Három Magyarország.
- Az egységes baloldali üzenetek világa halott.
- Egyfajta, előkép nélküli balos agrárpárt kell.
- Egyedül az MSZP infrastruktúrája fedi le az országot.
Touch the Mari néni! („Érintsd meg Mari nénit!”) – summázta egy mondatban egy pártházbeli legenda szerint Ron Werber, az MSZP-nek dolgozó kampánytanácsadó, hogy milyen is a jó üzenet.
Ám a mindenkihez egyként szóló, kellően lebutított mondások alapvetően azért találtak utat az emberekhez, mert 2002-ben és 2006-ban még néppártként működő MSZP helyi erős emberei megmagyarázták, hogy az adott település életében ez mit is jelent. Ahogy az MSZP zsugorodott, úgy veszítette el „helyi tolmácsait”. A megváltozott körülményekhez viszont nem alkalmazkodtak az MSZP (és a másik két balos párt, az Együtt-PM, illetve a DK) szöveggyártói, noha Magyarország három országra szakadt – legalábbis a Policy Agenda szerint.
Az elemző cég azt állítja, külön ország a főváros, külön ország a megyei jogú városok és a 20 ezer fő fölötti települések világa, illetve külön ország a kisvárosok és falvak (értsd: a lélekszám kisebb, mint 20 ezer) vidéke.
A jelek szerint az Együtt-PM csak a fővárosi flaszterben eresztett erős gyökeret – a párt még a megyei jogú, illetve a 20 ezer lakosnál népesebb városokban is 7,5 százalékon áll, azaz majdnem feleződött a fővárosi eredmény. Valamennyit a DK is amortizálódott, Gyurcsány Ferenc pártjának a „második Magyarország” 10,5 százaléka szavazott bizalmat. Itt az MSZP már visszavette a vezetést: 12,1 százalékos eredménnyel.
A kisvárosokban és a falvakban pedig nem nagyon értették, hogy mit beszél a két új balos erő. A „harmadik Magyarországban” a DK csak 7,5 százalékot tudott, az Együtt- PM pedig 4,2 százalékra volt képes, az MSZP-t 9,8 százalék érezte magáénak. Összegezve: az MSZP támogatottsága a leghomogénebb, ám a kiegyenlítettség oka az, miszerint a szocialisták amortizálták városi bázisukat.
A fentiekből a Policy Agenda azt a következtetést vonta le, hogy baloldal három dolgot csinálhat. Az első, hogy nem tesz semmit, és várja az egyszer majd bekövetkező győzelmet. Ez az MSZP halálát jelenti. Ha nagyon szerencsés a csillagok állása, akkor a fővárosi közgyűlésben az „egyesített baloldal” talán lehet váltópárt.
A második megoldás az „egy a tábor, egy a zászló”, ami azt feltételezi, hogy a baloldal elég erősnek érzi magát ahhoz, hogy továbbra is egységes üzenetekkel próbálja maximálni a szavazatokat. Ez azonban komoly csapda lehet, ugyanis a nagyvárosok közönségének szánt mondások a kistelepülések lakóit riasztják el, míg a vidéknek szánt üzenetektől a városiak hőkölnek meg.
A harmadik verzió egy zöldmezős beruházás is lehet: baloldali agrárpártot kell felépíteni, amely folyamatosan – a Jobbik mintájára – jelen van a kistelepüléseken és a mindennapok részévé válik. A létező balos erők némelyike pedig – városi pártként – támogathatja, és adott esetben koalíciót köthet vele. Ezt a változatot egyébként a jelenlegi felhozatalból is meg lehetne valósítani, ugyanis az MSZP – bármennyire is meggyengült – még rendelkezik azzal az infrastruktúrával, ami biztosíthatja folyamatos jelenlétét a vidéken.
Azaz a baloldal akkor vergődhet sikerre, ha megérti, hogy a három Magyarország három különböző üzenetcsomaggal érhető el sikeresen – és a három formáció egyfajta regionális párttá avanzsál.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
