A munkaerőhiány egyre nagyobb mértékben felelős (a már ismert okok mellett) azért, hogy egyre intenzívebben nő a kórházak adóssága – próbálta megfejteni Kincses Gyula, hogy mi miatt gyorsult fel 2017 első hónapjaiban az egészségügyi intézmények eladósodása.


Dagad és dagad

Tavaly 58 milliárd forint volt a kórházak adósságállománya – amiből novemberben 45 milliárdnyi, 30 napon túli tartozást az állam kifizetett. A Magyar Államkincstár úgy találta idén április végére – a maradvánnyal együtt –: már 28,1 milliárd forintra duzzadt az intézmények tartozása. Ráadásul egyre tempósabban hízik az adósság, csak az utolsó hónapban 5 milliárddal lett nagyobb. Vagyis napi 125 milliós mínuszt termelnek a kórházak. (Összehasonlításképp: ez feleannyi se, mint a tavaly 100 milliárd forinttal gazdagodó felcsúti Mészáros Lőrinc napi 263 milliós vagyongyarapodása.) A tetemes adósság több mint harmadát tíz intézmény hozta össze (lásd táblázatunkat).

Kincses Gyula magyarázata szerint többletköltséget jelent a kórházaknak például az is, hogy a szakmunkás bérminimum év elejei emelése sok egészségügyi dolgozót is érintett, ezt pedig az állam nem kompenzálta, csak az orvosokét, szakdolgozókét.

Pedig fűtő, karbantartó és portás nélkül sincs kórház.

A szakember, volt egészségügyi államtitkár szerint jelentősebb, és az állammal szemben szintén nem érvényesíthető pluszkiadást jelent a szakorvoshiány az intézményeknek, amelyek kénytelenek megbízási szerződéssel, részmunkaidőben foglalkoztatni orvosokat, akiknek viszont így az órabérük jóval többre jön ki, mintha teljes munkaidőben, a bértábla szerinti fizetésért dolgoznának. Nincs azonban a kórházaknak választása: örülnek az orvosnak így is, nélkülük osztályokat zárhatnának be.


Túlspórolta az állam

Persze a kórházi adósság nem új keletű probléma: gyakorlatilag 10 éve rendszeresen, soron kívüli állami segítséggel kell eltüntetni. (A 2000-es évek közepéig még csak esetlegesen és mindössze évi néhány milliárddal kellett beavatkoznia az államnak.) Kincses Gyula szerint az adósságspirál egyik kiváltó oka a tvk, vagyis a teljesítményvolumen-korlát bevezetése volt 2004-ben. A tvk azt jelenti, hogy a kórházak csupán bizonyos teljesítményig kapják meg egy-egy elvégzett vizsgálat, műtét után az arra megállapított állami támogatás 100 százalékát, a korlát átlépése esetén csökken, majd egy ponton végleg megszűnik a szubvenció.

Ezzel a lépéssel akarták anno a kórházakat rászorítani arra, hogy csupán a beavatkozásonként, illetve fekvőbetegként töltött napok után járó pénzért, ne tartsák az indokoltnál hosszabb ideig az intézményben a beteget, illetve ne végezzenek felesleges vizsgálatokat.

Ám hiába optimalizálták működésüket a kórházak, így is több beteget kellett ellátniuk, mint amennyit a tb teljes áron fizetett. Így a tvk nem működött tökéletesen, elindult a kórházak eladósodása. Ezt csak tetézte, hogy több mint tíz éven át, változatlan összeg, 150 ezer forintos alapdíj járt egy „bent tartott” beteg után a kórházaknak, ezt emelték végül 2016-ban 180 ezerre, ám ez csak a megnövekedett bérköltségeket fedezte, a gazdálkodást nem segíti.


Bezárás lesz a vége

Kincses Gyula szerint így nem szabad meglepődni azon, hogy az adósság folyamatosan újratermelődik:

Úgy vélte: a folyamatot nem lehet megállítani az évente tűzoltásszerűen a rendszerbe tolt néhány tízmilliárd forinttal. Ráadásul a kormány egy nagyon rossz gyakorlatot rendszeresített azzal, hogy csak akkor szánja rá magát az adósságkonszolidációra, amikor – az év második felében vagy az év végén – már kezelhetetlenné dagadnak a tartózások, addig viszont trükkösen a kórházak gyógyszer- és orvostechnikai eszköz-beszállítóival hitelezteti meg a finanszírozás elégtelenségéből fakadó hiányt. (E beszállítóknak taroznak az intézmények több tízmilliárddal).

Az egészségügyi szakember szerint évente 80-100 milliárd forinttal többet kellene az államnak kórházfinanszírozásra költeni, de ez szerinte még mindig nem elég, mert egyre több a beteg, illetve egyre fejlődik – és drágul – a gyógyítás. A rendszer fenntarthatóbbá tétele érdekében szerinte „ésszerűsíteni” kellene. Csakhogy a szakmai alapon végrehajtott átalakítás során szinte biztos, hogy kórházakat kellene bezárni, a kormányok – politikai színezettől függetlenül – ódzkodnak ettől. Ám szerinte a 2018-as választás után már nem halogatható tovább ez a lépés, komplett telephelyeket kell becsukni.

Budapesten ma 33 kórház működik 76 telephelyen, ebből 24 kórház 57 telephelyén folyik aktív ellátás. Ez pedig nem finanszírozható és már szakemberrel sem látható el. „Addig is ésszerűtlen lépésekre megy el több százmilliárd forint: szuperkórházakat építenek Budapesten presztízsberuházásként, a meglévő súlyponti intézmények olcsóbban megvalósítható fejlesztése helyett, ráadásul az intézmények közötti, szakmailag indokolt feladatmegosztás helyett várhatóan mindegyik mindent csinál majd, ami még drágábbá teszi a fenntartásukat” – mondta Kincses.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!