1915 áprilisa, klórgáz: a francia, algériai és kanadai katonák néhány percen belül a saját nedveikbe fulladnak, miután a méreg szétmarja a tüdőhörgőket. 1915 decembere, foszgén: az antant katonái a belélegzés után kissé furán érzik magukat, majd az anyag néhány napon belül tönkreteszi a tüdőszöveteket. 1917 júliusa, mustárgáz: a brit és francia katonáknak kezdetben csak a torkát és a szemét irritálja a bűz, majd másnapra, aki érintkezett az anyaggal, megvakul vagy súlyos égési sérüléseket szerez, ami hónapokra harcképtelenné teszi.
A kor egyik húzóágazata a vegyipar, ahol a gyártás során számos melléktermék keletkezett, ezekből állították elő a hadi célra használt mérges gázokat. Az 1899-es hágai békekonferencián elfogadtak egy olyan nemzetközi szerződést is, amely megtiltja a fojtó vagy mérges gázokat célba juttató lövedékek alkalmazását a háborúkban. A konvenció hátterében az az elgondolás állt, hogy a háborút civilizált keretek közé kell szorítani, és nem szabad annál nagyobb szenvedést okozni az embereknek, mint ami elengedhetetlen a győzelemhez.
Ez az idea azonban az I. világháborúban hamar szertefoszlott. Amikor a német vezérkar szembesült vele, hogy a villámháborúból állóháború lett, rögvest igénybe vette Fritz Haber vegyészprofesszor találmányait. 1915 tavaszán a belgiumi Ypres mellett alkalmazták először a klórgázt hadi céllal: majdnem 6000 palack gázt nyitottak fel egyszerre a német katonák, amelyet a szél aztán az ellenséges területre vitt. A támadásra válaszul a britek is vegyifegyver-gyártásba fogtak, néhány hónapos lemaradás után a klórgázt és a foszgént is ugyanolyan gyakran alkalmazták, mint a németek. Utóbbiban akkora „sikert” értek el, hogy 1916 júniusában, a somme-i ütközetben a frontvonaltól számított 20 kilométer mélységig minden német katona megfulladt. A széljárástól függő módszer azonban sokszor a visszájára fordult, ezért mindkét oldalon olyan gázvezetők fejlesztésébe kezdtek, amely képes az ellenség vonalai mögé lőni a gázzal telített lövedékeket. A technológiát 1917-re sikerült tökéletesíteni, a németek mustárgáz-palackjaikat már így juttatták célba.
A világháború után is vettek be mérges gázokat helyi konfliktusokban, például az olaszok Líbiában és Etiópiában vagy a japánok Kínában. Bár az 1925-ös genfi konferencián megerősítették a hágai egyezmény tilalmát, a kutatások folytatódtak. A britek fejlesztették ki a hidrogén-cianidot, amely leállította az áldozat vérkeringését.
A náci birodalom vegyészei fejlesztették ki az első ideggázt, a tabunt, majd nem sokkal később az ebben a műfajban legmérgezőbb tartott szarint. A II. világháborúban azonban elvétve vetettek be mérges gázokat a frontokon, mert kevés olyan front volt, ahol akár évekig tartó állóháború zajlott. Ezzel szemben a német vegyészek által kifejlesztett és az IG Farben konszern által gyártott Zyklon-B-vel a haláltáborok gázkamráiban milliókat pusztítottak el.
A II. világháború után a vegyi fegyverek használata tabuvá vált. Ezt nyilván elősegítette, hogy a nukleáris fegyverek mellett már nem volt szükség rájuk. Ugyanakkor az USA által Vietnamban bevetett lombtalanító szerek is vegyi fegyvernek minősülnek. Ezek az anyagok közül a legismertebb az agent orange, amely nemcsak a növényzetet pusztította el évtizedekre, hanem sok százezer vietnami halálát okozta, rengeteg gyerek született különféle rendellenességgel, a vegyszert belélegző katonák jelentős része rákos lett. És akkor még ott van az amerikaiak által ugyancsak bevetett napalm.
Az 1980 és 1988 között zajló iraki–iráni háborúban a Szaddám Huszein vezette rezsim az iráni hadsereg számbeli és fejlettségbeli előnyét kompenzálta vegyi fegyverek bevetésével. Rendszeresen alkalmaztak mustárgázt és ideggázokat. A határhoz közeli kurd település, Halabjah több ezer lakosát is így gyilkolták meg, mert állítólag az irániakhoz húztak. Mindezért Szaddám unokatestvérét, „Vegyi Ali”-t tették felelőssé, akit az Irak elleni háborút követően fogtak el az amerikaiak 2003-ban, háromszor is halálra ítélték, 2010-ben kivégezték.
A szuperhatalmak közötti enyhülés nemcsak a nukleáris arzenált érintette, hanem a vegyi fegyverkezést is leállították. A folyamat csúcspontja az 1993-ban megkötött nemzetközi egyezmény volt, amely teljesen megtiltotta a vegyi fegyverek gyártását és alkalmazását, és arra kötelezte a részes feleket, hogy számolják fel készleteiket. A becslések szerint az országok eddig vegyi fegyvereiknek 78 százalékát semmisítették meg. Szíria, más diktatúrákkal együtt nem tartozik ezek közé.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!