Gyurcsány Ferenc, úgy tűnik, kitáncolta magát az EP-választás éjszakáján és most alapos és feltűnően szerény elemzését adja a baloldalon kialakult politikai helyzetnek.
-Az MSZP Gyurcsány szerint nem halott, nem is alszik, inkább ájult, akire most rászámolnak.
- Szerinte a kérdés az: visszaáll-e a kétpólusú magyar politikai rend, avagy tartósan háromosztatú marad a baloldal.
– Lendvai Ildikót idézve: az MSZP halott vagy alszik?
– Maradjunk annyiban: ájult. Akkora ütéseket kapott, ami után egy bokszolóra már rá szoktak számolni.
– Magához tér?
– Lehet bármi, de az nem kétséges, hogy az MSZP-nek a legnagyobb a beágyazottsága, a választó „alapösztöne” még mindig az, hogy a Fidesz váltópártja az MSZP. Óvnék mindenkit attól, hogy végképp leírja.
– Ön mondta, hogy a szocialistáknál nincs belső alternatíva.
– Legalábbis ahonnan én látom, onnan nem látszik az a – ha úgy tetszik – belső ellenzék, amelyik politikai, személyi, kulturális alternatívát jelenthetne a Mesterházy-világ ellenében, és végrehajtaná a szükséges korrekciót. Túlságosan egynemű, homogén lett a párt.
– Akkor kár is személyi kérdésekkel foglalkozni?
– Sokan szeretnek ilyenkor fejeket követelni. Megeshet, hogy találnak egy új vezetőt – aki rossz esetben nem hoz semmi újat. Most nem látszik, hogy a személyi korrekción túl mi lehet a politikai, kulturális, szervezeti korrekció. Pedig ezek nélkül egy személycsere nem sokat ér. Az utóbbi négy évben elért belső stabilizációnak, amit Mesterházy Attila sikereként kell elkönyvelni, pokoli ára lett. A belső teljesítmény, legyengítette a külső teljesítményt – holott a párt önmagában, támogatottság nélkül mit sem ér.
– Az, hogy nem temetné az MSZP-t, azt jelenti, hogy inkább a hárompólusú rendszer híve?
– Nem, ezt nem jelenti. Hadd legyek ironikus: ha lenne lehetőségem, azt mondanám, hízzon a DK egy hatalmas, sokszínű néppárttá, és meg is van a Fidesz-világ ellenpólusa. De erről nem én döntök, ahogy a két- vagy hárompólusú balos világról sem. Utóbbi nagyban múlik a kollégáim, illetve a másik két párt teljesítményén. Mindenesetre én nem az a fajta vagyok, aki arra készül, hogy megszűnjön a másik.
– Akkor mire játszik?
– Arra, hogy 2018-ra 10-15 százalékos párt legyünk. Azt nem hiszem, hogy a DK izmosodik a Fidesz nagy kihívójává. Úgyhogy marad a nagy kérdés: hogyan reagáljanak a baloldal pártjai az együttműködési kényszerre, amennyiben tartósan fennáll ez a választási rendszer?
– Válasz?
– Vagy minden marad, így ahogy van, azaz korlátozott verseny, és kooperáció a választások előtt. Lehet egy állandó szövetséget is csinálni, közös intézményekkel. És ha az MSZP agóniája elnyúlik, akkor szavazóbázisa érdekelt lesz egy nagy balos uniópárt létrejöttében, egyszerűen azért, mert ide jó szívvel átmenekülhet.
A teljes interjút a ma megjelent Vasárnapi Hírekben olvashatják.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!