Egyre többen mondják, amire korábban még csak gondolni sem mertek: széteshet az eurózóna, az Európai Unió gazdasági együttműködése. A vészjósló hangokat az egyre inkább elkerülhetetlennek tűnő görög államcsőd fenyegető veszélye erősíti fel.
Az Economist Intelligence Unit (EIU), a világ egyik legtekintélyesebb gazdaságelemző csoportja kockázati forgatókönyveiben „nagyon magasnak” minősítette az euróövezet szétesésének rizikóját; a cég kockázatértékelési módszertanában ez a meghatározás 40 százalékos vagy annál nagyobb valószínűséget jelent.
E forgatókönyv egyaránt lehetségesnek nevezi az eladósodott déli tagállamok, mindenekelőtt Görögország leválását és azt is, hogy Németország dönt a távozás mellett. Ez utóbbi fejlemény a közös valuta végét is jelentené. A helyzet az USA-t is erősen aggasztja. Timothy Geithner amerikai pénzügyminiszter pénteken Lengyelországban sürgetett azonnali lépéseket az euróválság megoldására. Azt javasolta, hogy a jelenleg 440 milliárd eurós hitelkerettel rendelkező Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) forrásait növeljék, hogy elég tartaléka legyen az eurózónának Olasz- és Spanyolország esetlegesen felmerülő újabb problémáinak kezelésére, és a válság leküzdésére. Az euróországok helyzetét jól mutatja, hogy az osztrák pénzügyminiszter már ott melegében elutasította a javaslatot. A 17 euróövezeti pénzügyminiszter abban tudott megállapodni Wroclawban Geithnerrel, hogy az Egyesült Államok és az eurótagállamok együttműködnek a pénzügyi piacok stabilizálásában. Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter úgy fogalmazott: „az Atlanti-óceán mindkét partján meg kell oldanunk problémáinkat, mert a pénzügyi piacok instabilitása a fő oka annak, hogy világszerte a gazdaság növekedés lassulásától kell tartani”.
Az eurózóna pénzügyminiszterei a hétvégén abban megállapodtak: októberben döntenek a Görögországnak szánt mentőcsomag soron következő részletének odaítéléséről. Közben a német gazdaság hajóján már a görög viharra készülnek. A berlini pénzügyminisztérium számításokat készít arra vonatkozóan: milyen következményekkel járna egy görög államcsőd. Az elmúlt napokban „keményedett” a német álláspont a görög ügyben és a csőd lehetőségéről egyre nyíltabban beszélnek a vezető politikusok. Miután a német bankok a görög államadósság legfőbb hitelezői, a csődesemény érzékenyen érintheti Németországot. Az egyik német kormánytanácsadó szerint a görög kötvények futamidejének meghosszabbítására jövő tavasszal, esetleg nyáron kerülhet sor, de ezt megelőzi majd a veszteségek leírása, ami még az idén megtörténhet.
Nem véletlenül került ismét reflektorfénybe a görög válság. Egyre valószínűbb, hogy Athén nem tudja tartani az idei évre vállalt 7,5 százalékos hiánycélt, s az államháztartási hiány elérheti a GDP 9 százalékát. Emellett az is fokozta az európai aggodalmakat, hogy az eddig Jolly Jokernek tekintett Kína kiterítette lapjait, s megtudtuk, mi az ára annak, hogy megvásárolják az európai államok adóspapírjait. Nos, Peking azt kérte: az EU fogadja el teljes jogú kereskedelmi tagként. Vagyis elég drága a kínai mentőöv. A helyzet komolysága tükröződött Angela Merkel kancellár tekintetében, amikor feszült figyelemmel hallgatta a német Alkotmánybíróság talárosainak döntését; a második mondattól arckifejezése megváltozott, széles mosoly ült ki az arcára. A szövetségi testület elutasította ugyanis azokat a beadványokat, amelyek szerint Németország részvétele alkotmányellenes volt a Görögországnak nyújtott első mentőakcióban, illetve az európai stabilitási eszközhöz (EFSF) való hozzájárulásban. A tavaly a Bundestag által elfogadott görög mentőcsomagot ismert, általában ultrakonzervatív jogászok, közgazdák csoportja, valamint zászlóvivőjük Peter Gauweiller konzervatív képviselő támadta meg.
E politikai akció az eurómentés ellen az Ab-döntéssel nem vesztett erejéből, megállás nélkül folytatódik. Egy nappal e döntés után került fel az internetre a Stoppt Die EU-Schuldenunion („Állítások meg az EU-adósságuniót”) című rövidfilmes propagandaanyag, amelyet az Abgeordneten-Check tett fel a világhálóra. A legismertebb napilapok közé számító Welt ugyanazokban az órákban internetes és nyomtatott kiadásaiban részletesen ismertette ezt, megjelent a YouTube-on is, és órák alatt több tízezer felhasználó töltötte le. A látszólag „lágy” hangvételű, inkább kérdésekből és apriori állításokból építkező anyag az eddigi legátfogóbb támadás az európai stabilitás fenntartására, és az euró megmentésére irányuló tervek ellen. Kulcskonzekvenciája az, hogy az eurómentési akció az adott pillanatban Görögország esetében aláaknázza az EU államok demokratikus jogait, továbbá „a politika” úgy tesz, mintha mindez megváltoztathatatlan lenne, holott még volna tér a cselekvésre. Ez utóbbi állítás a szeptember végi ügydöntő Bundestag-szavazás kialakuló trendjének megfordítására irányul, megpróbálva felhasználni azt a próbaszavazást, amely a közelmúltban tükrözte, hogy a kancellár hívei közül is nem kevesen ingadoznak.
Az euróellenes támadásnak immár olyan variánsai is vannak, amelyek derült égből villámcsapás váratlanságával érkeznek. A legbefolyásosabb német menedzserek egyike, Hans-Olaf Henkel, a Német Iparszövetség volt elnöke a hét közepén azzal állt elő, hogy ha 17 valutából lehetett egyet kreálni, akkor lehet kettőt is alkotni, egy északi eurót és egy délit, vagyis egy erőset és egy lágyabbat. Az erős euró övezetébe Németország, Ausztria, Finnország és a Benelux államok tartoznának, a jelenleg az euróövezeten kívül álló országok közül talán Svédország és Csehország. A déli euró csoportját, az „olíva országokat” Franciaország vezetné. Úgy tűnik, a hét végén Nyugat-Európa-szerte értik a kihívások felelőtlen illúziókeltését. A tekintélyes svájci UBS Bank elemzése szerint az euróról a márkához való visszatérés olyan mértékben – 40-50 százalékkal – felértékelné a márkát, hogy ezzel tőrt döfne a német exportba. Ami pedig az észak-déli euró ötletét illeti, ez igen rövid idő alatt szétzilálná a kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatokat, egész iparágakat döntene romba, és szétverné az Európai Uniót.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
