Egy kisgyerek meghal egy magas falakkal körülvett villában, és ezt senki nem veszi észre. Az agárdi tragédia nem egyedi: a szülők vallási vagy elvi meggyőződése, vagy egyszerű tájékozatlansága gyakorta sodorja (élet)veszélybe a gyerekeket. Paradox módon a szegényebb családok esetében könnyebb dolguk van a gyermekvédőknek, mint a jobban szituált körökben.
Hol ér véget egy szülő önrendelkezési joga, és hol húzódnak az ellátórendszer határai? Meddig tekinthető egy család élete magánügynek, és mikor, kinek kell, kellene észlelnie, hogy egy gyerek már veszélyben van? Ezeket a kérdéseket hozta azonnal felszínre annak az agárdi családnak az esete, akik a héten másfél éves gyermeküket éheztették halálra.
A gárdonyi Fókusz Családvédelmi Szolgálatnál megkeresésünkkor fejeződött be a hatósági vizsgálat. A szolgálat vezetője lapunknak azt nyilatkozta: ők tisztán állnak bármilyen vizsgálat elé. „Mi soha, semmilyen jelzést nem kaptunk, hogy bármi gond lenne. Az anyakönyveztetés körül voltak gondok, de akkor ezt rendeztük, majd az apát tájékoztattuk, hogy köteles a gyerekorvossal és a védőnővel tartani a kapcsolatot” – mondta Faragó Rózsa, aki szerint a család státusza nem jelentett volna gondot nekik, ha látják, érzékelik, hogy gond van. „Számtalan sikeres ügyön vagyunk túl, ahol komoly erőket kellett mozgósítanunk, hogy kapcsolatba kerüljünk a családdal, de mindig megoldottuk, nem adjuk soha föl” – jegyezte meg. A polgármester is úgy gondolja, nem volt olyan tény, ami alapján gyámügyi eljárást kellett volna elindítania az önkormányzatnak. A védőnő felettese, az ÁNTSZ viszont vizsgálatot folytat – ennek eredménye jövő hétre várható. Az azonban biztos: a rendszerben súlyos hiba van. Csordás Ágnes, a Magyar Védőnők Egyesületének vezetője ilyennek gondolja, hogy legfeljebb jelezni tudják, ha a család elutasítja őket, de visszajelzést sosem kapnak.
Nem az agárdi család az első, amelyik úgy gondolja: a gyermekéről elegendő, ha saját belátása szerint, akár önhatalmúan rendelkezhet. 2007-ben egy jó egzisztenciájú család hetekig nem vett magához táplálékot. A 36 éves asszony elvetélt és belső vérzésben meghalt, a kétéves kislány csontsoványra fogyott. Az egyik fővárosi lakótelepen konszolidált körülmények között élő kis család egy ezoterikus baráti körhöz tartozott, akikkel a közeli park játszóterén szívták magukba a fényt. Az ügyészség azt állapította meg, hogy a férj téveszmés tudathasadásban szenved, ettől függetlenül vádat emeltek ellene, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölési kísérlet és kiskorú veszélyeztetése miatt. Kiderült az is: két olyan nő is járt a vádlotthoz „kezelésre”, akik annak hatására elhagyták családjukat; egyikük el is tűnt.
Gyermekvédelmi szakemberek szerint nem egy esetben sodorják a szülők vallási vagy elvi meggyőződésből utódaikat súlyos veszélybe. Egy gombamérgezés miatt májtranszplantációra lett volna szüksége egy kisgyermeknek, csakhogy szülei vallása nem engedte, hogy vért kapjon – a csöppség „szerencséje” az volt, hogy életmentő beavatkozáshoz nem kell szülői engedély. Ez kirívó eset, sokkal gyakoribb például a szülők gyógyszerellenessége. Mint annak a rákos betegség végstádiumában lévő kicsinek a szülei, akik nem engedtek fájdalomcsillapítót beadni a haláltusáját vívó gyereknek. Ha életmentő a beavatkozás, az ügy egyértelmű, de minden más esetben az orvos, az érintett szakember hozzáállásán múlik: kér-e külső segítséget. Rendeltethet ki például átmeneti gyámot, hogy így érje el, a gyermek hozzájusson a megfelelő ellátáshoz.
„Nem egy ilyen ügye van a bíróságoknak, amikor a doktor, védőnő vesz egy nagy levegőt és azt mondja: szembeszállok a szülőkkel. Nyilvánvaló, hogy a felelősség elsősorban az övék, de ha téveszmék, vallási fanatizmus, vagy egyszerű butaság miatt veszélybe sodorják a gyereket, az egészségügyi, vagy a szociális rendszernek lépnie kell, nem várhatnak ölbe tett kézzel. „Észlelni kell, ha nem jár óvodába, iskolába” – mondta az UNICEF magyarországi vezetője. Dr. Gyurkó Szilvia felidézte: korábban egy tejérzékeny gyereknek azért kellett meghalnia, mert a szülők nem tudták, hogy tejből készül a túró és a sajt is, amit rendszeresen adtak az apróságnak, aki végül belehalt a szülői butaságba. Kiskorú veszélyeztetése miatt álltak bíróság elé, de más felelősségét nem firtatták. Németországban egy olyan per folyt, ahol egy anya – akitől szerény értelmi képességei miatt vették el a gyerekét – bizonyította be, hogy azért, mert a másodfokú egyenlet megoldó képletét nem érti, még jó anya lehet – hozott egy másik példát a gyermekvédelmi szakember. Szerinte jó, ha nyilvánosságra kerülnek az ilyen ügyek. „Nyissa fel a szomszédok, a társadalom és persze a szakemberek szemét, hogy a gyerek érdeke az első és bármi furcsaságot tapasztalunk, bizonyítanunk semmit sem kell, csupán jelezni, az viszont elemi kötelességünk. Ezért kell felelősség elmulasztása miatt is eljárást indítani, hogy meg tudjuk jobban húzni a határokat” – hangoztatta Gyurkó Szilvia. Azokban a családokban, ahol eleve gond van, szegények, szociálisan hátrányos helyzetűek, amúgy is a védőrendszer látókörében vannak, nincs annyira nehéz dolguk a szakembereknek, mint a társadalom jobban szituált köreiben, ahol könnyedén lepattintják az amúgy is túlterhelt küzdő munkatársakat. „Sokszor elmennek a szakemberek is a könnyebb ellenállás irányába, azzal ugyanis kisebb kockázatot vállalnak, mintha egy erőtlen, tényleges jogok nélküli rendszerben mennének neki, mondjuk, egy jól szituált családnak. Németországban ezt úgy oldották meg, hogy önkéntes ügyvédekkel, orvosokkal mentek ki a védőnők, hogy partnernek tekintsék őket” – mondta Gyurkó Szilvia. Újabb kérdés persze, mi van, ha valaki teljes izolációban éli az életét és soha ki sem derül, hogy várandós, majd otthon nevelik a kicsit. A szakemberek szerint azok a feltételezések is, amelyek szerint a csecsemőgyilkosságok töredéke kerül napvilágra, bizonyítja: igenis vannak teljesen elzárt életek. Mint annak idején, amikor a ’70-es években a belterületekhez csatolták a tanyavilágot, gyermek- és csecsemőcsontok tömegével kerültek elő a földből, az elzárt világban megtörtént tragédiák egyetlen tanújeleként.
Vannak persze esetek, amikor a nagyon is felkészült szülővel áll szemben a rendszer. Mint azzal az édesanyával, aki igencsak dühösen beszél az egyik videomegosztó portálon arról, hogyan próbálták az iskolában beoltani 14 éves lányát. Rémisztő információk garmadáját osztja meg a nyilvánossággal a hepatitis B-vírus elleni vakcináról, de leginkább azon van felháborodva, hogy az oltóanyagot az ő tudta nélkül akarták beadni lányának. Ő többször is felkereste a védőnőt és az orvost, ám azt mondja, nem adtak neki világos tájékoztatást, felelősséget szerinte egyikőjük sem vállalt, de fenyegetést kapott: hatóság vezeti majd elő, ha továbbra is ellenállnak. Egy 11 éves kisfiúnál már nem volt ennyi apelláta: hiába mondták állítólag, hogy Amerikában éltek és ott már megkapta a „védelmet”, a gyerek és a szülő akarata ellenére, erőszakkal oltották be a fiút – az ő ügye most már érdekvédők elé került. Gyurkó Szilvia szerint ez viszont már egy harmadik eset a szülő–gyerek–szociális/egészségügyi rendszer háromszögében: itt ugyanis már a közérdek az, ami felülírhatja egy-egy gyermek, vagy család érdekeit. Az oltás ugyanis a közösség megóvása miatt kötelező, ami magasabb rendű az egyéni érdekeknél.
Egyre több részlet derül ki a halálra éheztetett 1,5 éves kisfiú tragédiájáról. Az azonban továbbra sem ismert, hogy vallási megszállottság vagy valami más vezetett-e F. Benjámin halálához; az első hírek fényevésről, majd anyatej-fanatizmusról szóltak. Az erődítményként ható agárdi luxusházban a 36 éves, jogász végzettségű Ildikó Rebeka, férje, a 34 éves Balázs, valamint a fiúcska nagyszülei éltek. A szomszédok sosem hallottak veszekedést, és arra tippelnek, hogy a férj lehetett az elzárkózó életmód „szellemi atyja”. Állítólag az agárdi védőnő annak idején tudott arról, hogy az anya terhes, sőt a szülés előtt két nappal járt is a családnál, ám az anya végül otthon szülte meg a gyermeket. A védőnőt eleinte beengedték, később azonban már nem. Mint kiderült, azt is több hónapig tartó harc árán sikerült elérnie a hivatalnak, hogy a kicsit anyakönyvezzék. Akkor még megkapta a kötelező oltásokat, azután már a helyi orvost sem engedték a gyerek közelébe. A védőnő állásfoglalást kért az ügyben a gyermekjóléti szolgálattól és a megyei fővédőnőtől. Utóbbi azt mondta: nincs mit tenni, ha nem lehet bemenni egy ilyen erődítményszerű házba, akkor nem lehet. A szülők állítólag felnőtt orvosi ellátást igénybe vettek, és a babával ellentétben ettek is. Egy fővárosi orvossal igazolták, hogy kap ellátást a gyerek, a védőnői látogatásokat pedig tértivevényes levélben utasították el – ezt a védőnőnek is megüzenték. A polgármester is végignézte a gyermekről szóló összes dokumentumot. Valahol mindenki azzal nyugtatta magát, hogy rendben mennek a dolgok, hiszen egy jómódú családról van szó. A hat hónapos leletek azt mutatták, hogy orvosi ellátást kapott a gyerek, és van, aki felügyeli. Pénteken láncon, kabátjukba rejtett fejjel vezették el a szülőket, akiket a bíróság előzetes letartóztatásba helyezett.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!