– Hogyan szereti a tojást?

– Leginkább sehogyan. Tizenhárom éve nem eszem húst. A tojásról, ugye, azt szokták mondani, hogy határeset. Vagyis, ha eszem is, lelkiismeret-furdalással teszem. De hogy jön ez ide?

– Gondoltam, megkérdem, ha már a legutóbbi tüntetésen magához vágtak egyet.

– Ja, arról nem is vettem tudomást. Korábbi tüntetéseken is volt már olyan, hogy tojással dobáltak, egyszer el is vitettem a rendőrséggel az egyik ellentüntetőt. Ám ha valaki egy korrupcióellenes tüntetésen tojással dobál, az azért fura, nem? Aki tojást dobál, az valószínűleg nem érti, hogy az ő pénzét lopják el. Az V. kerületi ingatlanok ügye ugyanis az elmúlt 25 év legnagyobb korrupciós ügye. Több tízmilliárd forintról van szó, vagyoni értéken, amit  politikusok kijátszottak. Ennyinél tartunk most, és még nem vagyunk a végén. Az ügy szereplői ráadásul nem csak ingatlanokhoz fértek hozzá, hanem egyéb belvárosi forrásokhoz is, a közbeszerzésektől kezdve a tanácsadói díjakon át a rendezvényszervezésig, az ügyvédi megbízásoktól az útfelújításokig. Csak egy példa: 380 millió forinttal létrehoztak egy céget azért, hogy fellendítsék a Váci utca forgalmát, majd másfél év múlva, arra hivatkozva, hogy a forgalom fellendült, a céget felszámolták. Azt vélelmezem, hogy ebből a pénzből sok, például ellenem szóló lejárató kampányt is finanszírozhattak.

– Vélelmezi. Kívülről ez a következőképpen néz ki: Juhász Péter azt állítja, hogy bűncselekmény, amire a válasz az, hogy minden szabályosan történt.

– Vannak dolgok, amiket valóban vélelmezek, de számos olyan eset van, amit bizonyítani tudok. Mint például a rendszerszintű korrupció létét. Az erről szóló, tizennégy oldalas feljelentést át is adtam Szentgyörgyvölgyi Péter polgármester úrnak. Bárki, aki ezt elolvassa, az tudni fogja, hogy bűncselekmény az, ami az V. kerületben zajlik, az ingatlanvagyon kijátszása tetten érhető a rendeletekben és a szabályzatokban. Csak egy példa: bármelyik olvasó röhögve lefordulna a székről, ha azt mondják neki, hogy az Október 6. utcában egy ingatlan piaci ára 150 ezer forint négyzetméterenként – merthogy ott egymillió forint körüli az ár. Másrészt nem a bíróság szerint ítélek meg valakit, hanem aszerint, hogyha valaki nyilvánvalóan lop, de nem bukik le és a bíróság nem mondta ki róla, hogy tolvaj, attól az illető még lopott.

– Ha nem baj, én maradnék annál a jogi alapnál, hogy mindenki ártatlan egészen addig, amíg a bíróság az ellenkezőjét ki nem mondja róla. Másrészt emlékszem egy volt APEH-elnökre, aki egyszer azt mondta, hogy mindenkinek jogában áll hülyének lenni: vagyis az ár és az érték az két különböző dolog.

– Nem vagyok hajlandó finomabban fogalmazni. Értem én, hogy mindenkit megillet az ártatlanság vélelme, de nem bíró vagyok, hanem politikus. Nem beszélve arról, hogy a közvagyon kezelőinek nem áll jogában hülyének lenni, mert ők arra kaptak felhatalmazást, hogy jól sáfárkodjanak a közvagyonnal. Akik ezzel visszaélnek, azok nem hülyék, hanem bűnözők.

– Tegyük akkor tisztába. Kit támad most: a korrupciót vagy Rogán Antalt – aki azt mondja, ugye, hogy minden szabályosan zajlik-zajlott a kerületben?

– A kettő ugyanaz. A Belvárosban Rogán volt az úr, a kerület a korrupció melegágya lett. Alaphelyzetben, persze, a korrupciót támadom, de konkrétan Rogán Antalt és teljes sleppjét. A teljes brigádot támadom, mert az általuk képviselt korrupció tette tönkre a demokráciát is ebben az országban. Ezért is mondom mindig azt, ha rendes pártfinanszírozás lenne Magyarországon, most nem lenne miről beszélni.

– Nagyon sarkosan és határozottan fogalmaz. Kit képvisel ilyenkor?

– A belváros lakosainak 30 százalékát. Minden harmadik ember itt élő embert, akik rám szavaztak.

– Csak azért kérdem, mert amíg nem volt képviselő, még csak hallani sem lehetett ügyekről. Most meg: V. kerületi képviselő lesz Juhász Péter, kirobban az Orbán–Simicska háború, repedés támad a Fidesz bástyáin, napvilágra kerülnek az úgynevezett Rogán-ügyek, s még azt is hallani, hogy Rogán „beáldozhatóvá vált”.

– Teljesen másként állok a politikához, mint a politikusok. Érdekvédő vagyok, közösségekért dolgozom, ezt tettem civilként is Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Nagy gyakorlatom van ügyfeltárásban, és segítségemre van ebben a kollégám, aki oknyomozó újságíróként dolgozott korábban. A politikát nem a hatalom megszerzésének tartom, hanem szolgálatnak, képviseletnek. Ennek nincs köze az Orbán–Simicska háborúhoz vagy Rogán beáldozhatóságához.

– Kérdezem akkor másként: amíg civilként küzdött, nem lehetett ügyekről hallani, képviselőként viszont azonnal előállt ügyekkel. Lehet-e ezt úgy értelmezni, hogy civilként semmi esély eredményeket elérni?

– Nem itt húznám meg a vonalat, hanem a jogvédelemnél. Arról ugyanis csak akkor lehet beszélni, ha jogállamban élünk. Ezért is volt „könnyű” otthagynom a TASZ romaprogramját, mert 2010 után lehetett látni, hogyan szűnik meg a jogállam körülöttünk. Az ügyek sokszor még a vádemelési szakaszba sem jutnak el, nemhogy a bíróságig. Politikusként sokkal többet tehetek.

– Ezt tekinthetjük üzenetnek az utcai tüntetőknek: civilként nem jutnak messzire?

– Ellenkezőleg. Civilek nélkül nincs erős társadalom. De a politikus is civil, ha este leteszi a lantot. Civil a bankár, a tanár is, aki tesz a közösségért.

– Akkor mi a különbség: politikusként nagyobb védettséget élvez az ember?

– Az ismertség jelenthet védelmet. Engem, nyilván, sokkal nehezebb eltenni láb alól, mint azt, aki nem kap nyilvánosságot.

– Mondják is, hogy talán ezért lett politikus is.

– Aki ilyet mond, az nem ismer. Engem lassan már minden oldalról támadnak.

– Mióta tartja magát politikusnak?

– Tizenöt éve.

– Millásként is politizált?

– Persze. És a Kendermag Egyesületnél is. A politizálás nálam ugyanis az érdekérvényesítést jelenti. Tény, nem pártban politizáltam. Pártpolitikus két éve lettem, miközben engem úgy neveltek, hogy soha ne lépjek be pártba.

– Akkor miért van az Együttben?

– Nem akartuk elveszteni azt az érdekérvényesítő erőt, ami 2012-ben tízezreket vitt az utcára. A család előtt azzal mentegettem magamat, hogy továbbra is tartom a szavamat, hiszen nem léptem be pártba, viszont alapítottam egyet.

– És úgy viselkedik, mint egy 21. századi Grál-lovag, aki a nép egyszerű emberéért küzd?

– Dehogy vagyok én Grál-lovag! Egyszerű állampolgár vagyok. Utcagyerekként nőttem fel, a Szent István parkban focizva alakult ki a baráti köröm.

– Tessék, még egy focista-politikusi karrier…

– A család fekete báránya voltam. A család egyik ágról közgazdász, a másikról ügyvéd. Engem egyik sem érdekelt. Viszont már gimnazistaként szembe kerültem Hoffmann Rózsával, még igazgatói rovót is kaptam miatta, mert kiálltam az igazamért, és nem voltam hajlandó elnézést kérni tőle, sem a rajztanártól, akivel nézeteltérésbe kerültem.

– Még a végén kiderül, hogy már kamaszként ellenálló volt. Ellenzéki politikusként is kap hideget-meleget.

– Csak hideget.

– Valóban, emlegetik is drog- és cégügyeit.

– Mit tagadjak azon, a Kendermaggal kiálltam azért, hogy a füvet ne drogdílerek árulják fiataloknak, hanem szabályozzák, ahogyan teszik ezt Európa szebbik felén. S tény, cégeim is voltak, de ha nem mennek, egy könyvelő ma is ezt tanácsolja: fel kell számolni őket. Elismerem, ezen változtatni kellene, de csalni sehol nem csaltam, és eljárás sem indult ellenem soha.

– Most viszont támad. Kinek jó, ha az V. kerület „bebukik”?

– Mindenkinek. A kerületnek, az ellenzéknek, az országnak, és azoknak a fideszeseknek, akik nem szeretnének egy ilyen korrupt, bűnöző bandához tartozni.

– És megint keményen fogalmaz. Ha én mondanék ilyet, elítélnének.

– Ha egy politikusra mondaná, nem ítélnék el, mert egy közszereplőnek sokkal többet kell tűrnie a nyilvános kritikából.

– Én azért megvárnám a bíróság ítéletét.

– Várja meg, de én ki merem mondani: ezek bűnözők. Nem csak a jog, de az erkölcs szerint is. Ebben ráadásul tényleg mindenki érintett: Rogán Antal, Lázár János, Heim Péter, Giró-Szász András, Habony Árpád. Ezeknek el kell tűnniük a közéletből, mert velük nem lehet demokratikus országot építeni.

– A belvárosi lakásügy kedvezményezettjeinek listáján vannak ellenzéki nevek is, például Pásztor Tiboré, aki helyi szocialista képviselő.

– Valóban, de ez éppen arra mutat rá, hogy a rendszerben van a hiba. Engem a korrupció zavar és az antidemokratikus működés. A változás pedig ott kezdődik, hogy aki ennek részese volt, az bűnhődjön. Pártállástól függetlenül. Orbán Viktor és pártjának, de az elmúlt húsz évnek is az a nagy bűne, hogy azért nincsen például adómorál, mert az emberek azt látják, hogy ha valaki mindig és úgyis lop, akkor miért ne tehetnék meg ők is.

– Mit csinál akkor, ha a bíróság felmenti őket?

– Mivel nem jogállamban élünk, ilyen könnyen előfordulhat. Akkor tovább „ütöm” őket, hiszen nem biztos, hogy az az igaz, amit a mai hatóság állít.

– Mennyire van egyedül a rendteremtésben?

– Nehéz volna engem Gyurcsány-imádattal vádolni, de tény, a DK nagyon korrekt módon beleállt ebbe helyi szinten. Vannak mások is, de most én látszom a legjobban, és politikusként jelenleg én vagyok a leghatékonyabb.

– Akkor nem magányos farkas?

– Remélem, egyre többen lesznek, akik ügyekkel állnak elő, mert ez az ország érdeke.

– Miért mondta fel a bizottsági tagságát az önkormányzatban?

– Mert nem asszisztálok semmiféle bűncselekményhez.

– Ám ha nincs ott, nem is fogalmazhat meg ellenvéleményt.

– Az oktatási bizottságban ugyan miről fogalmaznám meg a különvéleményemet?

– Szakmai kérdésekben.

– De azzal is része lennék a rendszernek, amihez viszont nem adom a nevem.

– De hát önkormányzati képviselőként mégiscsak adja.

– Képviselőként önálló szavazatommal, a nevemmel tiltakozhatok. A biztossági döntéseknél nem jelenik meg semmi, csak annyi, hogy így vagy úgy döntött a bizottság.

– Nekem ez inkább csak kommunikációs trükknek tűnik.

– Ez nem trükk. Azok, aki rám szavaztak, azt várják el, hogy az ő érdekükben politizáljak. Én még akár a képviselőségről is lemondanék, de annak az lenne az ára, hogy nem férnék hozzá a dokumentumokhoz. Aki korrupt, annak mennie kell. Hulljanak.

– Tessék, a végére kiderül, hogy ha már nem Grál-lovag, sem magányos farkas, akkor arkangyal.

– Jajaj, véletlenül se tévedjünk erre a területre! De ha már lehet választani, legyek inkább igazmondó Juhász.

– Még egyszer, visszatérve: mi van akkor, ha mindabból, amit tesz, végül nem lesz semmi?

– Már van valami.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!