Őrült összegekért lassíthatja a felmelegedést a párizsi klímacsúcs.
- Ha nem tartják be a vállalásokat, sokmilliós menekülthullám indul meg és soha nem látott betegségek tizedelhetik az emberiséget.
- Magyarország rácuppant az atomra és magasról tesz az emberek otthonaira.
Ha nem sikerül a közeljövőben lelassítani a globális felmelegedést, akkor az elsivatagosodó területekről emberek milliói kelhetnek útnak új hazát keresve, jósolt eldurvuló menekülthelyzetet a párizsi klímacsúcson Monique Barbut, az elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló ENSZ-egyezmény (UNCCD) ügyvezető titkára. És a jelek szerint az egybegyűltek osztották aggodalmait. Nem véletlen, hogy a klímacsúcs megcsúszott: a tervek szerint pénteken lett volna alku, ám végül csak jóval pénteki lapzártánk után született meg a megállapodás-tervezet, amelyet végül is szombaton fogadtak el és írtak alá a résztvevő országok képviselői (a megszületett tervezetről lásd:Történelmi fordulópont lehet ; Ambíciózus célok - a megállapodás megkötéséről és a szombati ünneplésről itt )
A késlekedés oka: 0,5 Celsius-fok – és évi több százmilliárd dollár. Ugyanis eredetileg az egybegyűltek azt mondták volna ki, hogy legfeljebb 2 Celsius-fokkal növekedhet a 19. század végi átlaghőmérséklet a 21. század végére, ám végül ez az értéket 1,5 Celsius-fokra akarta módosítani a tanácskozás. És ez az 1,5 Celsius-fok éppen annyi, amit a kutatók még biztonságosnak tartanak. Ugyanis az eredetileg forszírozott 2 Celsius-fokos felmelegedés már komolyan veszélyezteti az olyan sérülékeny területeket, mint amilyenek a sarkvidékek vagy a tengerszintből alig kiemelkedő szigetek.
Ám az nagyon fontos Vaszkó Csaba, a WWF Magyarország Éghajlatváltozás és Energia Programjának vezetője szerint, hogy a globális üvegházhatásúgáz-kibocsátás még 2020 előtt tetőzzön (azaz a fejlődő országok is „csúcsra járjanak”) – amennyiben ez nem teljesül, biztosan nem tartható sem a 1,5 fokos, sem a 2 fokos szinten a felmelegedés. „Ezért fontos, hogy minden részt vevő ország vállaljon kibocsátáscsökkentési célokat, ne csak bizonyos államok tegyen vállalásokat” – teszi hozzá a szakértő. Azaz a klímacsúcs akkor hozhat igazi változást, ha az olyan nagy kibocsátó országok, mint Kína, az USA, Brazília vagy India is jelentős önmérsékletet tanúsítanak (és persze be is tartják ígéreteiket, ám erre – a tapasztalatok szerint – kicsi az esély).
Mindenesetre megállapodás nélkül – a legrosszabb forgatókönyvek szerint – 4-5 Celsius-fokos, sőt még nagyobb átlaghőmérséklet-növekedés is jöhetne. (Az eddig érvényes, a klímacsúcs előtti vállalások körülbelül 3-3,5 fokos felmelegedési szintet valószínűsítenek.) Ez pedig már váratlan árvizeket, viharkárokat, hosszan tartó szárazságokat, a korábbinál sokkal egyenlőtlenebb, kiszámíthatatlan csapadékeloszlást jelent. „Ilyen mérvű felmelegedés elsősorban a mezőgazdaságra, a vízkészleteinkre, az egészségre és az infrastruktúrára hat negatívan. Olyan betegségekkel és időjárási jelenségekkel kell megismerkednünk, amelyekkel eddig nem találkoztunk” – érzékelteti a helyzet súlyát Vaszkó.
A szakértők egy része azonban kételkedik abban, hogy a klímaváltozásért egyértelműen és kizárólag az emberi tevékenység következtében megnövekedett szén-dioxidkibocsátás lenne felelős. Így van ezzel Holoda Attila energetikai szakértő is: „Ha csak néhány száz évre tekintünk vissza a történelemben, akkor is azt látjuk, hogy voltak melegebb és hűvösebb időszakok: az 1300-as években például Dánia területén még szőlőt termeltek. Egyoldalú megközelítés, ha csak az emberi tevékenység következtében kibocsátott szén-dioxidot kiáltjuk ki a főbűnösnek, gondoljunk bele, hogy csupán az Etna múlt heti kitörése annyi szén-dioxidot és hamut lövellt a levegőbe, mint amennyi több ország éves kibocsátása.” Abban azonban mindenki egyetért, hogy a következő évtizedekben komoly gondot jelenthet az emberiség számára a hőmérséklet-növekedés, ezért meg kell tenni mindent annak érdekében, hogy ezt a tendenciát nemzetközi összefogással csökkentsék.
Magyarország szén-dioxid-kibocsátása az Európai Unióénak mindössze 1,4 százalékát teszi ki. Ez az alacsony szám még kisebbnek tűnik, ha meggondoljuk, hogy az Európai Unió a teljes globális kibocsátásnak mindössze 9 százalékát szolgáltatja. Magyarország az utóbbi mintegy 30 évben 36 százalékkal csökkentette kibocsátását, ez azonban főleg annak köszönhető, hogy a rendszerváltás után gyakorlatilag megszűnt a nehézipar. „Nincs értelme az adatokat az 1990-es szinthez hasonlítani, akárhogy is szépítjük a dolgot, tudatos energiapolitikai cselekvés nem volt emögött” – mondja Holoda Attila. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Magyarország önmagában bármit is tesz klímaügyben, az nem befolyásolja döntően az éghajlatot. Ha a környékünkön, mondjuk, Ukrajnában ugyanúgy kőszénből állítják elő az energia nagy részét, akkor az befolyásolja a mi klímánkat is.
Vaszkó Csaba szerint Magyarország számára az lehet fontos, hogy a klímacsúcs eredményétől függetlenül biztosan irányváltás történik az energetikában. Jelenleg évente 270-300 milliárd amerikai dollárt ruháznak be a megújulóenergia-ágazatba, és ez az összeg csak nő. „Magyarországnak nem kellene kimaradnia ezekből a beruházásokból, hanem megfelelő szabályozási környezetet létrehozva megújulóenergia-projekteket kellene az országba vonzani. Ha ez nem történik meg, versenyhátrányba kerülünk, mert hosszú távon mind az energiahatékonysággal, mind pedig a megújuló energiák alkalmazásával komoly költségcsökkentést lehet elérni, amely szintén a versenyképességünket növeli. Annak sincs értelme, hogy 50-60 éves rossz hatásfokú erőművek által termelt környezetszennyező energiát ugyancsak környezetszennyező módon használjunk fel” – mondja Vaszkó Csaba.
Szerinte abban is van lehetőség, hogy megújuló energiához kapcsolódó egyéb beruházásokat vonzzunk hazánkba, vagy olyan okos megoldások előállítói és szolgáltatói legyünk, amelyek a jövő energiarendszerének fontos alkotóelemei lesznek, mint például a hálózatmenedzsment vagy fogyasztás-előrejelzés. A szakértő úgy véli, emellett gyakorlatilag minden megújuló energiaforrásban vannak lehetőségeink. „Elsősorban a szél-, a nap-, a biomassza- és a geotermikus energia, amelyre építhetünk, amennyiben megfelelő szabályozási és támogatási rendszert tudunk kialakítani. Sajnos szélerőműveket például közel öt éve nem helyeztek üzembe hazánkban” – emeli ki Vaszkó Csaba.
A magyar kormány ezzel szemben Paks II. megépítésének tervével az atomenergia mellett látszik letenni a voksát a megújulók helyett. Erről azonban kevés szó esik a klímacsúcson, mivel az atomerőműveknek a termelési időszakban zéró a szén-dioxid-kibocsátása, vagyis ilyen szempontból akár illeszkedhetnének is a célokhoz. Viszont számtalan más probléma van velük, elég csak a radioaktív hulladék kezelésére gondolni. Ráadásul az atomenergia nem egy rugalmas energiaforrás, nem lehet ki-be kapcsolni az erőműveket aszerint, hogy éppen mennyi energiára van szükség, és minél nagyobbak, annál hatékonyabbak, vagyis nem éri meg „kicsiben” csinálni, ezért drága megoldásnak számít.
Holoda Attila szerint a környezetvédők azért kerülik a témát, mert ha az atomerőműveket szintén nullakibocsátású forrásokkal szeretnék helyettesíteni, akkor a megújuló források közül is csupán néhányat lehetne alkalmazni, a biomassza-erőművek nem jöhetnének szóba, csak a víz-, a szél-, a geotermikus és a napenergia. „Emellett nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a felépítéséhez mennyi vasra, betonra, acélra van szükség. Ez pedig például a szélerőműveknél is így van, mert az előállításukhoz acél kell, amihez szenet és vasércet kell bányászni: jelenleg nem létezik olyan energiaforrás, aminek legalább a gyártása során ne keletkezne káros anyag” – emlékeztet Holoda Attila.
Mindeközben a párizsi klímacsúcs történései is legitimálhatják az itthon sokat és okkal vitatott paksi bővítést. Ugyanis az 1,5 Celsius-fokos felmelegedési korlátot az amerikai, kanadai, ausztrál lobbi forszírozta: vélhetően azért, mert a jövőben nagyobb szerepet szánnak az atomenergiának. (Amiről az Orbán-kormány korábban kijelentette, hogy egyedül ez garantálja Magyarország energiabiztonságát.)
Ha pedig a kabinet a változó világtrendre hivatkozhat, akkor egyrészt nem kell az alternatív energiatermeléssel pepecselnie, másrészt megspórolhatja a lakossági energiarendszerek felújítását. Annak ellenére, hogy az érdemben csökkentené a „károsanyag-kibocsátást”, illetve biztosítaná az ország energiabiztonságát. Persze megeshet, hogy az zavarja a kormányt: a lakossági energiarendszerek felturbózása után Paksnak csak a felére lenne szükség.
Talán ez lehet az oka, hogy Lázár János arról beszélt: az EU nem biztosít forrást a lakossági fűtőrendszerek korszerűsítésére, felújítására. „A Miniszterelnökség vezetője egyszerűen hazudik”, állítja Harangozó Gábor. Az MSZP szakpolitikusa szerint a hazánknak szóló speciális országajánlás határozottan javallja: fordítson a kormány jelentős forrásokat az említett célra. És bizony, ha a kormány úgy állapodik meg az unióval, akkor akár ezermilliárd forintot is becsatornázhatna a lakossághoz a hétéves ciklus alatt – ahogy egyébként ezt a választási kampányban is ígérte. Harangozó szerint már csak azért sem irreális az említett hatalmas summa, mert az uniós forrásokat remek banki konstrukcióval lehet kiegészíteni. Ennek lényege, hogy a hitelt a megtakarításból törleszti az ember, azaz az energiaszámlája ugyanannyi marad, csak a különbözet a pénzintézetet illeti. A spórolás mértéke nem kicsi, ugyanis az uniós elvárás az, hogy a fűtőrendszer 40 százalékkal legyen hatékonyabb, mint a régi szisztéma (egyébként ez pont ilyen mérvű rezsicsökkenést jelent). Mindemellett Holoda Attila szerint a modernizáció kulcskérdés lenne, mert Magyarországon a legnagyobb visszamaradás az épületek energiahatékonyságának tekintetében van. A magyar lakosság anyagi helyzete jelenleg nem teszi lehetővé, hogy erre saját pénzből vagy akár hitelből költsenek, pedig egy felmérés szerint a magyarországi épületek több mint kétharmadánál a felhasznált energia 40 százaléka gyakorlatilag elszáll a levegőbe.
Magyarán, az épületek felújítása 15 százalékkal csökkentené az ország energiafelhasználását. Mivel a kormány a középületeket viszont korszerűsítené, ez az arány akár 20 százalék is lehet. (Összevetésképpen: Paks az ország energiaszükségletének mintegy 40 százalékát adja.) Azaz egy felújítási programmal Magyarország a rezsit és a széndioxid- kibocsátást is brutálisan csökkenthetné, jóval túlteljesítve a klímacsúcs által meghatározott mértéket.
0,85 °C-kal
emelkedett a Föld átlagos hőmérséklete a 19. század vége óta. A Déli-sarkhoz közel találhatóak ugyan olyan területek, ahol hidegebb lett, de az Északi-sarkvidék egyes területein 9 fokkal is nőtt a hőmérséklet.
JELENLEG A FÖLDÖN ÁTLAGOSAN MÁSODPERCENKÉNT EGY EMBERNEK EL KELL MENEKÜLNIE OTTHONÁBÓL EGY RENDKÍVÜLI IDŐJÁRÁSI JELENSÉG MIATT.
(JAN EGELAND, A NORVÉG MENEKÜLTÜGYI TANÁCS VEZETŐJE)
Az üvegházhatású gázkibocsátás megoszlása az ENSZ adatai szerint:
35% – energiaipar
24% – mező-és erdőgazdálkodás
21% – ipar
14% – közlekedés
6% – építőipar
Az üvegházhatású gázok megoszlása:
76% – szén-dioxid
16% – metán
6% – dinitrogén-oxid
2% – fluoralapú gázok
Sok pici sokra megy
Az olyan országokban, mint például Németország, már nagyban támaszkodnak a megújuló energiákra, köszönhetően annak, hogy a termelést decentralizálták. Ez azt jelenti, hogy a lakosság épületein lévő napelemekből, földjeiken elhelyezett szélkerekekből származó többletenergiát is felhasználják, így vannak olyan időszakok, amikor a német energiatermelésnek akár 50 százaléka is ebből származik.
Az összkép azonban így sem teljesen rózsaszín, ugyanis a lakosság hiába szolgáltatja be a többletet, amikor az megtermelődik, ezt nem tudják eltárolni. „Vannak időszakok, amikor nem fúj a szél vagy nem süt a nap, ilyenkor pedig a lakosság visszakérné azt az energiát, amit beszolgáltatott, de mivel ezt nem lehet tárolni, ilyenkor ugyanúgy az erőművekre kell támaszkodni. Ezeket így készenlétben kell tartani, ez viszont nem fogja megérni senkinek. Nem állhatnak az erőművek készenlétben aszerint, hogy éppen mikor van rájuk szükség az időjárás miatt. A tárolásra kellene megoldást találni, ez egyelőre még gyerekcipőben jár” – mondja Holoda Attila.
Áder a rengetegben
Igenis meghozta a megvilágosodást a párizsi klímakonferencia, legalábbis a magyar belpolitika egyik titkát megfejtette. Ugyanis senki nem értette, hogy miért tette fel Áder János egész államfői tevékenységét a zöldügyre, miközben a környezettudatosság és a fenntarthatóság csöppet sem érdekli a kormánypártot. Szóval a helyzet az, hogy Áder az ENSZ főtitkárhelyettesi posztjára aspirál a köztársasági elnöki mandátuma lejárta után (azért nem magasabbra, mert tisztában van a realitásokkal), és sajtóhírek szerint célja érdekében elképesztően intenzíven lobbizik a párizsi klímacsúcson. Az ügyben maga mögött tudhatja pártját, hiszen ha ő nemzetközi politikusnak áll, Kövér László válthatná a köztársasági elnöki poszton. Ugyan a jelenleg érvényes alku szerint Áder maga döntheti el, hogy lehúz-e még egy ciklust a Sándor-palotában, ám Orbán Viktor erősen pártolja Kövér államfőségét.
A miniszterelnök, aki 2018 után is az akar lenni, így erősítené magát a Fidesz esetleges belső harcaiban – hiszen példának okáért az államfő blokkolhat kinevezéseket, törvényeket stb. Ezért nem csoda, hogy informátoraink szerint, a lobbizás sikere érdekében, Magyarország az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezménye alatt működő Zöldklíma Alap részére 2 milliárd forintot ajánlott fel (és vélhetően a sikeres aspiráció érdekében vette maga mellé Áder tavaly Körösi Csabát, aki most a Köztársasági Elnöki Hivatal Környezeti Fenntarthatóság Igazgatóságát vezeti, korábban viszont Magyarország állandó ENSZ-képviselője volt, aki minden rezdülését ismeri a világszervezet rendszerének).
Élet narancslé és kávé nélkül
Az éghajlatváltozás hatásait a fogyasztók hamarosan az élelmiszer áruházak polcain is tapasztalni fogják, a WWF jelentése szerint ugyanis egyes termékek drágulni fognak, mások akár elérhetetlenekké is válhatnak. Az extrém időjárási körülmények már jelenleg is számos mezőgazdasági termény hozamának csökkenéséért felelősek, a jelenlegi brazil és kaliforniai aszályok ízelítőt adnak abból, hogy mi vár ránk. A leginkább veszélyeztetett áruknak a kávé, a narancs, a mogyoró és a banán számítanak.
Brazília és Vietnam területén például a jelenlegi kávétermő területek fele alkalmatlanná válhat a termelésre az évszázad közepére. A banántermést a baktériumok és gombák terjedése veszélyezteti, emellett a legnagyobb exportőreként nyilvántartott Kolumbiában a termelésre alkalmas területek mintegy 60 százaléka eltűnhet 2060-ra.
A narancstermelést az aszályok fenyegetik, a világon elfogyasztott narancslé fele Brazíliából származik, ahol már most is intenzíven öntözni kell a földeket, amire korábban nem volt szükség. A mogyoró világpiaci ára egy 2014-es terméskiesés miatt már megduplázódott, ez pedig a csokoládégyártókat is fájdalmasan érinti.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!