Íme egy élelmiszer-ipari logikai feladvány: mi történik akkor, ha sikerrel járnak azok az EU-s országok, melyek azért lobbiznak, hogy a multik egy adott termékből minden uniós országba azonos minőségű, megegyező mennyiségű, csöppet sem különböző összetételű portékát szállítsanak? Miután az EU rábólintott a termékazonosságra, a nagy élelmiszergyártók első körben azt dönthetik el, átnevezik-e régiónként esetlegesen eltérő portékáikat – ha a válasz igen, akkor, mivel új terméket hoztak létre, nem kell megfelelniük „az egységesség követelményének”.

Ha viszont nem kreálnak új márkát, akkor azt kell kitalálniuk: emelnek-e árat vagy sem. Ugyanis jelen állás szerint Magyarországon az élelmiszerekért (az üdítőket is ideszámolva) átlagosan 21 százalékkal kell kevesebbet fizetni az EU átlagáránál.

Aminél az ausztriai élelmiszer-tarifák 20 százalékkal borsosabbak. Emlékeztetőül: a Nébih pont az osztrák minták vizsgálata után pedzegette, hogy Magyarországra más minőségű élelmiszereket küldenek a multik.

Arra pedig nyilván nem lehet rászorítani a multikat, hogy ezt az árkülönbséget lenyeljék.

Persze a multiknak azt is mérlegelniük kell, hogy megéri-e a felpumpált áron forgalmazniuk egy adott terméket. Ha nincs rá fizetőképes kereslet, akkor a válasz egyértelműen nem. Márpedig a magyar fizetések vásárlóértéke mintegy 40 százaléka az uniós átlagnak. Hogy egyértelmű legyen: egy nyugati polgár akkor is körülbelül két és félszer annyi élelmiszert vehet jövedelméből, mint egy magyar, ha a portékák árai magasabbak.

Egyszóval kevés az esély arra, hogy az emberek drágább terméket vegyenek – vagy a pénzszűke miatt, vagy azért mert a portéka kivonult.

A kérdés az, hogy ha valóban eltűnnek egyes portékák, mivel pótolják őket. Február 25-i számában a Vasárnapi Hírek azt mondta, hogy a kormány vélhetően piacot tisztit: vagy áruknak csinál helyet, vagy üzletláncnak.

És a kabinet mozgása azt mutatja, hogy valóban erről lehet szó. Ami a kormány alapállítását illeti, miszerint a multik silányabb minőségű termékeket öntenek ide, nos, az több sebből vérzik. Amennyiben a silány elsődleges jelentését nézzük, az rossz minőséget jelent – márpedig egy ilyen terméket nem engedhet piacara kerülni Európa egyik legszigorúbb (legalábbis a kabinet ezt állítja) élelmiszer-biztonsági szabályozása, a magyar. Ha mégis, akkor már fejeknek kellett volna hullani, hiszen a történet öt éve kezdődött, ekkor vetette fel Szlovákia, hogy az élelmiszeripari multik szegregálnak. Ám nem hullottak fejek, ami azt jelzi: a kifogásolt árucikkek megfeleltek a magyar szabályoknak.

A másik kérdés, hogy a kabinet a minőségért aggódik-e. A válasz egyértelműen nem. Ugyanis a kabinet azoknak az áruházláncoknak – Aldi, Lidl, Penny Market  – is nekimegy, sőt főleg nekik, amelyek talán a leginkább „saját márkás” terméket forgalmaznak (lásd keretes írásunkat). És félreértés ne essék: számos portékájuk – legyen szó virsliről, sonkáról, sajtról, tejtermékekről – magasabb arányban tartalmaz minőségi összetevőket (például húst), mint a nagy nemzeti vagy nemzetközi márkák. Ez persze felvetheti azt, hogy a kormány netán (esetleges minőségi lanyhaságuk ellenére is) a magyar termelőket és feldolgozókat akarja helyzetbe hozni. Csakhogy a piaci mondás szerint az említett három lánc portékái között kimagaslóan nagy a hazai termékek aránya a külföldi tulajdonú boltok között, miközben a többiben szintén durván jó az arány. És ami a harmadik legfontosabb szempontot illeti: a kabinetet nem érdekli, hogy mi mennyibe kerül, ugyanis ezek az üzletláncok ott vannak a legolcsóbbak között. (Gyors empirikus teszt útján megállapítható, hogy sok esetben 15-30 százalékkal szolidabb átlagáron kínálják árucikkeiket, mint a kormány szívének oly kedves CBA. De ez az arány majd változik, hiszen a cégek a többletterhek egy részét átháríthatják a vásárlókra.)

De összességében minden külföldi tulajdonú áruházlánc fizet.

Marad tehát az a feltételezés, hogy hosszú távon a kormány agrároligarchái termékeivel pótolhatná a kivont multitáplálékokat, illetve az általa favorizált lánc szerezhetné meg azokat az üzleteket, amiket a láncok az extra adó miatt feladnak. Az ugyanis többé-kevésbé egyértelműnek tűnik, hogy alapvetően nem a költségvetési pluszbevétel mozgatja a kormányt, hiszen annak ellenére bevállalja a láncok csuklóztatását, hogy tudja: intézkedései ellenkeznek az uniós joggal, így kötelezettségszegési eljárás elé néz. Ám a procedúra évekig vánszorog, és ha átrendeződött egy piac, azt  már nem lehet visszacsinálni.



 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!