Nincs politika populizmus nélkül – állítja a téma egyik legnevesebb szakértője, aki szerint a következő években Európában újabb populista kormányok alakulhatnak.
- Sokféle populista létezik, de mindegyikőjükben közös az ellenségkeresés és a végletes leegyszerűsítés.
- Az Orbán-kormány működése a populizmuskutatók egyik kiemelt témája lett.
- Interjú Paul Taggart brit populizmuskutatóval.
– Tulajdonképpen mi a populizmus?
– Huh, hát nem a jó embert kérdezi. Egy egész könyvet írtam róla.
– Azért néhány mondatban összefoglalhatná.
– A populizmus egyik legfőbb jellemzője az, hogy piedesztálra állítja az emberek egy bizonyos csoportját. A populisták szeretik az éles ellentéteket, a jó-rossz szembenállást, az igen-nem döntéseket. Emellett nagyon elitellenesek. Sokan azt mondják, hogy a populisták eleve korruptnak tartják a politikusokat, de szerintem ez nem így van. A politikát magát tartják korruptnak, ami aztán a politikusokat is azzá teszi. Harmadrészt, ellenségesek a reprezentatív politika mechanizmusaival szemben.
– Vagyis?
– Vagyis nem bánják, hogy létezik az állam, a kormány, és van valamilyen eredménye a működésüknek. De magát a politikacsinálást gyűlölik.
– Vehetjük egy kalap alá az összes populistát?
– Veszélyes, ha minden változatát egyformán kezeljük. A populizmus sokszínű. Ugyanakkor a populizmus nem tekinthető egységes politikai irányzatnak. Nincs olyan pártcsaládjuk, mint a szociáldemokratáknak, kereszténydemokratáknak és a többieknek. De a populistáknak nincsenek is ilyesfajta alapvetéseik. Csak más értékekkel, ideológiákkal szembeállítva élnek meg.
– Ennek ellenére beszélhetünk jobb- és baloldali populizmusról?
– Persze. Az európai populizmus eddig főként jobboldali volt, de most a baloldali irányzat felemelkedését láthatjuk, nemcsak Görögországban, hanem máshol is Európában.
– Azért a görög Szirizán kívül más baloldali populista párt nincs kormányon Európában.
– Az egész európai baloldal válságának a tünete lehet ennek az oka. Mostanában nem igazán láthatunk sikeres szociáldemokrata kormánypártokat sem. Ami meglepő, hiszen éppen azt hihetnénk, a gazdasági válság alatt nyerhetnének. Ha Európában nem is, más kontinenseken, például Dél-Amerikában nagyon sikeresek a baloldali populisták. Mikor egy populista párt felemelkedik, az egy adott politikai helyzet következménye.
– Tehát lehetnek követői a Szirizának?
– Öt-hat év múlva több baloldali populista kormány is alakulhat Európában. De azok inkább váltják, mintsem követik a Szirizát, mert nem hiszem, hogy Cipraszék hatalomban maradhatnak a következő választásokon. A mostani helyzet igazán próbára teszi őket.
– Milyen változatai léteznek még az európai populizmusnak?
– Egyik fajtája a bevándorlás kérdéseit feszegeti. Egy másik irányzat a nacionalizmus, a regionalizmus kérdéseit veti fel. A harmadik típus képviselői az euroszkepticizmusra építenek, ezt láthatjuk Nagy-Britanniában. Megint mások, mint Beppe Grillo Olaszországban vagy a spanyol Podemos a korrupció és a politikai intézményrendszert kritizálják.
– Ebből a felsorolásból úgy tűnik, mintha a populizmus virágkorát élné Európában.
– Számomra a politika örök jellemzője a populizmus, de különböző időkben különböző formákat ölthet. Nem gondolom, hogy egy kifejezetten populista pillanatnak lennénk a tanúi. A populizmus tanulmányozásakor gyakran abba a hibába esünk, hogy a látványos, drámai példákra figyelünk. Bár az igaz, hogy az eurózóna vagy az EU jelenlegi válsága teret ad a populizmusnak.
– Lényegében igazuk van a populistáknak?
– Nem mondom, hogy igazuk van. Veszélyes, ha igen vagy nem válaszokat akarunk a kérdésekre adni. A populisták éppen ezt teszik. Nagy-Britanniával kapcsolatban szörnyű leegyszerűsítés azt kérdezni, az ország kilépjen-e az EU-ból vagy sem. A vita valójában arról szól, hogy milyen Európai Unióban szeretnénk élni. Ezt nem lehet egy népszavazással eldönteni. Hasonlóképpen a bevándorlásra vagy a multikulturalizmusra sem lehet igen vagy nem választ adni.
– Ki a felelős azért, hogy mégis terjednek ezek a leegyszerűsítő válaszok, és sikeresek az „együgyű” politikusok?
– Az a baj, hogy az elmúlt tizenöt-húsz évben a politikai elit nem igazán vitatkozott Európáról. Így mikor a populisták felbukkantak, gazdasági érveket hozva arra, hogy nem éri meg az EU-ban maradni, a politikai pártoknak nagyon nehéz volt erre értelmesen válaszolni, mert eddig nem is gondolkodtak ilyesmin. Ha ez kérdés lett volna, akkor az Európa-pártiak könnyebben érvelhettek volna a bevándorlás vagy a multikulturalizmus előnyei mellett.
– És mi lehet a recept populisták ellen?
– Beszélni kell a problémákról, legyenek azok bármily bonyolultak. A populistákat ott lehet megfogni, hogy nem szeretik a politikacsinálás folyamatát, nem akarják elfogadni, hogy az néha zűrzavaros, és teli van vitákkal, megállapodásokkal, koalíciókkal. A populizmus lényegében annak a kudarca, hogy megértsük, miről is szól a mostani reprezentatív demokrácia. Abban igazuk van, hogy felvetik ezeket a problémákat. De a politika nem arról szól, hogy hatalomba emelünk olyan embereket, akiknek egyetlen ügyük van.
– De valamit mégiscsak tudhatnak, ha egyre több populista párt kerül a hatalom közelébe.
– Ez bizonyos szempontból azt jelzi, hogy ráéreznek a gondokra. Történhet ez úgy, hogy a már létező pártok válnak populistává. De ennél eggyel érdekesebb, mikor olyanok kerülnek kormányra, akik eleve populisták voltak. Ilyenkor a politikai elitet már nem kritizálhatják, de szeretik az ellenségképet fenntartani. Például Berlusconi hosszú évekig állt az egyik vezető európai ország élén, de mindig szerette áldozatként feltüntetni magát, akit a kommunista média és igazságszolgáltatás folyamatosan támad.
– Milyen jövője lehet egy olyan Európának, amelyet ennyi széttartó populista irányzat támad?
– Nem hiszem, hogy a populizmus tépné szét Európát. A populizmus inkább létező problémák tüneteként jelenik meg. Nem varrhatunk mindent a nyakukba. Ha a személyes véleményem érdekli, igenis van jövője az európai projektnek. Az EU-t mindig az olyan válságok vitték előre, mint a mostani görög dráma. A Sziriza átpolitizálja az európai integrációt, ami arra kényszeríti a politikai elitet, hogy elgondolkodjon a témán. Ezáltal a tárgykör a politikai párbeszéd részévé válik, normalizálódik. A demokrácia éppen arról szól, hogy egyes témákat mérlegelünk, megvizsgálunk.
Populisták kormányon
Paul Taggart a Policy Network londoni székhelyű think tank megbízásából több szakemberrel egy olyan tanulmányon dolgozik, amely hat országban – Ausztriában, Magyarországon, Olaszországban, Lengyelországban, Ecuadorban és Venezuelában – kormányon volt, vagy jelenleg kormányon lévő populistákat hasonlítja össze liberális szemszögből, hogy átfogó képet nyújtsanak a populizmus jelenlegi helyzetéről. A tanulmány októberben jelenik meg, de csütörtökön egy workshop keretében bemutatták az előzetes eredményeket. Magyarországról külön prezentációt tartottak (képünkön). A kutatók megállapították, hogy a nemzetközi közösség relatíve tehetetlen, ha egy populista párt kerül kormányra valamelyik országban, lényegében csak annyit tehetnek, hogy meghallgatják az ellenzéket is. Az adott országban pedig attól függ a populisták elleni fellépés, hogy van-e a demokratikus ellenzéknek olyan központi figurája, aki képes a populizmus ellen mozgósítani vagy koalícióra lépni a többi politikai szereplővel. Itt szerepet játszik az ország alkotmányos berendezkedése is. Dél-Amerikában az elnöki rendszer nagyban segíti a populistákat, míg az európai parlamentarizmusnál nagyobb esély van arra, hogy leváltsák őket. Továbbá, több esély van a populisták kiszorítására, ha olyan politikai szervezetről van szó, ami nemrég alakult. Ha egy már bejáratott párt válik populistává – mint ez Magyarországon is történt –, akkor az ellenzék mozgástere lényegesen lecsökken.
Ott a helyed. Angela Merkel német kancellár a görög miniszterelnök mellé invitálja Orbán Viktort - Fotó: Burger Barna MTI, Miniszterelnöki Sajtóiroda
Paul Taggart
a Sussexi Egyetem tanszékvezető tanára, fő kutatási területe a kortárs európai politika és a populizmus kapcsolata. A populizmusról számos könyve és tanulmánya jelent meg, a téma egyik legelismertebb európai kutatója. A Government and Opposition (Kormány és ellenzék) folyóirat szerkesztője, vendégelőadóként göteborgi, szarajevói és georgetowni egyetemeken oktat.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!