Pedig éppen most tervez irányváltást Európa, a megszorítások helyett immár a növekedésre fókuszálna, legalábbis az új francia elnök, François Hollande reményei szerint. Ehhez azért Angela Merkel német kancellárnak is lesz néhány szava, amit el is mond majd jövő héten francia kollégájának. 

„Ma kevesebb esélyét látom, hogy kormány jöjjön létre Görögországban, mint két nappal ezelőtt. Ugyanakkor a politikusok bölcsességén és a köztársági elnök ügyességén múlik, sikerül-e kormányt alakítani” – nyilatkozta Fokasz Nikosz, matematikus-szociológus egyetemi tanár, az ELTE Peripato Társadalmi Dinamika Kutató­köz­pont vezetője, a Magyarországi Görögök Kutató­intézetének igazgatója a Vasárnapi Híreknek.  

A héten különböző variációban háromszor is leültek tárgyalni legnagyobb pártok – az Új De­mokrácia, a Pánhellén Szocialista Mozgalom (Paszok) és a Radikális Baloldali Koalíció (Sziriza) – vezetői, de nem sikerült kormányt alakítaniuk.

Karolosz Papuliasz államfő vezetésével utoljára futnak most neki a tárgyalásoknak. Ha az erőfeszítések hiábavalónak bizonyulnak, a jövő hónapban valószínűleg újabb választásokat tartanak. Így azonban kétségessé válik, hogy az ország képes lesz az Európai Unió és az IMF által szabott határidőt betartva, június végéig benyújtani javaslatát a GDP 5,5 százalékát érintő középtávú takarékossági intézkedésekre.

„A görög választók nézőpontja más, mint egy átlagos európai polgáré, aki csak azt látja, hogy a görögök sok pénzzel tartoznak a hitelezőiknek, és született egy megállapodás a visszafizetéséről. A görögök számára a részletek a fontosak, vagyis az, hogy ki fizeti ki tartozást: a nyugdíjasok, szegényebb társadalmi rétegekbe tartozók vagy azok a milliárdosok, akik napjainkban is elkerülik az adófizetést, és még a válságból is jól jönnek ki. Többségük nem arra szavazott, hogy tartozunk, de nem fizetünk, hanem arra, hogy igen, tartozunk, de gondoljuk végig a részleteket” – mondja a szakértő, aki szerint az országon már az is segítene, ha egy meghatározott egyensúlyjavító intézkedéscsomagot kettő helyett három év alatt hajtanának végre, így például az alacsonyabb jövedelmeket nem érintetnék újabb megszorító intézkedések.

A választók lényegében megbüntetik azokat a politikusokat, akiket felelősnek tartanak azért, hogy az ország soha nem látott gazdasági-társadalmi válságot él át, ezért nagy átrendeződés történt a pártok között. Az országot eddig irányító szocialista Paszok és Új Demokrácia a szavazatoknak csak 14, illetve 19 százalékát szerezte meg, utóbbi is csak azért kapott többségét a parlamentben, mert a görög választási törvény plusz 50 mandátummal jutalmazza a nyertes pártot.

A valódi győztesnek a Sziriza tekinthető, amelynek a 2009-es választásokon 4 százalékos volt a támogatottsága, míg most majdnem 17 százalékot kapott, így a második legnagyobb erő lett. Sőt egyes közvélemény-kutatások szerint, ha júniusban is választásokat kell tartani, a radikális baloldaliak a szavazatoknak több mint 30 százalékára számíthatnak. A népszerűség oka pedig az, hogy élesen kiálltak a nemzetközi szervezetek által diktál megszorító intézkedések ellen. „Egy is kis hazardírozást veszek észre a politikájukban. Nagyon erős elutasító retorikával lettek ilyen sikeresek, amivel nehéz szakítani.

De az enyhülés már látszik: mikor a pártelnököt, Alexisz Cipraszt kormányalakításra kérte fel a köztársági elnök, Ciprasz küldött egy levelet az uniós vezetőknek, amelyben nem arról írt, hogy felmondaná a hitelegyezményt, hanem hogy teljes egészében áttekintenék a szerződést. A radikális baloldal nagy sikere együtt járhat a párt arculatának átalakításával – a mérsékeltebb centrum irányába fog lassan a párt ellépni” – magyarázta Fokasz Nikosz.

Érdekes, hogy az első szavazók 20 százaléka a Szirizára szavazott, míg 13 százalékuk az Arany Hajnal pártra. A neonáci formáció a három évvel ezelőtti választásokon mindössze 0,2 százalékot kapott, mostanra pedig majdnem 7 százalékosra nőtt a támogatottsága. „Ez a megszorító intézkedések egyik mellékhatásával, a magas munkanélküliséggel is magyarázható.

A februári adatok szerint a munkanélküliek aránya elérte a 22 százalékot, a 24 év alatti fiataloknál 53 százalékos. Re­­ménytelennek találják a helyzetüket, és ezért a politikai elit egészét okolják, és a szélsőségekben keresnek megoldást” – véli a szakértő.

Sz. Á

Hogyan bánjunk újságírókkal?

Nyikhaj, senkiházi, tollforgató terroristának nevezte az újságírókat Kövér László a Hír Tv-ben akkor, amikor ideiglenesen éppen a köztársasági elnöki jogokat gyakorolta. Azt már csak úgy szúrta a végére, hogy azok az újságírók, akik Schmitt Pál plágiumügyével foglalkoztak, velejéig romlottak és ostobák.

A múlt vasárnap tartott görög választásokon a némi eufemizmussal szélsőjobboldalinak – leánykori nevén: neonácinak – nevezett Arany Hajnal nevű rasszista, idegengyűlölő párt bejutott a parlamentbe, a voksok 6,97 százalékát kapta. (Az általuk vizionált szebb jövőt például úgy képelik el, hogy ha hatalomra jutnak, végig elaknásítják a görög határt és lőni fognak minden bevándorlóra…) A szép terveket bejelentő Nikos Michaloliakos, az aranyhajnalos „Führer” sajtótájékoztatójának kezdetén gorillái üvöltve utasították az újságírókat, hogy vigyázzállásban fogadják a pártvezért.

Van még hová fejlődnünk…

Sz. G.

Mosolyból vicsor

Berlinbe repül kedden François Hollande francia elnök rögtön azt követően, hogy beiktatják. A német fővárosban Angela Merkel német kancellár – ahogy ő maga mondta – „tárt karokkal várja”. Mindez nagyon szépen hangzik, de a garantáltan mosolygós kézfogások után a zárt ajtók mögött következik a neheze. Az újjáéledő német–francia vita lényege sarkosan fogalmazva: a jobboldali berlini kormány nem hajlandó pénzelni, hogy a baloldali új francia elnök beválthassa kampányígéreteit.

Márpedig Hollande nagyszabású terveket vázolt fel kampánya során: 60 ezer új munkahelyet akar az oktatásban, újra 60 évre csökkentené a nyugdíjkorhatárt, és megemelné a minimálbért. Ehhez a gazdasági társaságok és a magas jövedelműek fokozott adóztatásával szeretné előteremteni a megfelelő alapot, de félő, hogy számításai hibásak: Hollande programjában 2013-ban 1,7 százalékos GDP-növekedéssel számolt, míg a Nemzetközi Valutaalap (IMF) csak 0,5 százalékos bővülést prognosztizált. Ráadásul ezek a tervek csak a francia gazdaságra vonatkoznak, ahol a kezdeti rokonszenvet meg lehet a politikusok fizetésének egyharmados csökkentésével vagy a beiskolázási támogatás 25 százalékos emelésével szerezni, de európai szinten sokkal komolyabb ellenállásra kell számítani.

Hollande természetesen tisztában van azzal, hogy az unió motorja az német–francia együttműködés. Ennek a jegyében nevezi majd ki a szocialisták parlamenti frakciójának vezetőjét, Jean-Marc Ayrault-t ideiglenes miniszterelnökké, akinek köztudottan nagyon jók a kapcsolatai a németekkel. De ettől függetlenül a keddi találkozón várhatóan kemény vitái lesznek Merkellel. A német kancellár Hollande legtöbb ötletétől mereven elzárkózik. Nem támogatja fiskális paktum újratárgyalását, vagy az eurókötvények kibocsátását, arról pedig végképp hallani sem akar, hogy az Európai Központi Bank közvetlenül hitelezzen a tagállamoknak. Ugyanakkor Hollande a francia munkaerő­piac liberalizációját tartja elfogadhatatlannak, amellyel Merkel szeretné a növekedést ösztönözni. De ahogy most áll, az is lehet, hogy a görög kormányalakítási válság következményei minden igyekezetet elsöpörnek, és egy sokkal nagyobb problémával kell majd a vezetőknek szembenézniük.

Máshogy fáj

Ha én görög lennék… Félárnyékban rágcsálnám az olajbogyót és szemtelenül nyakalnám az ouzót. És lázadnék, mert hát elkeseredés fiatal szívekben nem lakhat. Pedig süt a nap, finom a tenger, legel a kecske, szőlőlevélbe tekerjük az életet, mi kell még? Egy kis Európa. Igen, ezt üvölteném, még ha most ez káromkodás is arrafelé. Mert most kérem a Balkán-félsziget nem az. Az európai eszmét itt körberöhögték, ha az elmúlt 20 évet nézem. 400 euró havi plusz, ha kezet mos a mozdonyos.

Meg hogy örökségül maradt a nyugdíj. A politikai pártok puszta létüktől való megrészegülésében évtizedekig tartott az elképesztő egymásra licitálás, a vég nélküli perverz udvarlás a voksokért. Ki harsogott akkor a kulturált Európáról? Csak nyaraltatták a Nyugatot. Tömve a szállodák, a strandok, dübörög a nyár, lesik az idegen kedvét, aki költ is önfeledten – ám számlát, nyugtát épp oly lehetetlen kapni, mint most kormányt alapítani. A nyugati euró- milliárdokkal és trükkök ezreivel finanszíroztak a vidám bacchanáliát. Aztán tönkrement az európai nagybácsi is, és izgatottan érdeklődni kezdett, hogy mi lett a pénzével. Hát az oda. De ők, hol szépen, hol hangoskodva tovább követelnek. Kell a pénz, mert nincs egy fillérük sem, tök üres a kincstár. Pontosabban van benne államkötvény, hitellevél, váltó: csupa tartozás. Megtehetik. Európa 17 ország jövőjéhez, köztük Görögországhoz, láncolta a pénzét, és ezzel saját sorsát.

Ha én görög lennék, kellene nekem a jövőm. Én Erasmusra akarok menni, a családi kecskefarmot a Jeremie programból csinosítanám, és a nyugati történelemkönyvekben nemcsak az ókori fejezetben szeretnék szerepelni, olyan ország polgáraként, amely a világgazdasági válság közepette elmerült az Égei-tengerben. Ha én görög lennék, nem engedném, hogy bármi pénzért is elvegyék azt, amit az egész világnak alkottunk: a demokráciát. Mert már Zeusz, az Olümposz ura is megmondta: „Tudom, mit lehetne csinálni ezekkel a halandókkal, hogy ne legyenek olyan erősek.” És egy villámmal kettéhasította őket. Most megint készülődik az istennyila, pedig nem is vagyunk már olyan erősek. De ez már ismét csak egy klasszikus sorsdráma.

Dehogy lennék én görög.

Horváth Dorka

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!