Rendre félreértelmezik a globális egyetemi rangsorokat, a kormánysajtó a múlt héten a CEU-ról „rántotta le a leplet”, mondván: nem kerültek fel az egyik legfontosabb listára. Erre esélye sem lett volna a rangsor összeállításának szabályai szerint, amelyek egyébként sem mondanak sokat az oktatás színvonaláról.
Múlt héten publikálta az egyik legnagyobb felsőoktatási rangsorokat készítő cég a globális listáját: a Quacquarelli Symonds (QS) felsorolására hat magyar egyetem került fel. A listán a magyarok közül a legelőkelőbb pozícióban 501 és 550 között a Szegedi Tudományegyetem végzett (egy bizonyos sorszám felett már ötvenesével adják meg a helyezéseket). A rangsorban szerepel még sorrendben az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Debreceni Egyetem, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, a Pécsi Tudományegyetem és a Budapesti Corvinus Egyetem is.
Az eredményeket az egyes sajtóorgánumok a saját szájuk íze szerint értelmezték. A kormány közeli Magyar Hírlap nyomban meg is írta: a CEU-nak nyoma sincs a legfrissebb egyetemi rangsorban, „pedig az egyetem külső propagátorai az intézményt is érintő törvénymódosítás kapcsán folyamatosan arra hivatkoznak, hogy egyetemük milyen előkelő helyet foglal el a nemzetközi versenyben”. A hírt hamarosan több más médium is átvette, a tájékoztatás arról árulkodik: kevesen tudják, hogy ezeket a rangsorokat hogyan érdemes olvasni.
A CEU hamarosan reagált is a véleményekre, nyilatkozatukban egyértelművé tették, a QS összesített rangsora olyan egyetemeket listáz, amelyek alapképzést is kínálnak. Ezzel szemben a CEU kizárólag mester- és posztgraduális képzéseket indít. A képzési területekre lebontott rangsorokra öt képzése is felkerült, legelőkelőbb helyen a politikatudomány és nemzetközi tanulmányok programja, amely a 42. legjobb a világon.
„A méltatlankodó értelmezés arról árulkodik, hogy a rangsorok összeállításának módszertanát nem ismerik. Szakszerűtlen megállapítás az is, mikor azt halljuk, a CEU a legjobb magyar egyetem, mert ez sem igaz. Az világos, hogy a társadalomtudományok egyes területein nagyon jól szerepel, azon egyszerű okból, hogy náluk rendelkezésre állnak a források arra, hogy kitűnő tanárokat alkalmazzanak” – segít az értelmezésben Fábri György rangsorkutató, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának dékánhelyettese, aki könyvet is írt a témában.
Nem mondanak semmit
Ezekből a rangsorokból nem lehet levonni azt a következtetést, hogy melyik a legjobb magyar egyetem, a szakértő szerint. „Belföldi viszonylatban ezek a rangsorok nem mondanak semmit, de nemzetközi szinten sem sokat. Olyan mércerendszer szerint vizsgálják az intézményeket, amelyek az egyetemek működésének csak egy szűkebb szeletét emelik ki. Alapvetően a tudományos, publikációs munkát veszik figyelembe, így a kelet-európai egyetemek rendre sokkal rosszabbul szerepelnek, mint az amerikaiak vagy angolok. Az egy nagyon rossz rangsorolvasási szokás, hogy elkezdik a Harvardhoz hasonlítani a magyar egyetemeket” – mondja Fábri György, aki szerint a rangsorokat meg kell tanulni olvasni, ebben pedig még nem jár élen a sajtó sem.
A diákoknak sem feltétlenül érdemes ezek alapján választani, a globális rangsorok indikátorai közül a meghatározóak legtöbbjük életét csak kis mértékben fogják befolyásolni az egyetemen. Az egyik legelismertebb lista, például a Sanghaj Jiao Tong Egyetem által készített ARWU szinte kizárólag a tudományos eredményre alapoz, a publikációk mennyiségét, a Nobel-díjas öregdiákok és oktatók számát veszi figyelembe. A QS rangsorában már felbukkan néhány más szempont is, például a nemzetközi hallgatók létszáma, vagy az egy oktatóra jutó diákok aránya. Vagyis a rangsorok az oktatás színvonaláról nagyon keveset mondanak, inkább a publikációs lehetőségekről, a nemzetközi láthatóságról árulnak el sokat. Jelentősen megdobja például egy intézmény helyezését, ha Nobel-díjasok vannak az oktatók között, de egyáltalán nem biztos, hogy ők kurzusokat is tartanak a diákoknak. Az sem véletlen, hogy a listákon hátrafelé haladva egyre több a tízes-húszas holtverseny, ami azt jelenti: egy bizonyos pont után a cégek nem tudnak különbséget tenni az iskolák teljesítménye között.
Piac a felsőoktatás
A rangsorkutató szerint egyfajta tendenciát biztosan ki lehet olvasni az adatokból, nevezetesen, hogy a magyar felsőoktatás helyezései ezekben az általános nemzetközi rangsorokban (amikor nem egy-egy szakterületet vizsgálnak) romlanak az elmúlt öt évben. „Ennek az okát elsősorban a források 2011–2015 közötti szűkülésében kell keresni, ami legfőképpen a kutatásokat vetette vissza. Az egyetemeinken nyújtott bérek és kutatási lehetőségek nem versenyképesek, ezért nagyon kevés nálunk a külföldi oktató, pedig ez is egy fontos indikátor több rangsorban” – magyarázza. A szakterület szerinti rangsorok már többet mondanak, és kétségtelen, hogy ezeken a listákon már jobban szerepelnek a magyar egyetemek.
Számtalan más olyan tényező létezik, ami többet árulhat el a magyar felsőoktatás nemzetközi porondon elfoglalt helyzetéből. Fábri György az Európai Kutatási Tanács ösztöndíjprogramját hozza példának (ERC Grant), amely a legkitűnőbb tudósokat díjazza millió eurós nagyságrendű kutatási támogatásokkal, három évre.
„Ha megnézzük, hogy ezeket kik nyerik el, akkor az látszik, hogy egész Kelet-Európában a volt szocialista országokat is számba véve, a program elmúlt hét éve alatt összesen 125 kutatót díjaztak (a 6899 nyugati mellett), és ennek csaknem a fele, 54 magyar. Ez a legmagasabb európai tudományos elismerés, ezért ez egy kiemelkedő sikernek tekinthető. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy ebből a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézetei vittek el 26-ot, a CEU-s oktatók 10-et kaptak, és csak a maradékon osztozik a többi magyar egyetem” – árnyalja a képet Fábri György. És az is kétségtelen, hogy a korábbi évek forráskivonásait megsínylette a magyar felsőoktatás, ebből a szempontból pozitívumnak tekinthető, hogy az elmúlt két évben már nem volt további pénzmegvonás, így legalább a hanyatlás megállt.
Ugyanakkor Fábri György szerint kulcskérdés, hogy az egyetemek honnan és mennyi pluszforrást tudnak szerezni, mert nagyon nehéz itt tartani a fiatal kutatókat. A felsőoktatás ugyanis valóban egy nemzetközi piac, ahol nem csak a diákokért, de a fiatal kutatókért is meg kell küzdeni, a jók nagyon könnyen találnak maguknak külföldön helyet, ez pedig hosszú távon nagyon is befolyásolja a magyar felsőoktatás színvonalát.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!