– Az előválasztás egyenlő esélyeket biztosítana a résztvevőknek, ráadásul a Republikon Intézet javaslata szerint bárki – párttagságtól függetlenül – beszállhatna. Miért veszélyeztetnék a pártemberek jól fogott pozíciójukat egy ilyen versenyben?

– Egyrészt nem minden pártnak vannak jól fogott pozíciói. Másrészt 2014-ben megtanulták a pártok, hogy ha pozícióvédelemre játszanak, annak pozícióvesztés lesz a vége. Ráadásul 2018-ban mindenképp lesz előválasztás.

– 2014-ben sem volt.

– Dehogynem, csak éppen egyedül a szakma hívta így. De az a folyamat, ahogy Bajnai Gordon és Mesterházy Attila megküzdött egymással (olykor Gyurcsány Ferenccel színesítve), az bizony előválasztás volt.

– Akkor megy ez magától. Mi szükség meghirdetni, szabályozni?

– Mert 2014-ben nem tudtuk, hol a folyamat vége, nem volt transzparens a rendszer és pillanatnyi taktikai viszonyok határozták meg a politikusok mozgását. Így a végén mindenki elégedetlen volt – sokan úgy érezték: nem a legideálisabb konstrukció született meg.

– Mit gondol: a baloldalon a személy és a marketingtaktika hibádzik, vagy a tartalom hiányzik?

– A vízió biztos hiányzik, ahogy szervezeti baj is van.

– Segít alternatívát és struktúrát építeni az előválasztás?

– Az előválasztás nem megoldás mindenre: a sok probléma közül egyre, talán. De mivel javaslatunk (lásd keretes írásunkat, "Így rostálnának" címmel) szerint a miniszterelnökjelöltjelölteknek megyei előválasztásokon is részt kell venniük és valamit mondaniuk kell, bízom benne, hogy a tartalomalkotásra is pozitív hatással lehet.

– Ahol dívik az előválasztás, ott a pártbéli erőviszonyok tisztázására használják. „Rendet vághat” több versengő párt között is?

– Magyarországon valahogy meg kell oldani, hogy az ellenzéki pártok harmonikusan működjenek együtt. Illetve a politikai innováció jó része ma civil műhelyeknél, tüntetésszervező csoportoknál van – őket eddig nem lehetett becsatornázni a pártokhoz: az előválasztás alkalmas lehet erre.

– Miért állna be egy civil, ha pont azok vesznek benne részt, akiktől eddig távol tartotta magát?

– Azért, mert teljesen más a logikája. Most ha egy civilnek politikai ambíciói vannak, vagy belép egy pártba, vagy alapít egyet. De ilyesmit valószínűleg nem akar. Az előválasztásokon viszont elindulhat magánszemélyként, és bizonyíthat – például megmutathatja, hogy egy színpadon meg tudja verni Gyurcsány Ferencet.

– Mi történik, ha elfajul a küzdelem, durva negatív kampánnyal kicsinálják egymást a jelöltek, esetleg elvérzik minden miniszterelnök-aspiráns?

– Én ettől nem félnék. Ha nincs előválasztás, akkor szerintem a riválisok jobban támadják egymást, mivel a kampány végén nincs egy olyan közös történet, ami az ő sorsukat is befolyásolja. A baloldalon azért eddig számos esetben tűnt úgy, hogy a „nekem az a legjobb, ami a másiknak a legrosszabb” elv vezérli a pártokat. Ráadásul még mindig jobb, ha egy baloldali jelöltet barátságos szereplők támadnak időben, mintha a kampányfinisben a Fidesz és a Jobbik önti a nyakába a vádakat.

– Úgy érti, az előválasztás egyfajta öntisztulás?

– Így van, hiszen a szereplőket tesztelik: egy előválasztási kampányban majdnem akkora médiafigyelem jut egy politikusra, mint egy „éles kampányban”.

– A pártok egyetértése mennyire feltétele az előválasztásnak – például ha minden formáció akarja, de a baloldal legnagyobbja, az MSZP viszont nem, akkor van értelme?

– Nincs. Akkor érdemes nekifutni, ha minden releváns szereplő egyetért.

– Mi fontosabb: hogy a miniszterelnök-jelöltet szemeljék ki előválasztással, vagy az, hogy az egyéni választókerületek képviselőjelöltjeit?

– Szerintem a miniszterelnök-jelölt a fontosabb, de a legfontosabb a folyamat kampányjellege, mert ez demonstrálja a szavazók számára, hogy a baloldal igenis tud valamit csinálni – mégpedig egy évvel a választások előtt. 2014 legnagyobb hibája az volt, hogy az alkufolyamat (szabályok hiányában) elhúzódott, kampányra két hónap jutott, és az is a Simon Gábor-ügyről szólt.

– A személyes jelenlétet kívánó előkampány „kiküszöböli” azt, hogy a média jóval kisebb hányada tudósít a baloldal kampányeseményeiről?

– Kifogás ez a médiaprobléma. A Jobbiknak sem volt felülete, csinált magának. A közösségi média a baloldalnak is rendelkezésére áll, az online hírfolyamba is be lehet kerülni. Nem beszélve arról, hogy a megyei előválasztásoknak köszönhetően a helyi, regionális médiát is jobban el lehet érni.

– Az is kifogás, hogy az ellenfél meghackelhet egy ilyen előválasztást? Példának okáért, ha a Fidesz úgy érzi, hogy előkerült egy potens kihívó, akkor tízezrével regisztrálja az előválasztáson aktivistáit, hogy a kevésbé veszélyes jelölt győzzön.

– Az őszinte válaszom az, hogy nem tudom, ennek mekkora az esélye. Amerikában 50 év alatt egyszer, egyetlen tagállamban, Wisconsinban történt ilyesmi. Nem lenne életszerű azt mondani egy fideszes aktivistának, hogy tagadd le a pártkötődésedet, írj alá egy baloldali értéknyilatkozatot, és szavazz le taktikai okból egy egyébként neked nem szimpatikus jelöltre. Ezt tömeges és szervezett módon nagyon nehéz megtenni, és ha kiderül, akkor az óriási pofon a Fidesznek. A személyes jelenlét pont ennek megakadályozása okán szerepel a javaslatban. Továbbá akad egy másik szempont: csöppet sem könnyű egy évvel a választások előtt megmondani, hogy ki a jobb jelölt.

– És az hogy oldható meg, hogy maguk a pártok ne hackeljék meg az előválasztást, azaz ne csak mozgósítható párttagok szavazzanak?

– Hozni kell még több embert. Most lehet tesztelni azokat a mondásokat, hogy az MSZP szervezete nagyon nagy, Gyurcsánynak vannak a legelkötelezettebb hívei, az Együtt és a PM ugyan kevés tagot számlál, de a közösségi médián keresztül egy csomó embert tud mobilizálni. És úgy látom, a baloldalon, a liberálisok között elemi igény van rá, hogy valami történjen. Biodíszletnek senki nem megy el egy pártrendezvényre. De ha van valós tét, szerintem mozdulni fognak – ahogy az internetadó esetében is tették.

– Tegyük fel, zajlik az előválasztás, és egy formáció már a harmincadik választókerületben marad alul a többi párttal szemben. A társadalom megvetésén kívül mi tarthatja vissza attól, hogy kiszálljon az egészből?

– Megnézem én, hogy ki szavaz arra, aki kiugrik egy megállapodásából, mert nem tudott elég helyet szerezni. Egyébként a kisebb pártoknak ma sincs rengeteg helyük – ha egy kicsi nem tud háromnégy helyet szerezni, akkor joggal kérdőjeleződik meg, hogy szükség van-e rá. De biztos vagyok benne, hogy – kiragadott neveket említve – Juhász Péter az V. kerületben vagy Karácsony Gergely Zuglóban nyerni tud, noha az Együtt, illetve a PM támogatottsága kisebb, mint az MSZP-é.

– Beszélgetnek pártokkal az előválasztásról?

– Mi azért mutattunk be egy koncepciót, hogy vitát generáljunk, és ne lehessen lesöpörni az előválasztás ötletét, mondván: úgysem lehet megvalósítani. Hát meglehet. Az más kérdés, hogy pont úgy kell-e megcsinálni, ahogy a Republikon Intézet javasolta. Ha van politikai szándék, a részletszabályok kidolgozhatók.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!