A pénzvilág „falkái” éppúgy működnek, mint a természet ragadozói. Mindig a piac gyengeségeit, a pénzügyi rendszer rejtett gócait kutatják. Egyszerűen kiválasztják a gyengét, a beteget, majd elszigetelik, „leütik” és lakmároznak belőle. Most épp a feltörekvő piacokkal terítettek.
Rendkívüli napokat él megint a forint. Egyre gyengül a magyar fizetőeszköz, s egyre drágább az euró, a dollár és a svájci frank. Pénteken délután már 314-nél is többet kértek a devizapiacon egyetlen euróért. Nem múló nátháról van szó, amelyet bármelyik pénzeszköz megkaphat a huzatos tőzsde parketten.
Fontos részigazságot mondott ki Orbán Viktor miniszterelnök péntek reggeli rádió interjújában, amikor arra utalt, hogy a forint sanyargatott helyzete nem a magyar gazdaság állapotát fejezi ki. Valóban, a gazdasági mutatóink viszonylag stabilak, s a szerény növekedési kilátások, illetve a gazdaságpolitikai pálya törékenysége még nem indokolná a magyar fizetőeszköz árfolyamának beomlását.
Hogyan védi Matolcsy György jegybankelnök a forintot? Sehogy. Amióta hivatalba lépett, a 7 százalék feletti szintekről 3 százalék alá nyomta az irányadó rátát, vagyis lényegében kivágta a kamatelőnyt a forint alól. Ami azért volt fontos, mert az olyan feltörekvő piacok, mint a miénk is, vaskos kamatokkal és izmos hozamokkal tudják csak magukhoz csalogatni a befektetőket. Különösen kritikus az idei esztendő, mert az amerikai központi bank szerepét betöltő Fed hónapról hónapra csökkenti a tőzsdékre szórt ingyen dollárkötegek mennyiségét. Emiatt erősödik az amerikai fizetőeszköz, s a korábbinál vonzóbbak az Egyesült Államok kötvényei. Ez a szívóhatás szinte kiporszívózza a feltörekvő piacokról a spekulatív pénzeket. Nem véletlen, hogy az elmúlt hetekben kamatot emeltek Brazíliában, Dél-Afrikában, Indiában és Törökországban, csakhogy visszatartsák az elillanó tőkét. Ebben a kamatemelésektől hangos környezetben különösen szembetűnő a kamatcsökkentési periódusához ragaszkodó Matolcsy konoksága.
A pénzügyi szlengben héjáknak nevezik a szigorú jegybankárokat, s galamboknak a lazítókat. Vajon mi motivál egy unortodox galambot? Másként: mire jó, kinek jó a gyenge forint? Mert az egészen világos, hogy a bérből, fizetésből élőknek kevesebbet ér a „borítékjuk”, a nyugdíjasoknak már el is porladt a frissen kapott nyugdíjemelésük, míg a devizahiteleseknek egyenesen tragikus a törlesztőrészlet újabb emelkedése. És drágul minden importcikk, a gyógyszerektől a kőolajszármazékokig. Ugyanakkor az exportőr vállalkozók ilyenkor azért kaszálnak, mert az euró és dollár bevételükért jóval több forintot kapnak. Az is motiválhatja galambunkat a lazulásban, hogy a kamatcsökkentés nyomán elértéktelenedik a lakosság bankbetétállománya, s hova máshova menekülhetnénk, mint az állampapírpiacra. Magyarán arra játszik a jegybank, hogy az export majd talán fellendíti a gazdaságot, míg a lakosság jó eséllyel megveszi az államadósságot.
Nem mindennap kapunk helyet a CNBC amerikai hírtelevízió főcímében. Márpedig csütörtökön úgy szólt a napi kérdés: vajon a forint is az argentin peso sorsára jut-e? A dél-amerikai ország fizetőeszköze ugyanis napok alatt 23 százalékot zuhant a dollárral szemben. A párhuzam, persze, sántít. A magyar helyzet cseppet sem hasonlít az argentinra, hiszen nálunk kordában van tartva az infláció, van valami szerény növekedés és a munkanélküliség sem kiugró európai összehasonlításban. De joggal emlegetik egy lapon hazánkat Törökországgal, ahol a spekulánsok támadása a líra ellen szerda éjszaka kikényszerítette a kamatemelést. Egyelőre nálunk a jegybankárok még az úgynevezett szóbeli intervenciótól is irtóznak.
Néha azért nem ártana interveniálni. Emlékezhetünk még, amikor 2008 őszén kitört a pénzügyi válság, s a nemzeti ünnep előestéjén célkeresztbe került a forint. A CNBC akkor is Budapesten forgatott. De a kormányfő nem mutogatott a jegybankelnökre, s a jegybankárok sem tétlenkedtek. 2008. október 22-én Bajnai Gordon, akkor még fejlesztési és gazdasági miniszterként a Kossuth térről a CNBC élő adásában üzent a spekulánsoknak, hogy a jegybankkal összehangoltan gátat emelnek a forintgyengülés útjába. Ezzel egy időben ülésezett a Monetáris Tanács rendkívüli ülése, s megemelték az alapkamatot.
Másnap a forint még így is kilengett, s az akkori „minden idők” leggyengébb kurzusát, a 286-os euró árfolyamot hozta. Most az elemzők úgy vélik, a jelenlegi jegybanki vezetés ingerküszöbe valahol a 320 és a 330 forintos euró között lehet.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
