Meg kell akadályozni a cigányok népszaporulatát, itt a balliberális cigánypolitika férges gyümölcse – csak néhány szösszenet a Jobbik szombat késő délutáni fáklyás tüntetéséről Szigethalomról. Mintegy 250-300 szimpatizáns, ahogy magukat nevezték: „magyar hontárs” gyűlt össze, hogy egy szilveszter éjjelén történt késelés nyomán megtorlásért és a „cigánybűnözés” ellen demonstráljon.
„Nem, nem is hallottam róla! A fiam mesélte, hogy volt valami nagy felháborodás, de fogalmam sincs róla!” – mondja Szigethalomtól mintegy 5 kilométerre fekvő Halásztelek hipermarketjének pultosa. De nem tud a 17 órára hirdetett jobbikos fáklyamenetről a megkérdezett vevők egyike sem, ahogy a pénztáros is a fejét rázza. Szigethalom határában látom az első rendőröket, egyszerre négyet is, abból a 160-ból, akiket állítólag a helyszín biztosítására kivezényeltek.
Épp egy fekete BMW-st igazoltatnak, úgy 300 méterre az újabb „rendőrkupac”, innentől pedig már az egész műút vonalán érezhető a készültség. Állítólag kell is: a szájról szájra járó hírek szerint ellendemonstrációra készültek a romák. Ám ennek nyoma sem volt. A demonstráció helyszíne előtt elszáguldó autóból bekiabálókról nehéz eldönteni, hogy pártolják, vagy éppen elutasítják a megmozdulást.
A szilveszter éjszakáján a Szigethalomra bevezető út melletti kocsmában késelték meg Sávoly Gergőt és Bozsik Gergőt. A rendőrség által hamar elfogott elkövető cigány, és ez elég volt az egy hete tartó hisztériára, aminek nyomán a vezető kormánypárt publicista tagjából, a miniszterelnök barátjából ilyen mondatokat bugyogtak föl: „a cigányság jelentős része nem alkalmas az együttélésre. Nem alkalmas arra, hogy emberek között éljen. A cigányság ezen része állat, és állatként viselkedik”. Ebből a Jobbik sem maradhatott ki, meg is hirdették a maguk fáklyás felvonulását tegnapra.
Első utunk a szilveszteri tett helyszínére vezet. Egy órával a rendezvény előtt éppen három vendég támasztja a faasztalokat, Józsi, az ominózus éjszakai történések szemtanúja, a megkéselt fiúk barátja egykedvűen törölgeti a poharakat, apja, az idősebb Zsigmond robbantja a tanácstalanság csöndjét. „Hát az újságíró!” – kiabál, majd újra elhatárolódik mindenféle vonulásoktól. – Kell a fenének a botrány! Mingyá' megyünk is és zárunk, mielőtt még a menet ideérne!” – mondja ellentmondást nem tűrően. De az ajtón kívül, a kocsma környékén sincs különösebb mozgás, ahogy a 700 méterrel odébb lévő üres telekhez ballagok, ahol már pár fekete egyenruhás, valamint hófehér Jobbik-, illetve egy árpádsávos zászló ad életet a kietlen területnek. A bejárat körül teljes rendőri védelem, az egyik főszervező, a Jobbik helyi elnöke, Lupa János intézkedik, miközben megérkezik az első busz. Negyvenen, fegyelmezett sorban telítik a teret. „Nem is tudtam róla, hogy busszal is érkeznek, állítólag Miskolcról is jön egy csapat” – mondja meglepetten a jobbikos önkormányzati képviselő, de már fut is tovább. Ahogy csökkennek a fokok és a lankadnak a természetes fények, folyamatosan érkeznek a szimpatizánsok. A telket övező családi házak teraszán áll néhány kíváncsiskodó, papucsban, de őket azért nehezen definiálnám „szimpatizánsnak”. Próbálok szigethalmiakat is tollvégre kapni, de elsőként két nagykőrösi lányba akadok. Rózsaszín és fehér kabátjaikban kilógnak a fekete gárdaegyenruhák erdejéből, bár eltökéltségük vetekedhet bármely egyenruháséval. „A cigányok csak provokálnak, múltkor édesanyámat majdnem elütötte az egyikük. Miért is vannak egyáltalán itt, ha nem tudnak viselkedni! Menjenek más országba! Nekem is van cigány osztálytársam, de nem foglalkozom vele, nem is akarom megismerni. Biztos nem mindegyikük ilyen, de a nyolcvan százalékuk igen, a többi meg nem érdekel!” – mondja Juhász Nikolett. A magas, angyalarcú lány 12 éves kora óta „politizál, nővére már 20, ő tagja is a helyi Jobbiknak. Azt már szinte kórusban mondják: a cigányok sokkal többen vannak, mint a magyarok. Meg hogy vissza kellene állítani a halálbüntetést.
„Sorakozó” – szakítja félbe a közmeghallgatásomat egy gárdista vezényszó, majd mindenki a színpad köré sorakozik. A kötelező Himnusz előtt szolgálati közleményként érkezik a menetrend és a pluszinfó: „a beszédek után átmegyünk a késelés helyszínével szemben lévő üres területre. Az autókat hagyjátok itt nyugodtan, itt vannak a rendőrök!” – mondja a mikrofonba Bán Norbert, a Jobbik másik helyi képviselője. Szavait hangos nevetés kíséri, némi morajlással: „Ők kivel is vannak?” Mindenesetre az első felszólaló azonnal a rend őreinek védelmére kel: „Meglepően együttműködő volt a hatóság, példátlan volt a kooperáció a rendezvény biztosítása kapcsán” – mondja már a színpadon Lupa János, a Jobbik szigethalmi vezetője, aki nemzeti immunválaszként értékelte azt, hogy ennyien eljöttek. Orosz Mihály, Érpatak hírhedett polgármestere nem fogta ennyire vissza magát, a késelés éjszakáját meglovagolva jöttek a liberális cigánypolitika férges gyümölcsei, a liberális jogvédelem, ami fenntartja a mély züllöttség állapotát, ahol minden szankciók és megtorlás nélkül marad, ahol cigányközpont épül a magyarok ellen uszításra, és ami nem engedi sem a zsidósággal, sem a cigánysággal szembeni, szerinte szükséges differenciálást. „Addig kell újra és újra letörni a karókat, amíg be nem áll mindegyik a sorba!” – zárta szavait Érpatak vezetője. A jobb közérthetőséget végül Volner Pál, Jobbik alelnöke, országgyűlési frakcióvezető-helyettese segítette elő a szakadó hóban és mínuszokban. A cigányság népszaporulatának megállításáról beszélt. És arról, hogy a cigánybűnözés problémáját csak a Jobbik tudja megoldani. De ahhoz már nekik is a hatalom kell.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!