Gyorsan kiszáradhatnak az ország pénzügyi forrásai: 3 százalékos recesszió is beüthet, ezzel 600 milliárdos megszorítást kockáztat a kormány. Az oktatás és az egészségügy vérezhet, de a rendőr minden pénzt megér a kabinetnek.
A jegybankelnök meztelen, egykori pénzügyminiszterként felépített unortodox rendszere berogyni látszik. A magyar gazdaságnak a kormányzati elvárások szerint idén 1,7 százalékkal kellene izmosodnia. Ám ha csak be nem üt a magyar csoda, erre semmi esély. Idén januárban, februárban és márciusban a gazdaság mindössze 0,5 százalékkal „muzsikált” jobban, mint a tavalyi esztendő azonos időszakában. Azaz a „harmadát” sem tudja annak, mint amivel a kabinet számolt a konvergenciaprogram, illetve a költségvetés tervezésekor. Ráadásul a részadatok sokkal vészjóslóbbak, ugyanis nem a növekedés lassulásáról, hanem recesszióról beszélnek. 2016 első negyedévében Magyarország az EU legpocsékabb növekedési adatát produkálta – a gazdaság 0,8 százalékkal teljesített gyengébben, mint 2015 utolsó három hónapjában. Ráadásul az elemzők a második negyedévre is visszaeséssel számolnak – mintegy 0,5 százalékra. Féléves recesszió pedig nem „egyszeri baleset”, hanem egy folyamat eredménye.
Persze az adat nem érhette váratlanul sem a politika, sem a gazdaság szereplőit, hiszen az ipari termelés már javában gyengélkedett: 2015 utolsó negyedévében 2,4 százalékkal, 2016 első három hónapjában pedig 4,5 százalékkal múlta alul az előző esztendő azonos időszakát. Az ipar befulladása világosan mutatja a magyar gazdaság bajait.
Az egyik alapprobléma, hogy a kormány túlzottan egyetlen iparágra koncentrál. A GDP mintegy 25 százalékát az autógyártás adja, csakhogy a világpiaci megrendelések csökkenése miatt a hazai gyárak is több mint 6 százalékkal fogták vissza a termelésüket. Ezt a visszaesést „kiegyenesítheti”, hogy például az Audi modellt váltott győri üzemében, ám a piaci szakértők szerint hosszú távon mindenképp a termelés visszafogásával kell számolni – leginkább az elektromos járgányok térhódítása miatt. Márpedig, ha az autógyártás gyengélkedik, az lehúzza a gazdaságot.
A másik alapbaj, hogy a magyar ipar zömmel alapanyagokat, félkész termékeket munkál meg, illetve gyakorta bérmunkát végez – magyarán: alacsony hozzáadott értékű portékákat állít elő. A harmadik – és ez talán a legfőbb – gond, hogy az ipari termelés azért reccsent meg, mert az EU épp visszatartott pár százmilliárd forintot.
És ez a lényeg: a gazdaság pénzbőség idején (az unióból évi mintegy 2 ezermilliárdot utal, a külföldön élő magyarok pedig több százmilliárdot küldenek haza) fordul recesszióba. Miközben a kormány azt tervezi, hogy 2018-ra „kiforgatja” és ki is fizeti az összes uniós pályázatot. Ami praktikusan annyit tesz, hogy egyetlen „közösségi euró” sem landol itt és számos iparág megreccsen. Abban mindenki biztos, hogy uniós források nélkül zuhan a gazdaság, ám a visszaesés mértékétől szórnak a becslések. A korábbi mondások szerint, ha a gazdasági növekedés az uniós pénzekkel „megszórt” években mintegy 1,7 százalék, akkor az EU-s források nélkül mínusz 1 százalék. Csakhogy a helyzet úgy áll, hogy ha az ország már az idén – az uniós támogatások ellenére – recesszióba fordul, akkor az EU-s források hiányában évente több mint 3 százalékkal zsugorodhat a gazdaság. Azaz a GDP mintegy ezermilliárddal lesz kevesebb, a költségvetés pedig mintegy 550-600 milliárdnak mondhat búcsút.
Azonban ebben az esetben sincs pardon: a 3 százalékos hiánycélt tartani kell, következésképpen jönnek a megszorítások. Az állam nyilván magán tud spórolni, tehát az egészségügytől, az oktatástól, a szociális szférától stb. von el pénzt. Ez egyben azt is jelenti, hogy csökken vagy befagy a közszolgák bére – azaz mintegy 850 ezer ember fogyaszt majd kevesebbet. Ami adókieséshez, vállalkozások „kisebbedéséhez” és megszűnéséhez (azaz megint csak az állami bevételek csökkenéséhez) vezet. A cégek a túlélésre kénytelenek játszani, nem ruháznak be, ami megint csak visszaveti az ipari termelést. És habnak a válságtortán ott lesz az újra bedurranó infláció – ami, ilyen mesterségesen lenyomott jegybanki kamatok mellett, a forinthiteleseket „oldalba rúgja”.
A jelek szerint a kormány ezzel tisztában van, hiszen középtávú tervei szerint 2017 és 2020 között reálértéken több mint 5 százalékkal csökken az a kiadási keret, amiből a költségvetési szerveket és fejezeti kezelésű előirányzatokat finanszírozzák. Embernyelven ez azt jelenti, hogy a kabinet felkészült rá, hogy pénzt vonjon ki az oktatásból, az egészségügyből, a szociális ellátórendszerből, és a honvédelemből. Az egyelőre nem ismert, hogy melyik terület mekkora vérveszteséget szenvedhet el, és a forráskivonást milyen módszerekkel és ütemezéssel kívánja végrehajtani a kabinet.
14%
ennyire csökkenti a kormány a szociális kiadásokat: ezek 2009-ben a GDP 17,7 százalékát tették ki.
Végképp eltörölné a munkanélküli-segélyt a kabinet. E célra – illetve álláskeresési támogatásokra – 2009-ben még mintegy 317 milliárd ment el, mára ez az összeg körülbelül 237 milliárd forintra kurtult. Ezzel szemben közmunkára immár 270 milliárd forintot költ a kormány, míg hét éve ennek csak harmadát. Ráadásul a közmunkakassza tovább hízik, ugyanis a munkanélküli-segély helyett közmunkát biztosítana a kabinet.
A tervezet azonban tévedés. Elsősorban azért, mert amennyiben valaki közfoglalkoztatásban tölti a napjait, az egyszerűen nem ér rá új állást keresni. Másrészt azért, mert a statisztikák azt mutatják, azoknak, akik egyszer bekerültek a közfoglalkoztatásba, alig valamivel több mint 10 százalékuk tudott visszakapaszkodni az elsődleges munkaerőpiacra. Harmadsorban azért tévedés, mert számos rászorulónak egyszerűen már így sem jut közmunka. Aki pedig nem tud felmutatni egy hónapnyi közfoglalkoztatást sem, az nem jogosult az úgynevezett havi 22 800 forintos jövedelempótló támogatásra sem.
Klientúrabankkal trükköztek
Megpróbálta átrázni az Eurostatot a kormány, hogy eltitkolhassa: adóforintokból finanszírozza a klientúrát. Ennek érdekében a KSH független pénzügyi vállalkozásként tartja nyilván az állami tulajdonú Eximbankot, így a pénzintézet mérlegét nem sorolják az államháztartási tételekhez. Az uniós statisztikai szervezet azonban úgy véli: az Eximbank egy „foglyul ejtett pénzügyi vállalkozás”, ezért igenis az államháztartási körön belül kell elszámolni. Az Eurostat szerint ugyanis az Eximbank nem végez betétgyűjtést, magyarán állami forrásokat helyez ki. Így elemzői becslések szerint, legalább 572 milliárd forinttal ronthatja utólag a 2014-es év kimutatásait az Eximbank mérlege, ami a GDP 1,78 százaléka. Ezzel lényegében az Eurostat lenullázta a kormány két éve összetrükközött államadósságcsökkentését.
Emlékeztetőül: az Eximbank finanszírozhatta Garancsi István érdekeltségét a Kopaszi-gáton és Andy Vajna érdekeltségét a TV2-ben. Sanszos, hogy ezek a baráti hitelek is a magyar államadósságot növelik. Amit végső soron az adófizetők állnak majd.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!