Szekszárd, Szolnok, Zalaegerszeg – néhány város azok közül, ahol átlátszó trükkökkel hozhatták helyzetbe a kormányfő vejének korábbi érdekeltségét a közvilágítási pályázatokon. A paraván mögül egyre több kínos részlet lóg ki; személyi átfedések, előre „megbeszélt” paraméterek és versenytársak, kamura bemondott élettartam. A kormány, az ügyészség és az érintettek is titkolóznak a csalás elleni uniós hivatal, az OLAF jelentéséről.
„Ez a korrupciós esetek állatorvosi lova. Bár korábban is létező technikákat alkalmaztak, de ezek szinte mindegyikét beleszőtték a rendszerbe, és már a látszatra sem figyeltek.” Ezt mondták lapunknak az egyik, korrupció elleni harccal foglalkozó szervezetnél az Elios-ügyben nyilvánosságra került hírekkel kapcsolatban.
Szervezett bűnözésre emlékeztető csalássorozat gyanúja bontakozik ki a korábban Orbán Viktor kormányfő vejének, Tiborcz Istvánnak az érdekeltségébe tartozó Elios Innovatív Zrt. által 2009 és 2014 között elnyert, uniós finanszírozású közvilágítási pályázatok ügyében. A kormánypártok és az érintett városok igyekeznek titkolózni, az EU csalás elleni hivatalának (OLAF) vizsgálati anyagát nem hozzák nyilvánosságra – szemben a 4-es metró beruházásáról készült dokumentumokkal –, de a paraván mögül egyre több kínos részlet lóg ki. Folyamatosan tisztul a kép, hogy az Elios miért szárnyalhatott a közvilágítási pályázatokon.
Kamura bemondott élettartam, előre megbeszélt „versenytársak”, személyi átfedések sejlenek fel. A tét nem kicsi. Az unió csaknem 13 milliárd forintnyi támogatást követelhet vissza.
Trükkök sora
Az Elios önkormányzatok közvilágításának korszerűsítését végezte el részben olyan időszakban, amikor a cégnek Tiborcz István, a kormányfő veje is a tulajdonosa volt.
Az OLAF vizsgálata szerint az Elioshoz kötődő közbeszerzések közül a vizsgált 35 projekt mindegyikében felmerült a visszaélés gyanúja, de az esetek felében, 17 pályázatnál úgy találták, hogy szervezett csalási mechanizmust építettek ki. A trükk meglehetősen egyszerű és első ránézésre is átlátszó volt: a pályázatokat úgy írták ki, hogy a feltételeknek az Elios vagy konzorciuma feleljen meg, mivel a projekteknél elvárták, hogy a pályázó cégnek legyen LED-lámpákkal kapcsolatos komolyabb előélete. Ennek – nem meglepő módon – csak az Elios felelt meg.
A cég olyan pályázatokat adott be, amelyek nem feleltek volna meg az elvárt megtérülési rátának – vagyis annak, hogy milyen feltételek mellett térül meg a befektetés –, ezért trükkhöz folyamodtak.
Az egyik legdurvább visszaélés volt a rendszerben az OLAF szerint, hogy ugyan a megtérülést 50 ezer világított órával 15 évre kellett volna kiszámolni (ekkora a lámpák élettartama), ám a pályázat beadása előtti utolsó pillanatban az 50 ezer világított órát minden pályázatban átírták százezerre.
Annak ellenére is, hogy egyértelmű: a lámpák élettartama csak körülbelül 60, legfeljebb 80 ezer óra.
Így viszont drágább vállalási ár esetén is ki lehetett mutatni az elvárt megtérülést – igaz, egy fiktív, nem létező paraméterre építve.
A pályázatokat tehát nem a piaci körülményekre írták meg, hanem pont fordítva. Az volt a lényeg, hogy a lehető legtöbb pénzt fizesse a pályázóknak az önkormányzat.
A külső műszaki ellenőrök azt javasolták, hogy minden kedvezményezett önkormányzat kössön 25 évre szóló, rögzített áras karbantartási szerződést a nyertessel.
Ezt végül az önkormányzatok nem tették meg, azaz az Elios profitszempontjait a saját érdekük elé helyezték.
Haveri kör
A szekszárdi csalásmodell például a következőképp nézhetett ki: „kitalálták”, hogy a városnak LEDes közvilágításra lenne szüksége.
A fideszes polgármester meggyőzte a képviselő-testületet erről, de előbb „leboltolták” a dolgot az Eliosszal – a Tiborcz-cég ugyanis hónapokkal a tender kiírása előtt értesülhetett a pályázatról. Ezután a vállalkozás egyik igazgatója a pályázati kiírásba is beleírhatott, olyan feltételeket beiktatva, amelyeknek csak az Elios felel meg. Különös részletek derültek ki a szolnoki pályázat esetében is.
A piaci árat három olyan „független indikatív ajánlat” alapján határozták meg, amelyeket ugyanaz a személy ugyanazzal a matematikai módszerrel, mindig azonos ártöbblettel készített el (három cég árlistájával kellett volna alátámasztani, hogy nagyjából mennyibe fog kerülni a korszerűsítés). A gyengébb ajánlatok minden részletükben 5, illetve 7 százalékkal magasabb árat tartalmaztak, mint a legjobb – egy kivétellel minden pályázatnál így történt. Ráadásul ezeket az indikatív ajánlatokat – Szolnok esetében például – csak utólag küldték el a hatóságnak egy olyan fájlban, amelynek létrehozási dátuma hónapokkal későbbi az aláírás 2013. februári időpontjánál.
A pályázat egyik melléklete, a lámpák javasolt számáról és a várható költségeiről szóló táblázat egyik társszerzője hírek szerint Mancz Ivette volt, az Elios közvilágítási igazgatója – vagyis a későbbi kivitelező adta meg az önkormányzat nevében azt is, pontosan mire pályáznak. Mancz Ivette neve a beszámolók szerint máshol is felbukkan: ő adott ajánlatot annak a cégnek a nevében is, amely a projekt zárását végezte, vagyis még az ellenőrzés is körön belül maradt. A jelentés szerint az OLAF rábukkant egy olyan word dokumentumra, amelyben 15 önkormányzat számára készült szerződés vázlata volt megtalálható. Ezt a dokumentumot Mancz hozta létre.
„A feltételezett szervezett csalás értelmi szerzői nem feltétlenül a kedvezményezettek, azaz a közvilágítási beruházásokat megrendelő önkormányzatok voltak, inkább a tanácsadók” – állítják a csalás elleni hivatal szakértői. Előkerült Hamar Endre – Tiborcz volt üzlettársa, barátja – neve is, aki tanácsadó cége, a Sistrade Kft. révén a kiírás feltételeit is befolyásolni tudta. A lámpákat szállító Tungsram- Schréder Zrt. pedig gyakran adott fél áron lámpákat az Eliosnak a többi céghez képest.
Hiába szállt ki azóta Tiborcz István az Eliosból, több jel utal arra, hogy kötődik a céghez és annak vezetéséhez. Az Elios igazgatósági tagja az a Péter Zsolt, aki a Keszthelyi Yachtkikötő Üzemeltető Zrt. vezérigazgatója – ez a vállalkozás is Tiborchoz köthető, egyik érdekeltségén keresztül szerezte meg a kikötőt, amiből aztán kiszállt.
Titkolóznak, ahol csak lehet
Az Elios szerződéseit először Szolnok hozta nyilvánosságra, majd Zalaegerszeg közgyűlése is úgy döntött, hogy megteszi ezt – végül azonban kiderült, hogy a kormánypárti képviselők csak „figyelmetlenségből” nyomtak mellé a szavazásnál, ezért egy rendkívüli ülésen visszakoztak. Tehát úgy döntöttek, végül mégsem kérik ki a kormánytól az Eliosról szóló, súlyos szabálytalanságokat feltáró OLAF-jelentést.
A Miniszterelnökség és a Polt Péter vezette Legfőbb Ügyészség is elutasította azokat az ellenzéki közérdekű adatigényléseket, amelyben a jelentést próbálták meg kikérni. Arra hivatkoznak, hogy a dokumentumok nyilvánosságra hozatala hátrányosan befolyásolhatná a folyamatban lévő vizsgálatokat. Orbán Viktor miniszterelnök, amikor veje egykori cégének OLAF-vizsgálatáról kérdezték, azt mondta, nem foglalkozik üzleti ügyekkel és nem is fog. Az Elios pedig közleményében a felfokozott érdeklődést politikai indíttatásúnak nevezte, amely szerintük „bizonyos érdekkörök politikai ambícióit” hivatott elősegíteni.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
Ahonnan indultak
Az Elios diadalmenetében kulcsszerep jutott Hódmezővásárhelynek, az akkor még Lázár János vezette város volt ugyanis az első, amelynek közvilágítási tenderét – a szabálytalanságok ellenére – megnyerte az akkoriban Tiborcz István érdekeltségében álló cég – írta a 24.hu, amely újabb részeket szemlézett az OLAF jelentéséből. A projekten Tiborcz Istvánék mellett Lázár János akkori polgármesterhez köthető üzleti körök is serénykedtek. A miniszterelnök veje személyesen tárgyalt a lámpákról, a lebonyolításban részt vevő közbeszerzési tanácsadók pedig később a Lázár vezette Miniszterelnökségtől kaptak zsíros megbízásokat – írta a portál.
