Fertőző kórházi viszonyok - Megdöbbentő történetek, esetek

Emlékeztetőül: egy fővárosi kórház volt sterilizációs gépkezelője mesélt a vele készített interjúnkban arról, hogy a kórházakban törvénytelenül és az egészséget veszélyeztető módon az egyszer használatos eszközöket többször is „bevetik”, a nem megfelelő higiénia miatt kialakuló kórházi fertőzésekbe, újraoperációkba sok beteg bele is hal. A TASZ – szintén a cikkünk nyomán – egy országos felmérésben próbálja feltérképezni a sterilizációs eljárásokat a magyar egészségügyben.

„Viszonylag jó kórház intenzív osztályán” dolgozik ápolóként a névtelenséget kérő levélírónk. Úgy véli, múlt heti interjúalanyunk, a sterilizációs részlegen 15 évig dolgozó Szauter Gábor mondatai „kemények, kritikusak és sajnos igazak”. Ezen felbátorodva mesélte el a kórházi fertőtlenítésekkel kapcsolatos tapasztalatait.

„Ugyan a munkaköri leírásban szerepel, hogy a munkáltató által biztosított munkaruhában és védőfelszerelésben vagyok köteles dolgozni, de a megfelelő minőségűés mennyiségű munkaruhát, munkacipőt, védőfelszerelést nem tudják maradéktalanul biztosítani. A dolgozóknak sajnos már evidens, hogy maguk szerzik be ezeket és maguk mossák otthon, mert amit kapnánk, az kevés, szakadt és gusztustalan! Pedig nem mindegy, hogyan nézünk ki, mit látnak a betegek” – írja az ápoló. Szerinte egy intenzív osztályon egy embernek minimum két munkacipő kellene: egy, amiben az osztályon dolgozik és egy, amiben az osztályról kilépve közlekedik. „Annyi egyszer használatos védőköpenyt, orr-száj maszkot és sapkát kellene használnunk, ahányszor bemegyünk a kórterembe, de ez lehetetlen, mert nem adnak annyit! Ami a legnagyobb probléma, hogy nincs zsiliprendszer! Nem biztosított egy külön helyiség, ahol át tudnánk öltözni. Szerintem nem normális, hogy egy ápoló két különböző kórokozókkal fertőződött beteget ápol, megfelelő sterilizálás, munkaruha nélkül, mert óhatatlanul átviszi egyik betegről a másikra a kórokozókat a ruháján, a haján, a bőrén keresztül” – így a panaszos levél. Ami szintén nonszensz levélírónk szerint, hogy a tervezett műtétek alanyait nem szűrik bizonyos kórokozókra, merthogy drága. A bent fekvő betegektől pedig maximum akkor vesznek mikrobiológiai mintát, ha lázasak. Az ápoló szerint az intézmények takarítása sem megfelelő: majdnem minden kórházban kiszervezett ez a tevékenység és a takarítókat „a minimálnál is minimálabb bérért” foglalkoztatják. „Nem tudják, hogyan kell egy kórházi osztályon takarítani. Tudomásomra jutott, hogy a nálunk alkalmazott vegyszereket a vezetőjük hígítja, mert sok fogy belőle” – állítja a levél írója.

A zsiliprendszer hiányát más egészségügyi dolgozó is kifogásolja. Egy Münchenben is tevékenykedő ápoló azt meséli, ott minden kórházi dolgozó a munkahelyén fertőtlenítő permetet kap, majd egyszer használatos, steril ruhában lép be az osztályra, a betegek közé. Ezzel szemben sok magyar kórházba át sem öltöznek, az utcai ruhájukban dolgoznak, ráadásul az ötször egy perces dörzsöléses kézfertőtlenítés helyett jó, ha két percet szentelnek a kézmosásra.

Egy másik történet alanya Egyed Ágnes férje, aki 32 évig élt egészségesen angol szívbillentyűivel, ám 2008 őszén egy kitágult ér miatt megműtötték egy fővárosi klinikán. Az érszakaszcserén kívül új billentyűket is kapott a makkegészséges férfi, ám a második nap belázasodott és a szanatóriumban is folyamatosan hőemelkedés gyötörte, bár az antibiotikumok miatt időnként azért jobban lett. Néhány hónap múlva viszont egy megfázás után újra belázasodott, s mivel a 40 fokos láz négy nap múltán sem enyhült, a kétségbeesett asszony megkereste a műtétet végző orvost, aki csupán annyit mondott, hogy vigyék a beteget a legközelebbi kórházba. „Az ottani főorvos félrehúzott és azt mondta, a férjem a műtét nyomán szepszist kapott, amit eddig az antibiotikumkúrák ugyan elfedtek, de a baktérium hamarosan az egész testét fel fogja falni. És valóban így lett: előbb tönkre ment a veséje, majd bevérzett a gyomra, leszakadt a szívbillentyűje és heteken belül elhunyt. A háziorvosom és több nővér is megerősítette, hogy gyakori a műtét közben szerzett fertőzés, illetve az ilyen jellegű baktériumok okozta halál. Annyira kiborultam, hogy nem volt energiám jogi útra terelni az ügyet” – tette hozzá Ágnes.

Egy alföldi kórház sterilizáló munkatársa is jelentkezett cikkünk nyomán. Ő árnyalja a képet, szerinte a fertőzések nagy részét nem az okozza, hogy nem sterilek az eszközök, hanem az alapvető higiéniás szabályok be nem tartása, illetve a kapkodás, a figyelmetlenség és az emberhiány. De sokszor a betegek is hibásak: ha kötözésre csak hetekkel később mennek vissza, nem csoda, hogy elfertőződik a seb. Állítja: nem minden esetben jogos az egyszer használatosnak nyilvánítás, de ebben is pénz van, ezért a gyártó is trükközhet. Vannak olyan eszközök, amik biztonsággal használhatóak sterilizálás után is. Az alföldi egészségügyis 33 éves munkaviszony után viszonylag jól keres: 125 ezer a nettója, három műszakban dolgozik, de minden pótlékot, így a veszélyességit is megvonták tőlük.

„Nővérnek, ápolónak, sterilesnek lenni ma luxus, csak az engedheti meg magának, akit a párja el tudja tartani. Csak a megveszekedettek maradnak, óriási a felelősség, egy ápolóra a nyolc helyett 25-30 beteg jut” – tette hozzá.

A TASZ betegjogi szakértője lapunknak azt mondta: súlyos fertőzésekkel összefüggő panasz hozzájuk eddig nem érkezett. Azonban a jogvédő szervezetnél arra számítanak, hogy a médiafigyelem többeket arra sarkall majd, hogy jogi útra tereljék panaszaikat.

„Nem elég nagy az állampolgári tudatosság, pedig sok az olyan jogsértés, aminél kártérítési pert lehetne indítani” – mondja Asbóth Márton. Múlt heti cikkünk nyomán a TASZ azt tervezi, hogy egy konkrét beavatkozásra lebontva kikéri az ÁNTSZ-től a kórházak által igényelt egyszer használatos eszközöket, hogy kiderüljön, hány műtétet végeztek országszerte tavaly és ezekhez mennyi egyszer használatos eszközt jelentettek.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!