Eltemetett demokrácia – Vörös Imre volt alkotmánybíró szerint államcsíny történt

– Már márciusban államcsíny alapos gyanújára figyelmeztetett, egyebek között azért, mert ön szerint a kétharmados többséggel elfogadott törvények nagy számuk és tartalmuk miatt egy, a kizárólagos hatalombirtoklásra irányuló gépezet fogaskerekei. Akkor még sehol nem volt a választási eljárási törvényjavaslat. Az mennyiben árnyalja a képet?

– Tovább ront a helyzeten. Eddig harminckét kétharmados törvényt fogadtak el, ha a földtörvény is sarkalatos lesz, azzal együtt harminchármat. Ez gyakorlatilag lefedi a közélet kilencven százalékát – minden érdemi kérdésben megkötnék a következő kormány kezét. A jogalkotói cinizmus abban áll, hogy e törvényhozási tárgyak túlnyomó része egyáltalán nem sarkalatos jelentőségű: a kitüntetések, az Állami Számvevőszék vagy a Költségvetési Tanács működésének szabályai, a nyugdíjrendszer, a forint fizetőeszközként való deklarálása, az adórendszer… Mindegy is, mi történik még.

– Hogyhogy?

– Ezzel a demokrácia el van temetve. Innentől azt is meg lehet szavazni, hogy minden törvény kétharmados. Bármit. Már nincs jelentősége. Ugyanis mindezzel vagy a változatlanságot kódoljuk, vagy egy olyan koalíciós kényszert a mindenkori kormány és ellenzék között, ami gyakorlatilag működésképtelenné teszi az országot. Teljesen mindegy lesz, hogy ki kormányoz, és ki van ellenzékben.

– Úgy tűnik, a Fidesz ennek ellenére is biztosra akar menni.

– Én nem nevesíthetem azt a pártot, amelyiknek ezek a változások előnyösek. A tény az, hogy a mindenkori relatív többséget hozó párt pozícióját erősíti fel végtelenül a már elfogadott választójogi törvény, amely a győztest tovább jutalmazza. A választási eljárási törvény tervezete pedig a kisebb pártok működését lehetetleníti el. Például előírja, hogy a választási körzetekben két pártdelegáltnak kell lennie: ha a pártok nem küldenek kettőt, akkor egyet sem küldhetnek. Ez lehetetlenné teszi az egész folyamat demokratikus kontrollját. A határon túli magyarok levélben történő regisztrációja ellenőrizhetetlen: senki nem tudja bizonyítani, hogy ki adta fel azt a levelet, például Ausztráliából, hogy nem holt lelkek százezrei küldik be azokat – a választás manipulálásának, a választási csalásoknak annyi lehetősége van elrejtve ezekben a jogszabályokban, amivel megszűnik a polgári demokrácia. A választási eljárási törvény elfogadása határvonal, amelyet ha átlép a kormánytöbbség, akkor ezzel befejezettnek tekinthető a hatalom kizárólagos birtoklására törekvés. A kétharmados törvények nagy száma miatt egyébként sincs tétje a választásoknak, ezzel a két választójogi jogszabállyal pedig a választások tisztasága, szabadsága alaposan megkérdőjelezhetővé válik.

– Ezzel az államcsíny végrehajtottnak tekinthető?

– Igen. A választási törvényekben megfogalmazott „kísérletek” egy olyan irányba viszik el a közjogi rendszert, ami még jobban ráerősít az eddigi aggályokra. Vagyis, hogy ez egy demokratikus garanciák nélküli, autoriter rendszer, nem pedig polgári demokrácia. Egy Patyomkin-demokrácia.

– A kormány minden kifogásra ugyanazt az érvet hozza fel: hogyne lenne demokratikus ez vagy az, amikor ugyanígy van az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában…

– A lényeg az összkép. El lehet vitatkozni egyes elemeken, de a probléma az, hogy ezek mind fogaskerékszerűen illeszkednek egy nagy gépezetbe: közjogi rendszerünk egészébe. Lehet azzal érvelni, hogy az Egyesült Államokban is – persze egészen más körülmények között – van választási regisztráció, vagy hogy a kampányeszközök korlátozásának a célja az olcsóság, de itt Magyarországon ez a választási eljárási törvény a közjogi rendszer egyik fogaskerekeként kétségessé teszi a mindenkori kormány leválthatóságát. Ezt ki kell mondani. Ha a most még a parlament előtt lévő tervezetet ebben a formában fogadják el, akkor létrejön egy olyan választójogi rendszer, amit egyébként az Alaptörvény tilt: a hatalom kizárólagos birtoklására való törekvést szolgáló rendszer, függetlenül a mindenkori kedvezményezett párttól. Ez ellen az Alaptörvény szerint mindenkinek kötelessége fellépni.

– Pontosan mit ír az Alaptörvény?

– Ha egy jogszabály bármelyik paragrafusáról megállapítható, hogy az a közhatalom kizárólagos birtoklására vonatkozó törekvést segíti elő, akár önmagában, akár a többi hasonlóval együtt, akkor az a paragrafus sérti az Alaptörvény C. cikke második bekezdését. Azzal például, hogy a Költségvetési Tanács akár két taggal is megakadályozhatja a büdzsé elfogadását, hogy a jegybank alelnökeit a miniszterelnök nevezi ki, hogy a Monetáris Tanács létszámát szakmai indokok nélkül felemelik, hogy a bírák tisztsége egyetlen ember döntésétől függ, hogy a Médiahatóság teljhatalmú vezetőjét kilenc évre nevezi ki a kormányfő, és még lehetne sorolni. A lényeg a rendszer egésze. Ez a kialakult konstelláció pedig úgy, ahogy van, alkotmányellenes.

– De ezt csak az Alkotmánybíróság mondhatja ki. Márpedig a Szabadság és Reform Intézet tavaszi beadványát, amely a hatalom kizárólagos birtoklására irányuló törekvéseket kifogásolta, a testület nem fogadta be.

– Az Alkotmánybíróság valóban úgy ítélte meg, hogy az adott indítványt előterjesztő négy magánszemély nem érintett közvetlenül, így aztán nem döntött arról, hogy megvalósul-e a hatalom kizárólagos birtoklására irányuló törekvés. Kiss László különvéleményt írt a végzéshez, amelyben felhívta a figyelmet: jelen körülmények között nem lehet olyan indítványt írni, amely ennél jobban be tudja bizonyítani, hogy érintettek vagyunk. Miközben például egy német állampolgár alkotmányjogi panasza alapján a német alkotmánybíróság elbírálta az unió alapszerződéseit módosító Lisszaboni Szerződést. Fel sem merült, hogy ne lennének érintettek. Ezen az alapon a magyar médiatörvény, a magyar bírák jogállása is eléggé érinti bármelyik magyar állampolgárt.

– Ön lát még kiskaput?

– Nem kiskapuról beszélnék, hanem mindnyájunk törvényes jogérvényesítési lehetőségeiről. Látok lehetőséget, bár a „kaput” az Alkotmánybíróság félig behajtotta. Lehetne új indítványokat írni, másképp megfogalmazni, a személyes érintettséget jobban kidolgozni. A Szabadság és Reform Intézet kitűnő beadványt készített, azt be lehetett volna fogadni, de ha az Alkotmánybíróság úgy látja, hogy túlságosan általánosan megírt, manifesztumszerű volt, akkor meg lehet teljesen neutrálisan, alkotmányos érdekeiben sértett érintettségként fogalmazni.

– Például?

– Ha a választási eljárási törvény kapcsán valaki kifogásolja, hogy csak a közmédiában, összesen napi tíz percben hirdethet az összes párt. Nehéz erre azt mondani, hogy tíz perc bőven elég, üljön ott a tévé előtt álló nap, majd csak belefut… Vagy a választási regisztráció azt jelenti, hogy egy budapesti kerületben, vagy Győrben akár százötvenezer embernek kell a jegyzőhöz elzarándokolnia – mi ez, ha nem érintettség?

– Addig hogyan tovább?

– Nehéz válaszolni. Azért kínálgatom a törvényes megoldásokat, hogy a jog keretei között tartsuk a folyamatokat. Egy ország működőképessége múlik ezen. Ha a kajászói gazdák felszántják mások földjét, vagy valaki lekaszálja más lucernáját, mert úgy gondolja, hogy törvénysértően mennek a dolgok, abból nagy baj lehet. Ráadásul egyre több ember gondolja úgy, hogy ez nincs így rendjén – a folyamatok előbb-utóbb jogilag kezelhetetlenné válnak.

– Pedig a tanulmányában ön is megállapította, hogy a polgári engedetlenség egy lehetséges válasz egy alkotmányellenes helyzetre.

– Valóban, ez is egy jogi lehetőség, csak ez anarchiához vezet. Az Alaptörvény idézett cikkelye szerint a kizárólagos hatalombirtoklásra való törekvéssel szemben törvényes úton mindenki köteles fellépni, de ha az már meg is valósult, akkor értelmetlen számon kérni, hogy miért nem tartják be azokat a törvényeket, amelyekkel megvalósították a kizárólagos hatalombirtoklást. Ilyenkor az Alaptörvény szerint azokat a jogszabályi rendelkezéseket, amelyek ennek megvalósítását szolgálják, nyugodtan figyelmen kívül lehet hagyni, mert ezzel az alkotmányosság talaján maradunk. Más szóval maga az Alaptörvény menti fel az ilyen törvényi rendelkezéseknek való engedelmesség alól polgárait – éppen azért, hogy alkotmányos úton léphessenek fel a kizárólagos hatalombirtoklás ellen.

– De itt ismét visszajutottunk az Alkotmánybírósághoz.

– Igen, annak kell állást foglalnia. Nincs objektív mérce. Szerintem a választási eljárási törvény elfogadásával a folyamat befejezettnek tekinthető, de másoknak lehet más véleményük.

– Olyannyira, hogy még az állam sem tartja be a törvényeket a földpályázatok esetében. De ha már itt tartunk, nemzetközi bírósági ítéleteket és jogerős hazai bírósági ítéleteket sem hajt végre.

– Erről nem tudok jogi véleményt mondani. Egy jogerős ítélet mindenkit kötelez. Demokráciához demokraták is kellenek: a jog nem tud mit kezdeni azzal, ha nem hajtanak végre egy jogerős ítéletet. Ehhez olyan mentális feltételek, olyan mértékű cinizmus szükséges, amit én nem tudok értelmezni. Ezzel elérkeztünk a jog határaihoz.

– Itt megállt a jog? A bíróság nem kényszerítheti ki a Klubrádió ügyében született ítélet végrehajtását a médiahatóságtól?

– Van bírósági végrehajtó, de a szerződést megkötni a médiahatóságnak kell. A bíróság erre kötelezheti, de nem foghatja meg XY kezét, hogy akkor írja alá a szerződést.

– Mi lesz a bírák nyugdíjazásáról született nemzetközi ítélet elmismásolásával?

– Ebben az ügyben, és más, Strasbourgban futó ügyekben, mint például a közszolgák elbocsátása, egy nemzetközi egyezmény megsértését kockáztatjuk. Az uniós csatlakozásunk egyik feltétele volt, hogy taggá váljunk az Európai Emberi Jogi Egyezményében, amelynek sorozatos és tudatos megsértése miatt így előbb-utóbb felfüggeszthetik a magyar állam szavazati jogát az EU-ban, és ezzel kvázi a tagsághoz fűződő jogokat is. Nem csoda, hogy gyakran értetlenek velünk kapcsolatban az uniós intézmények: egy demokrata számára közhely, hogy a jogerős bírósági ítéletet végre kell hajtani. Az, ami most történik, legyen kivárás vagy cinizmus, a jogállam alapjait ássa alá. A kajászói gazdák mondják erre, hogy oké, akkor mi meg szántunk – de ez nem megoldás, főleg nem jogállami.

– Mi történik a választások után? Feltételezzük, hogy bár a rendszerbe kódolva van a nem szabad választások lehetősége, mégis a demokratikus ellenzék győz. Fleck Zoltán az ön tanulmányára hivatkozva mondta azt, hogy 2014-ben gyakorlatilag a legtöbb 2010 óta született törvényt érvényteleníteni lehet, mert azokat alkotmányellenesen fogadták el.

– Csak azon törvények azon rendelkezéseiről mondtam ezt, amelyek a kizárólagos hatalombirtoklást építik ki és garantálják. Ezzel együtt valóban felmerül a kérdés: ki fogja minősíteni azt a közjogi-alkotmányjogi helyzetet, amibe az ország került? Valakinek állást kell foglalni, és véleményem szerint ez lehet az Országgyűlés. Ha az úgy foglal állást, hogy mindaz, és persze csak az, ami 2010 óta a kizárólagos hatalombirtoklás érdekében történt, alkotmányellenes, akkor igen, semmissé nyilváníthatja az ilyen tartalmú rendelkezéseket.

– Feles többséggel?

– Az én értelmezésem szerint igen. Az Országgyűlés hozta létre az Alkotmánybíróságot, ez a legfőbb szuverén szervezet. Ez a lehetőség sehol nincs külön leírva, de nem is kell: én abból indulok ki, hogy a parlament hatalmazta fel az Alkotmánybíróságot, hogy döntsön alkotmányossági kérdésekben. Egy ilyen alapkérdésben tehát, hogy a kialakult közjogi rendszer alkotmányos-e, maga a felhatalmazó is állást foglalhat.

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!