A széttúrt város

Budapest bármikor tetszés szerint szétszedhető és összerakható – legalábbis így tűnik, miközben körbesétáljuk azt az 1:500 méretarányú makettet, amely a fővárost modellezi. A 167 darabból álló, és mindeddig teljes valójában soha ki nem állított műremek a Bálna (egykori CET) első emeletén kapott helyet, a III. Nemzetközi Építészeti Makettfesztiválon. Csaknem 40 éve kezdték el építeni, azzal a céllal, hogy segítse átláthatóvá tenni a városfejlesztési és -rendezési elképzeléseket. Szimbolikusnak tekinthető, hogy a kiteljesedni soha nem tudó famodell mennyire leképezi azt a városfejlesztési „fejetlenséget”, amelyet nemcsak a várostervező mérnökök, hanem elsősorban a főváros lakói tapasztalnak.

A saját bőrükön érzik, hogy bizony beindult a kampány – a választások közeledtével pedig a politikusok is belekezdtek számos olyan munkába, amelyet eleddig halogattak. A kétségtelenül szükséges közlekedési szolgáltatások presztízsberuházássá váltak, emiatt sikerül a városvezetésnek egyszerre blokkolni mind északon, mind délen a folyón átívelő forgalmat. Az évek óta csak beszédtémaként létező 1-es villamos pályafelújítása miatt az Árpád híd és később a Rákóczi híd részleges lezárásával alaposan próbára teszik a munkába, vagy bárhova igyekvők idegeit.

Persze nem múlhat minden a politikán, hiszen egy építészetileg, intézményrendszerében és úthálózatban gazdag, több mint másfél milliós lakosú város mindennapjaiba kell beavatkozni. Ez pedig valakinek mindig fáj. De akkor hasogat igazán, ha a várostervezés helyét újra meg újra átveszi a politikai erőfitogtatás.

Mit akarnak Budapesttel?

Az építészek, várostervező mérnökök egyöntetű, mára közhelyszámba menő megállapítása – ahogy azt Martinkó Józseftől, az Octogon építészeti és design folyóirat szerkesztőjétől megtudtuk –, hogy a Demszky Gábor főpolgármester nevével fémjelzett önkormányzati koncepció városfejlesztési szempontból utópisztikusnak bizonyult. Ugyanis a 23 kerület és a főváros önkormányzatának együttműködve kellett volna meghozni olyan döntéseket, amelyek mentén közös és egységes városfejlesztési stratégia működtethető – afféle miheztartási kódexet. Azonban ennek létrejötte rendre kudarcba fulladt a bürokrácia, a kerületi és szakmai érdekképviseletek lobbijai, valamint a politikai érdekek miatt – erősítette meg állítását Kádár Bálint, a BME Urbanisztikai Tanszékének oktatója, a Kortárs Építészeti Központ kurátora. Nem véletlen, hogy a főváros gyengesége miatt a rendszerváltást követő első évtized legszembeszökőbb építészeti hagyatékai a tőkeerős befektetők által épített irodaházak, plázák, lakóparkok voltak. Szemben az 5-ös metró, a ráckevei HÉV belvárosi végállomása, az Észak-csepeli lakóövezet, a Podmaniczky Program, a Moszkva (már Széll Kálmán) tér, vagy a rakpartok fiókban maradt rendezési terveivel…

A mostani vezetésnek, bár híres vízióiról (és utcaátnevezési hajlandóságáról), a Finta Sándor főépítész és csapata által jegyzett városfejlesztési koncepciójában új, igazán nagy formátumú és fenntartható építészeti projektek nem szerepelnek. Igaz, ők hosszú távra, 2030-ig terveznek. Addig is leginkább a már meglévő építészeti műtárgyak megújhodásának lehet örülni. Az idén bemutatott tervek szerint a főváros szám szerint 27 darab 50 millió euró összeg fölötti programra kér pénzt az Európai Uniótól. Ezek között szerepel a fővárosi gyógyfürdők, a Lánchíd, a Petőfi híd és a Váralagút fölújítása, az állatkert fejlesztése, a Duna fővárosi szakaszára eső szigetek és a partok közötti gyalogos és kerékpáros hidak építése, belső városrészek további rehabilitációja. „Budapestnek olyan erős és egységes városnak kell lennie, amely lehetővé teszi a települést alkotó kerületek közös értékeinek megőrzését, a kerületi önkormányzatok érdekeinek összehangolását, a város egységes szemléletű, de területileg differenciált fejlesztését” – olvasható a célok között. És akaratban a mostani vezetés nem szenved hiányt.

Nagy tervek születnek

Nem kétséges: az állagmegőrzés, a felújítás fontos és szükséges, de az átalakításoktól sem szabad visszariadni. S ebben is történtek előrelépések – még ha csak a színfalak mögött is, de felsejlik egy valós igényeket figyelembe vevő, hosszú távú városfejlesztési koncepció. Biztatónak látszik például a tény, hogy a múlt héten nálunk járt a világ egyik legismertebb várostervező építészeként számon tartott dán Jan Gehl. A nyilvánosság kizárásával tanácskozott a főpolgármesterrel az élhető városok fejlesztési elveiről, illetve a koncepció önkormányzati megvalósításának módszereiről. Úgy tűnik, Tarlós Istvánékat is foglalkoztatják az évtizedes távlatok, a más nagyvárosok által is meglépett város-átalakítási módszerek. Azok a példák, amelyek könnyen összefoglalhatóak Gehlnek, az előadáson is elhangzott szavaival: ne a város szerkezetéhez kelljen alakítani az életünket, hanem fordítva, az életünk határozza meg a város tereinek kialakítását.

Mindez nem megy távlatos elképzelések nélkül, tekintetbe véve a minden nagyvárosra, így Budapestre is jellemző tendenciát: a népesség számát, a lakosság elöregedésének mértékét, vagy akár a klíma változását. Mivel már 2007-ben a Föld lakóinak több mint a fele élt, 2050-re pedig 9 milliárd embertársunk 70 százaléka fog a városban élni – Magyarországon már most városlakó a lakosság 70 százaléka. Érthető hát a polgármestereket világszerte foglalkoztató dilemma: hogyan lehet a fejlesztésekkel biztosítani a metropoliszok működőképességét? Ahogy azt a CNN International hírcsatorna The City című sorozatában öt különböző kontinens prominens városainak vezetői is megfogalmazták: minderre elsősorban a klímaváltozás miatt lesz szükség. Ezért van Szöulban egyre több autómentes nap, Johannesburgban emiatt épülnek napelemes házak százával, ennek érdekében csábítják Houston vezetői át az autósokat a sétálóutcákba és kerékpárutakra. Ideje, hogy Budapest is csatlakozzon a világ nagyvárosainak azon csoportjához, ahol nemcsak a szükséges infrastruktúra kialakítása zajlik, s nem csak az alulról jövő, civil kezdeményezések, mint például a Critical Mass, a kerékpáros kultúra térnyerése, alakítják a város mindennapi, élhető közegét. Ahogy megmutatkozott ez a turisztikai látványossággá váló romkocsmanegyedben az egyéni vállalkozók ötletességének köszönhetően, vagy éppen a jelenleg dívó Slow Budapest mozgalom élhetőséget, stresszmentességet előtérbe helyező céljaiban – utal rá Bujdosó Attila, a városok innovációját kutató építész, a Kortárs Építészeti Központ kurátora.

És mit akar Budapest?

A legnagyobb gond még mindig az, hogy a városvezetés néha úgy tesz, mintha elég lenne pusztán a saját ízlése szerint újraálmodni Budapestet. Márpedig a város elsősorban élettér, amelyben lakunk, dolgozunk, közlekedünk, szórakozunk, s mint ilyen, leginkább a városlakóké. Épp ezért néha nem ártana megkérdezni, hogy a budapestiek mit gondolnak a saját városukról.

Alig két hete mutatta be az ELTE TáTK Módszertani Kutatóközpontja a budapestiek életmódjáról, szokásairól készített, 2012-es felmérését. Ebből kiderül: a fővárosiak nem túl elégedettek Budapest jelenlegi helyzetével. Egy ötös skálán csaknem felük hármast adott a városvezetésnek, míg 8 százalékuk szerint nagyon rosszul mennek mostanában a dolgok. Ráadásul tíz budapestiből négy meglehetősen apatikus: véleményük szerint az elkövetkező 5 évben a főváros helyzete egyáltalán nem változik majd. És hogy mivel a legelégedetlenebbek? A válasz talán senkit sem lep meg igazán: a közlekedéssel, azon belül is a tömegközlekedéssel.

A város egyébként élhető – legalábbis a többség szerint. Bár a munkalehetőségekkel sokan nem elégedettek, a vidékkel összevetve még mindig érdemesebb a fővárosban élni. A lakóhelyekkel is sok a gond (zajosak, sötétek, hidegek, magas a rezsi), mégis: a többség nem igazán szeretne elköltözni, legfeljebb a kerületeken belül van némi mozgási hajlandóság. A rezsire visszatérve: bár a kutatás csak a napokban jelent meg, úgy tűnik, a kormány is ráérzett a problémákra (vagy legalábbis azok egy szeletére). A fővárosiak csaknem fele 2012-ben fizetésének legalább a felét, vagy még annál is többet költött a számlákra…

Fontos elmondani, hogy a fővárosiak elégedettsége nagyban függ attól, hogy mely kerületekben élnek: a túl magas rezsi például leginkább a külső kerületekben élő városiakat érinti, a belvárosiakat pedig a zaj viseli meg a legjobban (főként a romkocsmák közelében). És egy megszívlelendő dolog a politikusoknak: a fővárosiak teljes politikai apátiáját ideje figyelembe venni. A budapestiek összességében nem hisznek abban, hogy van beleszólásuk a helyi ügyekbe, úgy gondolják, hogy nem tudják befolyásolni a körülöttük zajló folyamatokat. Ez pedig intő jel, nem lehet csak úgy, makett módjára szétszedni és összerakni egy várost.

Mi történik pontosan?

Sorra vettük, melyek a legfontosabb fejlesztések Budapesten, és milyen tendenciákat mutatnak.

Múzeumi Negyed: Nemcsak eltiporná az amúgy is talpalatnyi budapesti zöldfelület jelentős részét, de az áldatlan parkolási gondokat is tetézné a Városligetbe, az 56-osok terére megálmodott nemzeti közgyűjteményi épületegyüttes, más néven Múzeumi Negyed. A 2018 eleji átadás érdekében ugyan még egyetlen kapavágást sem végeztek, de ez a választások előtt nem is várható. A jórészt uniós forrásból tervezett beruházást legalább 70 milliárd forintosra becsülték, míg a Városliget felújítására potom 50 milliárd jut. Az öt épületbe hat múzeum kerülne: többek között a Szépművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria és a Ludwig Kortárs Művészeti Múzeum is. Annak ellenére, hogy éppen a muzeológus és építész szakemberek állítják, eljárt már az idő a hatalmas, kongó kiállítóterek, de azon művészeti formák fölött is, melyek igényelnék a hodályokban való kiállítást. Inkább a kis galériás, decentralizált, környezetükbe szervesen illeszkedő tárlatokra van valós igény, nem az efféle monstrumokra.

Várkert Bazár: Az nem kérdés, hogy rendezni kellett végre a Vár Duna felőli lankáinak területét. Az Ybl Miklós készítette nagyszabású, reprezentatív, eklektikus épületegyüttes leginkább dekorativitással hívta föl magára a figyelmet, amit funkciótlansága, majd a 20. század történelmi épületbomlasztó viharai jócskán megrogyasztottak. A rendszerváltást követően számos elképzelés született az átépítésére, fenntarthatóságának biztosítására, ám ezek távlatos finanszírozási gondokba ütköztek. 2012 decemberében aztán Potzner Ferenc tervezőgárdája nyerte el közbeszerzési pályázaton a rekonstrukciót, ahogy ők kapták korábban a budai Várnegyed 25 éves fejlesztését is. A szakemberek 6,7 és 8,16 milliárd közötti költséggel számolnak. A 2014 áprilisára (a választásokra) befejeződő beruházás a legtöbb kritikus szerint nem más, mint puszta államhatalmi erődemonstráció.

Várnegyed: Nem kevesebb (inkább több) mint 2000 milliárd forintba kerülne a Budavári Palota teljes restaurálása, újjáépítése. Zumbok Ferenc, a budai Várnegyed megújításáért felelős kormánybiztos szerint a 25 éves fejlesztési koncepciót kizárólag szűk szakmai bizottság hivatott elbírálni, civileknek itt nincs helye. Szintén az ő szájából hangzott el, hogy jelenleg nincs elképzelés a palota funkciójára, a kormányzat nem tervezi a beletelepedést; mindenesetre megvárják a Nemzeti Galéria 2018-ra ígért Városligetbe költözését (lásd Múzeumi negyed). Nyugat felől lezárnák a Szent György teret, év végére a Honvéd Főparancsnokság épülete is megújul, a 700 milliós beruházás eredményeképpen mosdók, étterem és kávézó is helyet kap a 2000 négyzetméteren. Az egykor volt Táncsics-börtönt átépítik, az MTA kutatóközpontjainak kilakoltatása miatt üresen maradt 22 ezer négyzetméteren ifjúsági szállásokat hoznának létre. Kérdéses még az egyre több üresen maradt ingatlan sorsa, ám a biztos tervei között szerepel egy Kempelen Farkas-szobor fölállítása is.

Margitsziget: Ha zöldövezetről van szó, Budapest lakói leginkább a Margitszigetre szavaznak: nem véletlen, hogy a főváros is igényt tartott az amúgy a XIII. kerülethez tartozó területre. Hosszas huzavona után Tarlós István főpolgármester megszerezte a szigetet, amelyen máris átadták a felújított, immár zenélő szökőkutat (talán van összefüggés a közelgő választások és a kútban örömüket lelő polgárok boldogsága között) – 400 millió forintért. A jövőben többek közt szebb lesz a kisállatkert, jobbak az ivókutak, és lesz ingyenes wifi is.

Passzívház: Jövőbe mutató kezdeményezésből sincs hiány. Ha minden jól megy, 2014 áprilisára készül el 2,2 milliárd önkormányzati finanszírozás révén a XIII. kerületben az a százlakásos passzívház, melynek alapkövét idén június végén rakták le a Reitter Ferenc utca, Zsinór utca, Jász utca és Fáy utca határolta telektömbön. A forrásbiztosítást tekintve egyedülálló angyalföldi kezdeményezés keretében a három, 14,4 méter magas épület együttesében 100, átlagosan 50 négyzetméteres lakás készül. Az épületrészek egy belső udvart ölelnek körül, melyen zöldterületet, az oldalkerthez kapcsolódóan közösségi teret építenek, a lakóközösség számára az utca felől előkertet alakítanak ki. Az építtetés és finanszírozás összhangban áll a kerület júniusban deklarált hosszú távú fejlesztési koncepciójával, mely 2033-ig fogalmazza meg a városrész átalakítási terveit, az „újra humanizálás”, a policentrikusság és a kompakt város (függőleges terjeszkedés) felé való elmozdulás jegyében, egy élhető város előképeként.

M0-s körgyűrű: 2013 szeptemberében adták át a fővárost elkerülő, útjait tehermentesítő körgyűrű déli szakaszának 2x3 sávos autópályává való kibővülő részét. A 108 kilométeresre tervezett autóút összefogja a fővárosközpontú, sugárirányú autópályák és gyorsforgalmi utakat, az agglomerációban élők számára könnyebb közlekedést tesz lehetővé. Építését 1988-ban kezdték meg, északnyugati körnegyedének elkészülte 2020-ra prognosztizálható. Az építők nem lesznek könnyű helyzetben, mivel a 11-es út és az M1-es autópálya öszszekötését a budai hegyeken keresztül kell megoldani, melynek része a Budai Tájvédelmi Körzet: itt a tervek szerint 5 darab 1-2 km hosszúságú alagút fúrása szükséges, melyek jelentősen növelik az eddig sem kevés, 100 milliárdokban mérhető költségét.

Ferenciek tere: A 3,7 milliárd forint átalakítási költséggel bíró, önkormányzati (EU-s) finanszírozású belvárosi tér megújulása 2014. márciusára várható, a terveket a Főmterv, a Város-Teampannon, a Közlekedés Fővárosi Tervező Iroda és a Kima Stúdió konzorciuma készítette. Budapest szerkezeti középpontjáról van szó: a főváros kelet-nyugati átjárója itt találkozik az észak-déli irányú belvárosi új főutcával. A különösen terhelt közlekedési csomópontot a Budapest Szíve Program keretében alakítják át a Főutca-projekt részeként. A tér ’70-es évekbeli arculatának megváltoztatása érdekében megszüntetik a közúti aluljárót, amely eddig a Hegyalja úttól a Kálvin térig befolyásolta a közlekedést, humanizálják a tér kétoldali, másfélszeresére növelt gyalogos övezeteit (új minőségi burkolat), e mellett természetesen a belvárosi közlekedés rendszert is újra kellett gondolni. A téren az oldalsó buszsávok kiszélesednek, a középső két-két sáv lesz az autóforgalomé, a tér burkolása a Március 15. térrel képez majd egységet. Átkelésre alkalmas gyalogátkelő kerül az útra. A „két” Váci utca a felszínen tud összeköttetésbe kerülni.

Metró 4: Már az első Orbán-kormány luxusberuházásként tekintett a 4-es metró építésére, minden lehetséges módon gátolta a beruházás megkezdését, bírósági határozattal támogatva meg is vonta tőle a támogatásokat. Az eredetileg Dél-Budát Rákospalotával összekötő zöld metró végül a XI. kerületi Etele tér (Kelenföldi vasútállomás) és a Keleti pályaudvar között közlekedik majd, nyolc – Bikás park, Újbuda-központ, Móricz Zsigmond körtér, Szent Gellért tér, Fővám tér, Kálvin tér, Rákóczi tér, II. János Pál pápa tér – közbenső állomást érintve. Bővítésétől mind a Tarlós István vezette főváros, mind a finanszírozásáról nagyban gondoskodó unió elállt. Az összköltségek eddig 450 milliárd forintra rúgnak. A főpolgármester nyáron 2014. március végét jelölte meg átadására. A projekt EU-s finanszírozásának feltétele volt a dugódíj közeljövőbeli bevezetése is – okot adva az embereknek arra, kiszállva autóikból, használják a közösségi közlekedés új járatát.

Kossuth tér: 2014. május 31-re készül el az Országház előtti tér, amelyet egy 2011 júliusában elfogadott országgyűlési határozat szerint az 1944 előtti állapotába kell rekonstruálni (bizonyos változtatásokkal, mint például a mélygarázs). A háború előtti „képzőművészeti” térkép visszanyerése érdekében mennie kellett a Károlyi- és a József Attila-szobornak, de visszatér Andrássy Gyula lovas szobra, ahogy II. Rákóczi Ferenc, Tisza István és Kossuth emlékműve is, sőt, újra lesz kőoroszlán és Búcsúzó katona is… Az Országház és a folyó között megint lehet majd sétálni, részben a földmunkák során előbukkant régi kockakövekből alakítják ki a burkolatot. Ugyanakkor a rakparti autóforgalom megmarad, de jelzőlámpás gyalogos-átkelőhely létesül. Trolik már nem járnak a téren, a 2-es villamos pályája is módosul, a fákat kivágták, az autóforgalom itt megszűnik; az egész teret arcfelismerő kamerákkal szerelik föl – nem biztos, hogy a graffitisek miatt… Az átépítést a KÉSZ Zrt. nyerte 14 milliárd forintos vállalási pályázatával.

Ludovika: A holokauszt gyermekáldozatainak emlékére 5 milliárd forintból alakítják ki a Sorsok Házát egy kihasználatlan józsefvárosi pályaudvar területén. A 17 ezer négyzetméteres létesítmény oktatási központja és kiállítótere a most ősszel kiírt pályáztatást követően akár már tavasszal megnyílhat. • Az Orczy-kert és az egykori Ludovika épületegyüttese 25 milliárd forintból változik át Nemzeti Közszolgálati Egyetemmé – a finanszírozás 80%-át az EU állja. A teljes komplexum 2015-től kerül használatba.

Rubik-múzeum: Fürjes Balázs, kiemelt budapesti beruházásokért felelős kormánybiztos az idei Sziget fesztiválon jelentette be, hogy 2014-ben nemzetközi építészeti tervpályázatot írnak ki az elmúlt 1100 év magyar szellemi teljesítményét bemutató, Rubik-kockát formázó múzeum megalkotására, mely a Rákóczi híd budai hídfőjénél épülhet föl 2017-re. Orbán Viktor a Rubik-kocka jövőre 70 éves feltalálójával együttműködési szándéknyilatkozatot is aláírt az épületben kiállított interaktív, utaztatható 600 négyzetméteres tárlatról, mely az elképzelések szerint hét év alatt vándorolja majd körbe a világot a Google együttműködésével.

Stadionépítések: A főváros sem marad ki a futballstadion-építési lázból. Az új Albert Flórián Stadion az elképzelések szerint univerzális rendezvényközpontként működik majd 2014. júliusi átadása után – ráadásul önfenntartóan. Építése 14 milliárd forintba kerül. A Puskás Ferenc Stadion a kiemelt sportlétesítmények fejlesztéséért felelős kormánybiztos, Vígh László szerint 2018 elejére már állhat. A 70-90 milliárd forintba kerülő új nemzeti futballaréna a „stadion a stadionban” koncepcióval a mostani stadionon belül készül majd el. 65 ezer néző befogadására lesz alkalmas, építése a jövő év végén kezdődik.

CET / Bálna: CET-ből alakult Bálnává a 2010-es politikai hatalomátvételt követően a Kas Oosterhuis holland építész tervei alapján létesült kulturális, gasztronómiai és kereskedelmi központ. Ám 2009–2011-es építését követően sem sikerült még az átadása – állítólag most, október végén ez is megtörténik. A 250 autót befogadni képes mélygarázson és a felszíni autóbusz-parkolón kívül nem sok hasznot nyújthat egyelőre, hiszen a több mint 10 ezer négyzetméternyi üzletsori rész még kihasználatlan. Ráadásul az építtetővel való szerződésbontás miatt a Fővárosi Önkormányzat 7,5 milliárd forintot köteles fizetni a hitelező banknak. A 30 ezernél több négyzetméternyi belterülettel bíró üvegmonstrum építészetileg talán az utolsó példánya a 2008-as válság előtti kivitelezéseknek, amikor még nem csak a funkcióra, de a kinézetre is nagy hangsúlyt fektettek. A Bálna lényegében egy turisztikai gócpont lehetne, ám mára inkább élő példája lett annak, mennyire nem tud két egymást követő kormány közösen létrehozni egy intézményt.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!