírás 2013. februári időpontjánál.
A pályázat egyik melléklete, a lámpák javasolt számáról és a várható költségeiről szóló táblázat egyik társszerzője hírek szerint Mancz Ivette volt, az Elios közvilágítási igazgatója – vagyis a későbbi kivitelező adta meg az önkormányzat nevében azt is, pontosan mire pályáznak. Mancz Ivette neve a beszámolók szerint máshol is felbukkan: ő adott ajánlatot annak a cégnek a nevében is, amely a projekt zárását végezte, vagyis még az ellenőrzés is körön belül maradt. A jelentés szerint az OLAF rábukkant egy olyan word dokumentumra, amelyben 15 önkormányzat számára készült szerződés vázlata volt megtalálható. Ezt a dokumentumot Mancz hozta létre.
„A feltételezett szervezett csalás értelmi szerzői nem feltétlenül a kedvezményezettek, azaz a közvilágítási beruházásokat megrendelő önkormányzatok voltak, inkább a tanácsadók” – állítják a csalás elleni hivatal szakértői. Előkerült Hamar Endre – Tiborcz volt üzlettársa, barátja – neve is, aki tanácsadó cége, a Sistrade Kft. révén a kiírás feltételeit is befolyásolni tudta. A lámpákat szállító Tungsram- Schréder Zrt. pedig gyakran adott fél áron lámpákat az Eliosnak a többi céghez képest.
Hiába szállt ki azóta Tiborcz István az Eliosból, több jel utal arra, hogy kötődik a céghez és annak vezetéséhez. Az Elios igazgatósági tagja az a Péter Zsolt, aki a Keszthelyi Yachtkikötő Üzemeltető Zrt. vezérigazgatója – ez a vállalkozás is Tiborchoz köthető, egyik érdekeltségén keresztül szerezte meg a kikötőt, amiből aztán kiszállt.
Titkolóznak, ahol csak lehet
Az Elios szerződéseit először Szolnok hozta nyilvánosságra, majd Zalaegerszeg közgyűlése is úgy döntött, hogy megteszi ezt – végül azonban kiderült, hogy a kormánypárti képviselők csak „figyelmetlenségből” nyomtak mellé a szavazásnál, ezért egy rendkívüli ülésen visszakoztak. Tehát úgy döntöttek, végül mégsem kérik ki a kormánytól az Eliosról szóló, súlyos szabálytalanságokat feltáró OLAF-jelentést.
A Miniszterelnökség és a Polt Péter vezette Legfőbb Ügyészség is elutasította azokat az ellenzéki közérdekű adatigényléseket, amelyben a jelentést próbálták meg kikérni. Arra hivatkoznak, hogy a dokumentumok nyilvánosságra hozatala hátrányosan befolyásolhatná a folyamatban lévő vizsgálatokat. Orbán Viktor miniszterelnök, amikor veje egykori cégének OLAF-vizsgálatáról kérdezték, azt mondta, nem foglalkozik üzleti ügyekkel és nem is fog. Az Elios pedig közleményében a felfokozott érdeklődést politikai indíttatásúnak nevezte, amely szerintük „bizonyos érdekkörök politikai ambícióit” hivatott elősegíteni.
Ahonnan indultak
Az Elios diadalmenetében kulcsszerep jutott Hódmezővásárhelynek, az akkor még Lázár János vezette város volt ugyanis az első, amelynek közvilágítási tenderét – a szabálytalanságok ellenére – megnyerte az akkoriban Tiborcz István érdekeltségében álló cég – írta a 24.hu, amely újabb részeket szemlézett az OLAF jelentéséből. A projekten Tiborcz Istvánék mellett Lázár János akkori polgármesterhez köthető üzleti körök is serénykedtek. A miniszterelnök veje személyesen tárgyalt a lámpákról, a lebonyolításban részt vevő közbeszerzési tanácsadók pedig később a Lázár vezette Miniszterelnökségtől kaptak zsíros megbízásokat – írta a portál.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
