Egész életében végigkíséri a túlzsúfoltság miatti kevesebb figyelem, az iskolára való éretlenség miatti kudarcélmény és általában a tanulási nehézség azokat a gyerekeket, akiket most, 6 éves korukban iskolába kényszerít az állam.
Iskolára éretlen gyerekek tömege kerülhet hamarosan az iskolapadokba, ez pedig kudarcélményt és beskatulyázást hoz majd – ezzel érvelnek az iskolai tankötelezettség módosítása ellen tiltakozók. Mostantól nem lehetőségként, hanem törvényileg kötelezően kell 6 évesen az iskolát elkezdeni – ahogy korábban az óvodai beíratásnál a 3 éves korúak kötelezését már megszabták. A kormány szerint viszont ez egy lehetőség: ha az óvoda és a szülő egyetért, akkor maradhat még egy évet, de ha nincs egyetértés, akkor szakértői javaslat dönt a kérdésben. Elvben a 3. életévben történő beíratás és a 6. életévben az óvoda elhagyása nem függ össze, a gyakorlatban azonban mégis: mivel kevés a férőhely, szinte az összes hatévest elküldik majd iskolába, hogy a háromévesek elférjenek. „Szelíd kényszert kell alkalmazni azon családok esetében – főként Északkelet-Magyarországon – akik külön ösztönzők hatására sem akarják óvodába, iskolába adni gyermeküket” – fogalmazott korábban Gloviczki Zoltán helyettes államtitkár. Ezért aztán a szakemberek arra számítanak, hogy a szülők többsége nem mer majd a sorból kilógni. Fejlesztőpedagógusok szerint a merev keretek nem éppen az egészséges, valóban a gyerekek igényeihez igazodó fejlesztést segítik, sokkal inkább az uniformizálásról szólnak. Annál is inkább, mert igen nagy a gyerekek közti eltérés, más-más az érésük üteme. A felzárkóztatásra kétségtelenül szükség van, de szigorú szabályoknál nehezebb tekintettel lenni a szükséges kivételekre: olyan törvény kellett volna, amely tól-ig határozza meg az életkori határokat, az óvoda és az iskola kezdésénél egyaránt.
„Kétségtelen tény, hogy mondjuk az északkelet-magyarországi településeken nem feltétlenül rohannak a szülők a hároméves gyereket beíratni, és az is fontos szándék, hogy ezek a gyerekek ne kallódjanak el. De a most kialakított módszer nem ezt szolgálja” – mondja Bakonyi Anna, pedagógiai szakértő, aki szerint iskolára éretlen gyerekek sokasága kerülhet az iskolapadokba, a helyzetet pedig tovább nehezíti az a hatalmas szakadék, ami az óvoda és az iskola között van. Utóbbi ugyanis sokszor kezelhetetlen „élesváltást” hoz a gyerekek életében. Az érési folyamat befolyásolható, de nem helyes felgyorsítani, kvázi megerőszakolni a természetes menetét, csak azért, hogy a gyerek a kitűzött időpontban érje el az iskolaérettséget – fogalmazott a szakember. Bakonyi Anna szerint a mai rendszer nem könnyíti meg a gyerekek helyzetét: az óvoda után beültetik őket a padba, ahol 45 percet mereven, egymás hátát nézve kell végigülniük. Persze vannak kivételek és jó iskolák, de a legtöbbször nincs átvezetés – ezért az iskolára még nem érett gyerekek komoly kudarcélményekkel kezdik majd a diákéletet, ami pedig végleg megpecsételheti tanulási „karrierjüket” – magyarázta a szakértő. Arról a kormány hallgat, hogy a leterhelt pedagógusok miként foglalkozhatnának a hátrányos helyzetű, vagy éppen kiemelkedő képességű gyerekekkel.
Várható és logikus eredménye volt az osztálylétszám 27-ről 32 főre emelése annak a faramuci helyzetnek, hogy az oktatási ügyekkel foglalkozó államtitkárság rosszul mérte fel korábbi előterjesztéseinek súlyát – mondta lapunknak Mendrey László. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) elnöke szerint lehetett volna számítani arra, hogy ha az iskolába lépés kötelezettsége elérésének határát megváltoztatják, május 31-ről augusztus 31-re, akkor az elsősök beiratkozásánál torlódás lesz, mert egymásra csúszik két korosztály, és többeknek kell majd elkezdeni tanulmányaikat. Bár korábban több ízben is sor került egyeztetésre az államtitkárság és a szakszervezetek, szakértők között, ám ezek nem haladták meg a formalitás szintjét, s hiába jelezték észrevételeiket, a kormány többnyire figyelmen kívül hagyta azokat – jegyezte meg Mendrey.
„A gyerekek az óvodai környezetben ahhoz vannak szokva, hogy naponta legfeljebb 20-30 percig kell egy-egy feladatra koncentrálniuk, de az iskolában naponta négyszer 45 percig kell egy helyben ülniük. Aki nem elég érett az iskolához, annak ez szinte megoldhatatlan feladat jelent. Ráadásul az iskolák sincsenek felkészülve arra, hogy befogadjanak ennyi gyereket” – fogalmazott a PDSZ elnöke, aki szerint a legnagyobb probléma épp azokon a területeken lehet, ahol a legtöbb a gyerek. „A lakótelepeken, ahol amúgy is magas a jelentkezők száma, a hetvenes-nyolcvanas években épült iskolák vannak. Ezek még úgy lettek kialakítva, hogy egy-egy osztályban körülbelül 20-24 gyerek férjen el kényelmesen. Persze, be lehet tenni még 4-5 padot a termekbe, de akkor azok túlzsúfoltak lesznek. Kutatások bizonyítják, hogy ilyen körülmények között a tanulás nehezített: ha ugyanakkora területre több gyereket zsúfolunk be, nehezebb fegyelmezni, lenyugtatni őket, nem tudnak annyira koncentrálni, zavarják egymást, ingerültebbek lesznek, hiszen hiányzik a számukra is nélkülözhetetlen »intim szféra«” – magyarázta Mendrey László. A magasabb létszám a pedagógusokat is megterheli, emellett egy-egy gyerekre is kevesebb idő és figyelem jut, s ez lehetetlenné teszi a köznevelési törvény egyik legfőbb célkitűzésének megvalósítását, a minőség emelését. Nem véletlen, hogy a kisebb létszámú osztályokban általában a tanulók jobb eredményeket érnek el. A kérdésnek van konkrét anyagi vonzata is: az elnök úgy tudja, van olyan iskola a fővárosban, ahol épp a zsúfoltságot elkerülendő új tantermeket alakítottak ki a korábbi fenntartók, ezzel jelentősen megterhelve az önkormányzat költségvetését.
„Ez egy egyszeri, ám a most beiratkozó gyerekek számára igen komoly probléma, amely az általános iskolában egészen biztosan végig fogja őket kísérni. Sokan lesznek, kevesebb figyelem irányul majd rájuk, zsúfolt környezetben tanulnak majd” – mondta Mendrey László.
Azonban az óvodák sem lélegezhetnek fel, hogy a 6 éveseket „kisöprik”. Az óvodai férőhely éppen ott kevés, ahol a legjobban kellene: a hátrányos helyzetű térségekben. (A zsúfoltság ezen kívül még a főváros agglomerációs övezetében jellemző.) Az oktatási államtitkárság adatai szerint egy év múlva csaknem 400 ezer gyermeknek kell óvodai férőhelyet találni. Ennyi viszont nincs. A tárca a problémát úgy oldaná meg, hogy a jelenleg az óvodák számára jogszabályban előírt 3 négyzetméter/fő helyszükségletet kettőre csökkenti, azaz másfélszer több gyerek elhelyezését teszi majd lehetővé az egyes óvodákban. Vagyis az amúgy is túlterhelt óvodák zsúfoltságának növelésével.
„Minden első osztályosnak megtalálta a helyét a KLIK” – áll a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ pénteki sajtóközleményében. Hogy azt a technikai bravúrt, miszerint 25 százalékkal több gyereket kellett idén elhelyezni, mint amennyire eredetileg számítottak, hogy sikerült kivitelezni, arról egyelőre nem tájékoztatta az érdeklődőket az intézmény. „A helyenként előforduló túljelentkezést a legtöbb esetben új osztály indításával rendezte a KLIK” – írták. Mindemellett nyilvánvalóvá tették, hogy a túljelentkezésből fakadó pluszköltségeket (tantermek kialakítása és működtetése) az önkormányzatoknak kell kigazdálkodniuk, az állam csak a taneszközöket és a megfelelő pedagóguslétszámot garantálja. Igaz, az iskolák új tantermeinek kialakítása egyszeri költség, ám valójában hosszú távon felesleges is – hiszen csak az idén beiratkozó gyerekeknél kell ezzel a magas létszámmal számolni, a továbbiakban hasonló problémák nem adódnak majd. (D.-H. N.)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!