Főpróba statisztái - Elemzés a civilekről és az ellenzékről: Orbán hátradőlhet?

A Fidesz a 2018-as választási kampány főpróbájának tekinti a menekültellenes népszavazást (erről lásd írásunkat az 5. oldalon), és ezen a főpróbán az ellenzék újra csak statisztál. Pedig, hogy próba is lesz és az előadás is közeleg, nem érhette meglepetésként a demokratikusnak nevezett ellenzéki pártokat.

Csakhogy ez a kampány újra előhívta a kérdést, amivel a baloldali ellenzék hosszú évek óta képtelen megbirkózni: együtt vagy külön? Illetve, ha külön, akkor mégis, hogyan együtt, vagy ha közösen, hogyan egyedül?

Csoda, ha nagy a zűrzavar az ellenzéki népszavazási kampányban? A helyzetüket jól jellemzi a történet: a Szolidaritás Mozgalom már hónapokkal ezelőtt kezdeményezte, hogy a demokratikus formációk közösen ünnepeljék október 23-án a köztársaságot. Ugyan a pártok meg is egyeztek, hogy majd leülnek és egyeztetik a részleteket, ám azóta sem beszéltek erről. És vélhetően nem is fognak.

Közös nevezőre ugyanis csak a kicsik jutottak. Az Együtt, a PM és a MOMA ugyanazt kommunikálja például az október 2-i népszavazás kapcsán. Ez a jó hír, ugyanis azt vetíti előre, hogy a parlamenti választáson is képesek lehetnek „kötelékben repülni”. A rossz hír viszont az, hogy közösen is csak alulról súrolják az 5 százalékos parlamenti küszöböt. Ami önmagában minden érdemi változtatáshoz kevés. Ez azonban elegendő lehet ahhoz, hogy érdemi szövetségesként tekintsen rájuk egy „testesebb” formáció.

A választási logika alapján különösen Gyurcsány Ferenc pártjának érhetnének sokat, hiszen a különböző közvélemény-kutatásokon a teljes népességben 4-5 százalék körül mért DK segítségükkel beérné a 8-11 százalékos népszerűségű MSZP-t. Ráadásul – legalábbis menekültügyben – érdemi ellentmondás sem feszül a DK és a kicsik között. Ennek ellenére utóbbiak kerülik, hogy egy kommunikációs mezőbe kerüljenek Gyurcsány pártjával, ugyanis az időnként a helyzetéből nem fakadó nagypárti allűrökkel áll az együttműködéshez.

A DK elnöksége legutóbb Kerék-Bárczy Szabolcsot tessékelte ki a pártból: a volt MDF-es politikus bűne az volt, hogy egyrészt a politikai centrumból szeretett volna szavazókat verbuválni, másrészt érdemi összefogásra nógatta az ellenzék erőit. Hogy mennie kellett, az azt üzeni: a DK letett arról, hogy néppártként (mérsékelt konzervatívokat is befogadva) növekedjen, illetve a jövőben inkább egyedül állna startvonalhoz.

Utóbbi állítást támasztja alá, miszerint a DK az egyetlen ellenzéki párt, ami – még nyilatkozataiban is – eloldalazik az előválasztás elől. Pedig a folyamatnak épp az lenne a lényege, hogy az egyéni választókerületekben a leghatékonyabb képviselőjelöltek indulhassanak, illetve akadjon egy széles körben elfogadott, karizmatikus miniszterelnökjelölt is. És ha nem közösködik, akkor csak úgy juthat be a parlamentbe, valamint válhat a baloldal vezető erejévé, ha lerabolja az MSZP szavazóbázisát.

És erre minden esélye meg is van, már amennyiben nem változtat az elmúlt hetekben mutatott zűrzavarán. Ugyanis miközben az MSZP hivatalosan mindenkit az otthonmaradásra buzdít, olyan szórólapja is akad, ami szerint, ha az ember elmegy szavazni, akkor igennel szavazzon. (Holott ez is leadott voks, azaz azt segíti elő, hogy a Fidesz szándékai szerint érvényes legyen a népszavazás – csak érvénytelen szavazattal lehet úgy protestálni, hogy az ne növelje a részvételi arányt.) Ám ez csak a hab a bakitortán: a párt nemrég megválasztott elnöke arról beszél, hogy az MSZP ellenzi a kötelező betelepítési kvótát – ahogy a Fidesz is.

A szerencse Molnár Gyula szerint pont az, hogy nem létezik ilyen kvóta, így nem kell a kormánnyal vállvetve küzdeni ellene. Hogy minek tudható be Molnár „elvi kacskaringója”, arról sok a találgatás, a legvalószínűbb magyarázat mégis az, hogy a pártot és elnökét zavarba hozták a közvélemény-kutatási eredmények. A Publicus Intézet lapunkban közölt felmérése például azt találta, hogy az emberek háromnegyede elmenne október 2-án az urnákig, és hogy nemcsak a Fidesz- és a Jobbik-hívek, de a szocialista szavazók is a kabinet migránsálláspontját osztják. Azaz az MSZP arra jutott: nincs mit tenni: a referendum kapcsán a menekültekről nem beszélhetnek, csak Orbánt állíthatják pellengérre.

Magyarán: az ellenzéki pártok, ha úgy tetszik, a Fidesznek tercelnek, ugyanis a folyamatos bénázás és az egységes kommunikáció nem jelent érdemi akadályt a kormánypárt üzeneteinek (ezek célba juttatására a kabinet eddig 3,1 milliárdot költött, amit újabb 600 millióval tervez megfejelni).

Az ellenzéki szavazótábor jelentős része a pártok összefogásra való képtelenségét látva a civil mozgalmak kormányváltó erejében bízott. A reményt elsősorban az a civil mozgolódás/elégedetlenség jelentette, amit a Tanítanék Mozgalom artikulált és csatornázott be. Úgy tűnt, az oktatási rendszer csődje elleni protestálásból sarjadhat valamiféle rendszerellenesség. Csakhogy azóta a Tanítanék Mozgalom címeralakjai retiráltak: a Teleki Blanka Gimnázium igazgatója, Pukli István deklarálta, hogy sem baloldali fordulatot, sem kormányváltást nem akar, és erre csatlakozott rá a miskolci tanárember, Pilz Olivér is. A hivatalos mondás szerint nem új kormányt akarnak, hanem az oktatási rendszer reformját követelik – a civil logika annyiban bicsaklik, hogy egy közszolgáltatási rendszer milyensége az maga a rezsim. Azaz az oktatási rendszer az Orbán-kormány világértelmezésének terméke. Márpedig egy kabinet nem emel be a rendszerszemléletétől idegen elemeket társadalompolitikájába. Épp ezért a csak adott területre koncentráló, a pártpolitikától ódzkodó civilek a rendszeren belül csak ideiglenesen érnek el bármit, addig, amíg le nem választják róluk tömegbázisukat.

Igaz ez a másik nagyreményű civil szerveződésre, Sándor Mária mozgalmára is.

A kezdeti nekibuzdulás a nyáron kifulladni látszik, ám most új lendületet kívánnak adni a tiltakozásnak. Magyarországért Mozgalom néven jön létre az az ernyőszervezet, amely civil és érdekvédelmi szervezetek tucatjait tömöríti, tagja például a Tanítanék Mozgalom, Iványi Gábor lelkész, a ligetvédők csapata, a védőnők hálózata, de még a kéményseprők szakszervezete is. Sándor Mária szerint a mozgalom közösséget épít, le akarja fedni a teljes társadalmat, legyen szó egészségügyről, oktatásról, hátrányos helyzetű gyermekekről vagy épp a véleményüket félelemből nem vállaló civilekről.

Felajánlásokból járják az országot; politizálnak, ám pártpolitikai kérdésekben ők sem foglalnak állást. Honlapjuk – magyarországért. hu – jövő pénteken élesedik. (És igen, ékezetekkel kell írni, mert a magyarorszag. hu a kormányzati portál.)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!