Nem véletlenül kígyóznak hosszú sorok a valutapénztárak előtt. A válságévek kényszerű pénzügyi leckéi nyomán immár az utca embere is érzi, hogy mikor kell venni, s mikor eladni az eurót.
Mondhatni, most nem csak a nyaralók, de már a síelők is valutát vásárolnak, mert érzik, hogy ennél erősebb forint a következő hónapokban aligha várható. Kár, hogy a tanulópénz is borsos volt: dominóként dőlő lakáshitelekkel fizetett az ország a nehezen megszerezhető tudásért.
A 275 forintos euró árfolyam közelsége, persze, nem azt jelenti, hogy ennyire kiemelkedőek lennénk a „pénzügyi olimpián”, inkább benne vagyunk egy hajtós bolyban. A devizapiac már csak olyan, hogy gyakran, mint most is, egész térségek mozognak együtt, miután a befektetők általában régiós csomagokat vásárolnak. Nem csak a forint mutat tehát erőt, de a lengyel zloty és a cseh korona is megizmosodott ezen a nyáron. A forintot emellett erősíti, hogy a piac, úgymond, már elkönyvelte az IMF-tárgyalások sikerét, ami azt is jelenti, hogy maga a megállapodás már nem nagyon erősítheti majd a magyar pénzt, míg ellenben a tárgyalások esetleges elhúzódása komolyan gyengítheti.
Jórészt a forint virulásának köszönhető, hogy a nyár első felében csökkent az államadósság állampapírokban megtestesült része. Ám ezzel nagyjából végére is értünk a magyar gazdaságról szóló kedvező híreknek.
Talán a legszembetűnőbb gyengeség, hogy az idei második negyedévben tovább zsugorodott a magyar gazdaság. Szakértők szerint éves viszonylatban 1,2 százalékos lehet a visszaesés, elsősorban a visszafojtott fogyasztás és a tovább morzsolódó beruházások miatt. Ezen a Mercedes gyár beindulása és az ipari export sem tudott fordítani, csupán lassítják a gazdasági visszaesést. Ráadásul az erős forint drágítja az exportot, míg a belső fogyasztás bővülésével továbbra sem számolhatunk. Az infláció tartja az 5 százalék fölötti szintet, s ehhez jön még a telefonadó hatása.
A növekedési kilátásokat illik komolyan venni. Annál is inkább, mert a Kovács Árpád, a Költségvetési Tanács (KT) elnöke, éppen annak kockázatára hívta fel a figyelmet, hogy a jövő évi költségvetés 1,6 százalékos gazdasági növekedéssel számol, miközben a piaci elemzők ennek a felét látják reálisnak. A különbség, vagyis a GDP 0,8 százaléka, körülbelül 240 milliárd forintot jelent, ami hiányozhat majd a bevételi oldalról. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a KT szerint a 300 milliárdos munkahelyvédelmi program finanszírozási háttere sem „tiszta”, akkor 540 milliárdos költségvetési lyukról lehet szó, persze nem bemondva, csak „csendes betli” formájában. Hasonló becslésre jutottak az OTP elemzői, szerintük, ha az IMF tényleg ragaszkodik a 2,2 százalékos deficitcélhoz, akkor a GDP 1,8- 2,0 százalékának megfelelő fiskális rés van a 2013-as tervben. Ami nagyjából 550-600 milliárd forintra tehető. Korábban a Költségvetési Felelősségi Intézet hívta fel a figyelmet arra, hogy 2013-ra 500 milliárdos lyuk körvonalai rajzolódnak ki.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
