Ezt felhasználva nemzeti egységkormány alakításáról kezdett tárgyalásokat, hogy a politikai erők közösen döntsenek az uniós gazdasági mentőcsomag elfogadásáról. A jelek szerint azonban inkább csak átmeneti megnyugvásról van szó: Görögország változatlanul az eurózóna Achilles-sarka.

Dr. Fokasz Nikosz matematikus-szociológus egyetemi tanárt, az ELTE Peripato Társadalmi Dinamika Kutatóközpont vezetőjét, a Magyar­országi Görögök Kutatóintézetének igazgatóját Athénban értük utol, aki azzal kezdte a beszélgetést, hogy most nyilvánvalóan Görögország a leggyengébb láncszem. Ha a válság nem is itt kezdődött, de egyértelmű, hogy a 2008 őszétől kirajzolódó új nemzetközi gazdasági helyzetben Görögország bizonyult a legsérülékenyebbnek.

S ez már Görögországon múlott.

– Milyen a hangulat Athénban, mit szólnak ott a legújabb fejleményekhez?

– Az a benyomásom támadt, hogy itt most egyszerre több világ él egymás mellett. A hétköznapok világa nem mutatja, hogy rendkívüli helyzet lenne, bár a szálloda közelében, ahol lakom, láttam rendőröket, mert az éjszakai bizalmi szavazás előtt tartott nagygyűlést a Kommunista Párt. Azt is lehet látni, hogy itt vannak a világ televízióriporterei, és hogy a Pénzügyminisz­tériumnál, ahol a miniszter közlekedik, néhány csatorna munkatársa állandóan készenlétben áll a kamerájával. Ez már jelzi, hogy van egy másik világ is: a média és a politika világa.

– Hogyan élik meg a görögök ezt a helyzetet?

– Az elmúlt napok eseményeitől már nem nagyon kapták fel a vizet. Sokkal mélyebben érintette őket a megszorító intézkedések sorozata. Az, hogy a kormány most éppen kormányozni képtelennek minősül és a miniszterelnök a világ tőzsdéit hozza izgalomba és zavarba, az már kevésbé fontos a számukra, mint az volt, hogy milyen új adókat vetettek ki, mennyire csökkentették a fizetéseket, a nyugdíjakat. Ami most történt, az csak megerősítette, amit a görög választók túlnyomó többsége gondol: hogy ez a kormány alkalmatlan a helyzet kezelésére és a választók jó négyötöde a miniszterelnököt is alkalmatlannak tartja a feladatára.

– Igazak a hírek, hogy a választók zöme szerint Európa a görögökre erőlteti a segítséget és az újabb megszorításokat?

– Ez az alapvető kérdés, és nem az, hogy mit gondolnak a kormányról, mert azt már több hónapja kinyilvánították, és azon a népszavazási bohózat már nem tudott sokat rontani. Tavaly tavasszal hideg zuhanyként érte őket, hogy összébb kell húzniuk a nadrágszíjat, hogy a fizetéseiket csökkentik, de azért úgy, hogy majdnem minden görög családnak van a második, a szürke gazdaságban valamiféle kiegészítő jövedelme. „Valahogy kibekkeljük” – gondolták. Nyárra kiderült: ez nem olyan probléma, amit egy év alatt ki lehet nőni. Rendkívül aggasztja őket, hogy valószínűleg megszorításokkal teli, stagnáló évtized áll előttük. Ez váratlan, szokatlan tapasztalat a görög nép számára, amelyik ilyen típusú válságokhoz nincs hozzászokva. 1974 óta, amikor a katonai diktatúra megbukott, és a jelenlegi politikai rendszer fölállt, soha nem is volt hasonló méretű gazdasági krízis, ami most már természetesen politikai és társadalmi válsággá vált.

– A csalódottság, a depresszió idegennek tűnik a görög néplélektől…

– Tegyük idézőjelbe a szót: „néplélek”! Ugyanis kívülről nézve hajlamosak vagyunk felfedezni minden népben közös lelki sajátosságokat, de közelről, belűről azt látjuk: ahány görög, annyiféle. Turistaszemmel mondhatjuk, hogy a görögök rendkívül nyitott emberek, kiválóan kommunikálnak, idegenekkel is nagyon könnyen tudnak bizalmasnak tűnő, közeli kapcsolatokat kiépíteni. A tengerpart és a napfény mellett részben ezt is adják el a turizmus során. Ehhez képest új jelenség a depresszió. S bár kiválóak a görögök a szemtől szembe kapcsolatokban, nagyon gyengén működnek akkor, ha egy szervezettel kerülnek személytelen kapcsolatba. Hétköznapi a példa: személyközi kapcsolatok révén nem lehet elérni, hogy egy Athénhoz hasonló méretű négymilliós városban tényleg elvigyék a szemetet. Ahhoz szervezetet kell felépíteni, s ebben olykor kifejezetten rosszak. A saját államukhoz való viszonyukon is érződik ez; sokan úgy tekintik, hogy az állam nem egyéb, mint járadékforrás. „Kapcsolatba lépek az állammal, akár mint beszállító, akár mint közalkalmazott vagy köztisztviselő, de ez nem azt jelenti, hogy nekem valamilyen konkrét munkát kell elvégeznem. Ez a pozíció engem bizonyos járadékokra jogosít.” Túl sokan vannak – mindenki igyekezett az ilyen pozíciókat elfoglalni – és közülük túl sokan gondolják így, ettől óriási és rossz hatásfokkal is működik az állam.

– De mit akar a görög nép? Maradna az eurózónában? Vagy kiválna?

– A politikai pártok és a politikai elit többsége maradni akar. A média többsége is ezt sugallja. Akik egyértelműen ki akarnak válni: a Kommunista Párt és egy másik baloldali párt; együtt körülbelül 15 százalék jutna nekik a szavazatokból. De a többi választóban is van düh, ami kiszámíthatatlanná teszi a reakciókat. Azért tartottam kalandor ötletnek a miniszterelnök javaslatát, mert semmilyen garancia nem lehetett volna, hogy a görögök nem szavazzák le az eurózónás egyezményt. És nem azért, mert az egyezményt tartják rossznak, hanem mert a referendum valószínűleg a kormány elutasításáról szólt volna. Ésszerűség helyett az érzelmeik mentén döntöttek volna, s a népszavazásnak könnyen lehetett volna többségi „nem” az eredménye.

– A népszavazási bejelentés előtt menesztették a görög hadsereg több magas rangú katonai vezetőjét. Erről mit gondol? Megismétlődhet a múlt, lehet katonai puccs?

– Kérdeztem erről az itteni ismerőseimet, kollégáimat, egyetemi embereket, és megdöbbentő, de senki nem tud semmit. Mindenkiben fölmerül persze, hiszen a hadsereg valamikor nagyon komoly politikai szerepet játszott. De a ’70-es évek óta ez nincs így. Amikor 1981-ben a mostani miniszterelnök édesapja, Andreas Papandreu lett a kormányfő, akkor egy ideig a honvédelmi tárcát is birtokolta, hogy közvetlenül ellenőrizhesse a hadsereget. Azóta a sereg a belpolitikában nem játszik semmilyen szerepet, ezért ezt a mostani lépést senki sem érti. S az értetlenséget csak növeli, hogy a sajtó sem taglalja az ügyet a bejelentés óta. Tippem sincs, hogy mi a csuda történhetett…

– És hogyan vélekednek a fejleményekről a magyarországi görögök?

– Kettős identitásuk van. Teljes mértékben integrálódtak a magyar társadalomba, de nagyon szoros kapcsolatokat őriznek Görögországgal, amelynek a többség már csak érzelmi okok miatt is szorít. S nem jelentéktelen azok száma, akik kereskedelmi, turisztikai, vagy mint én, görög egyetemi kapcsolatokat is ápolnak a családiakon, barátiakon túl. Ők nyilván megérzik a görögországi gazdasági nehézségeket a saját vállalkozásukon. És aggódnak.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!